A magyar jogszabályok keretei között rendkívüli erőfeszítések árán lehet csak törvénytelenül lehallgatni bárkit, írtam két hete Gulyás Gergely miniszter sajtótájékoztatója után közölt publicisztikámban annak apropóján, hogy a magyar kormány rendre azzal védekezett az éppen kibontakozó Pegasus-botrányban, hogy Magyarországon senkit se hallgatnak le törvénytelenül. Ez pedig sokkal súlyosabb valóságot tett teljesen egyértelművé: ma Magyarországon azt figyel meg a kormány, akit csak akar, és csak saját magának tartozik elszámolással arról, hogy ezt miért, milyen alapon teszi. Hogy ez mennyire így van, azt Plankó Gergő boncolgatta tovább cikkében, amiben összefoglalta, hogyan lehetetleníti el a kormányoldal a titkosszolgálatok munkáját elvben ellenőrizni hivatott nemzetbiztonsági bizottság munkáját, garantálva ezzel azt, hogy a kormány tényleg csak önmagának tartozzon elszámolással a megfigyelési ügyekben.

Most nézzük át, milyen garanciális védelmet biztosít a törvény a lehallgatottaknak. Az átélhetőség kedvéért kezdjünk egy elsőre talán meredeknek tűnő leegyszerűsítéssel, osszuk a megfigyelteket két nagy csoportra:

• azokra, akiket valamilyen köztörvényes bűncselekmény gyanúja miatt figyelnek meg, őket nevezzük az egyszerűség és átélhetőség kedvéért most bűnözőknek;
• és azokra, akiket más, a törvényben nevesített okból figyelnek meg. Őket nevezzük átlagpolgárnak.

A bűnözőket védik a garanciák

Magyarországon a titkosszolgálatok - a hírszerző Információs Hivatal, az elhárításért felelő Alkotmányvédelmi Hivatal, illetve a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat - és a rendőrség hallgathat le, ehhez vagy igénybe veszik a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat segítségét, vagy nem. A bűnözőket elsősorban a rendőrség figyelheti meg, bár nem kizárólagosan.

A garanciális szabályok a rendőrségi lehallgatások esetén a legkidolgozottabbak. A vonatkozó 1994. évi XXXIV. [Rendőrségi] törvény (Rtv.) alapján a rendőrségi törvény alapján a rendőrség technikai eszközökkel titkos megfigyelést, lehallgatást csak és kizárólag célhoz kötötten, bírói engedéllyel végezhet, ha más módon nem szerezhető be az információ, és a titkos eszközök használata nem jár az érintett vagy azzal kapcsolatban álló más személy alapvető jogainak aránytalan korlátozásával.

Ugyanígy külső engedélyhez kötött az a titkosszolgálati lehallgatás, amelynek célszemélye a gyanú szerint az alkotmányos rend megváltoztatására, megzavarására készül, ipari kémkedés gyanújába keveredett, emberiesség elleni és/vagy háborús bűncselekményeket követett el, szervezett bűnözés keretében fegyverekkel