A valaha volt legnagyobb részvénykibocsátásnak szánták, de ez már Pekingnek is sok lehetett
2020 november 13., 14:05
Kínában váratlanul betiltották a különórák 120 milliárd dolláros piacát, de a következményektől Peking is megijedt
2008 óta nem volt annyira rossz hónapja az Egyesült Államokban jegyzett kínai cégeknek, mint az idei július, és a kínai cégek vesztettek értékükből a hongkongi tőzsdén is. A sokmilliárd dolláros értékvesztés meglepte Pekinget, a kínai gazdasági-politikai vezetés napok óta tűzoltómódba kapcsolva igyekszik meggyőzni a nyugati befektetőket arról, hogy nem érdemes eladni a kínai cégek papírjait.
A dolgokat azonban bonyolítja, hogy az egész helyzetet Peking idézte elő, amikor váratlanul hevesen lecsaptak a különórákat és magánoktatást kínáló kínai vállalatokra, és ez a hatósági fellépés hullámzott tovább aztán a kínai cégek árfolyamaira.
Harc a magánoktatás ellen
A kínai kormány júliusban jelentette be, hogy alapos szabályozásnak vetik alá a magántanítási piacot: a Foreign Policy összefoglalója alapján többek között a korrepetálással és magánoktatással foglalkozó vállalatoknak nonprofittá kell válniuk, betiltották a vizsgákra felkészítő, a teljes tananyagot átvevő hétvégi és iskolai szünetekben zajló különoktatásokat, és megtiltották azt is, hogy a cégek online eszközök segítségével külföldi oktatókat vonjanak be a munkájukba. Azóta elkezdtek fellépni az ellen is, hogy az állami oktatásban dolgozó tanárok fizetett különórákat adjanak a tanítási idő után.
A szigorú szabályozás gyakorlatilag összeroppantotta a 120 milliárd dollárosra becsült kínai magánoktatói piacot. Az egyik legismertebb vállalat, az angol nyelvű online oktatásra specializálódó New Oriental részvényei februárban még 19,68 dolláros árfolyamon álltak a New York-i tőzsdén, míg múlt héten 2,18 dolláron. Azok a vállalatok, melyek külföldi oktatókat igazoltak le, hogy aztán kínai diákoknak tartsanak online magánórákat, vélhetően mind csődbe fognak menni.
A hatósági fellépést elemző nyugati cikkek rendre kiemelik, hogy a történtek nem volt teljesen meglepőek: az utóbbi hónapokban a kínai felsővezetés felől egyre több jelzés érkezett azzal kapcsolatban, hogy nincs teljesen rendben, ahogy az ország oktatása működik. A hatalmas népességű, még mindig súlyos társadalmi egyenlőtlenségekkel terhelt ország oktatási rendszerében a legfontosabb esemény a híresen kemény és stresszes felvételi vizsga, a gaokao, melynek kimenetele egy egész életpályát befolyásolhat. Nem véletlen, hogy az egyre növekvő közép- és felsőközéposztály számára hatalmas jelentősége lett annak, hogy gyerekeik hogyan szerepelnek ezen a vizsgán, és éppen ennek köszönhetően nőhetett ekkorára a magánoktatási szektor.
A vagyonosabb kínai családok ugyanis elképesztő pénzeket költenek gyerekeik különoktatására, míg a szegényebb családba születő gyerekek számára így még inkább elérhetetlenné válik a felsőoktatás. Ez a rendkívül kiélezett, stresszes vizsgaidőszak nemcsak a családok pénztárcáját terheli meg, de sok történetet hallani arról is, hogy a gyerekek mentális fejlődésére is rendkívül rossz hatással van.
És vannak elemzések, melyek szerint ez a fajta, fullasztó és nagyon költséges oktatási rendszer lett mára az egyik nyomós oka annak, amiért sok kínai pár inkább nem vállal gyereket. Kína pedig egyre komolyabb demográfiai válsággal küzd, öregedik a lakosság és nem születik elég gyerek (főleg nem a módosabb családokban, ami alighanem a kínai vezetés szándéka lenne), ezért az oktatási költségek megtörése adódhatott egy újabb beavatkozási lehetősként a kormány számára, amely kiemelt célként tekint a születések számának növelésére.
A szigorítás indoklásában kiemelt helyen szerepelt a gyermekek védelme, és egyáltalán nem biztos, hogy ez csak propagandisztikus elem: Hszi Csin-ping államfő már márciusban arról beszélt egy pártrendezvényen, hogy az oktatási rendszer súlyos terhet rak a kínai gyerekek egészségére, megfosztja őket a boldog gyerekkor lehetőségétől, és ez egyáltalán nincs rendben. A Supchina összefoglalója szerint Hszi emellett azért sem nézte jó szemmel a privátoktatási szektort, mert túl gyorsan növekedett, és a kínai elnök ismerten gyanakodva tekint minden olyan szektorra, amelyik olyan léptékben képes terjeszkedni, hogy annak már a fogyasztók látják kárát.
A Foreign Policy már említett elemzése szerint ez a mostani intézkedés az igazán gazdag kínai családok ambícióit nem fogja letörni, ők már eddig is sokszor privát úton szerződtettek külföldi oktatókat a gyerekeik mellé, és ezt vélhetően ezután is meg tudják majd tenni, maximum a már eleve magas óradíjak fognak még tovább nőni. A szigorítás inkább a középosztályt célozza, de nem lehet megjósolni, hogy milyen eredménnyel. A lap emlékeztet rá, hogy Dél-Koreában a nyolcvanas évek óta kétszer is próbáltak fellépni a magánoktatási rendszer ellen, de csak korlátozott eredményeket értek el.
Továbbhullámzó hatás
Önmagában a kínai magánoktatási és különórás szektor szabályozása nem kéne, hogy olyan téma legyen, mellyel nagy terjedelemben foglalkoznak a világ vezető gazdasági lapjai, csakhogy a jelek szerint Peking most elszámolta magát.
A nyugati befektetők eleve gyanakodva szemlélik már egy ideje a kínai híreket, mivel Hszi monopolellenes hadjárata során már több komoly ütést bevitt a kínai techcégeknek: a Jack Ma-féle Ant Group például a világ legnagyobb léptékű részvénykibocsátására készült, amikor Peking tavaly ősszel, az utolsó pillanatban közbelépett, míg legutóbb idén júliusban pont a New York-i tőzsdére lépése után álltak neki vizsgálódni a kínai hatóságok a legjelentősebb kínai fuvarszervező app, a DiDi háza táján.
És ebben a bizalmatlan légkörben egy teljes, 120 milliárd dolláros szektor kisöprése sokaknak az utolsó cseppnek bizonyulhatott. Az Egyesült Államokkal vívott folyamatos retorikai harc, a techcégek elleni kínai fellépés, a deltavariáns terjedése miatt eleve érzett aggodalom eleve ronthatta a befektetői kilátásokat, és a héten a nyugati befektetők elkezdtek kiszállni a kínai részvényekből.
Súlyosbította a helyzetet, hogy a magánoktatási piac szereplőivel szembeni fellépés során a kínai hatóságok előírták, hogy ezek a cégek mostantól csak nonprofitként működhetnek, és megtiltották számukra, hogy az eddigi cégformában, az úgynevezett VIE-konstrukcióban működjenek tovább. Ennek lényege, hogy a külföldi befektetők a kínai vállalat tulajdonosai által birtokolt offshore cégben szerezhettek részesedést, megkerülve a szigorú kínai szabályozást, ami akadályozza, hogy a külföldi befektetők részesedést szerezzenek kínai cégekben.
A VIE-struktúra azonban nemcsak az oktatási piacon honosodott meg, hanem sok nyugati tőzsdéken jegyzett kínai cég él ezzel a kiskapuval, és a befektetők megijedhettek attól is, hogy ez a mostani lépés a teljes konstrukció betiltásának előszele lehet. A kiskapu révén a nyugati részvényesek részesülhetnek a kínai cégek sikereiből, de konkrét beleszólási lehetőségük nincs a vállalat működésébe. Az elmúlt évtizedben a VIE-rendszer hatalmasra duzzadt, a Financial Times cikke szerint mintegy kétezer milliárd dollár áramolt a nyugati tőzsdéken jegyzett kínai részvényekbe, ugyanakkor az oktatási cégek elleni fellépés után sokan megijedtek, hogy mi van, ha Peking hamarosan más szektorokban is ellehetetleníti ezt a megoldást. Ráadásul mivel jogilag egy kevéssé szabályzott, szürkezónás területről van szó, fennáll a veszélye annak is, hogy a befektetők futhatnának a pénzük után.
A Financial Times friss összesítése szerint a Nasdaq-on jegyzett kínai techcégeket összesítő index 22 százalékot zuhant júliusban, ami 2008 óta a legnagyobb havi esés. A fejlemények a jelek szerint meglepték Pekinget is, és a kínai gazdaságirányítás vezetői a hét során nagy lendülettel győzködték a belföldi és a nemzetközi befektetőket is arról, hogy minden rendben van az országban, nincs miért kiszállni a cégekből.
Az elemzők abban egyetértenek, hogy arról nincs szó, hogy a nyugati tőke végleg elmenekülne a kínai gazdaságból, de egyes előrejelzések szerint jelentős átcsoportosítás várható, és a kínai techcégek elmúlt években regisztrált szárnyalása véget érhet. A techóriások befenyítése, illetve most a magánoktatási piac szabályozása megmutatta, hogy Kínában a nemzetstratégiai-társadalompolitikai érdekek mindig fontosabbak lesznek, mint a kínai cégek nemzetközi teljesítménye. Épp ezért vannak elemzők, akik arra számítanak, hogy a külföldi tőke ugyan nem tűnik el Kínából, csak olyan cégek felé próbál majd meg áramolni, ahol nem lehet arra számítani, hogy a kínai kormány hirtelen fellép ellenük. A megújuló energiaforrások, a biotechnológia vagy az elektronikai ipar mind ilyen területek.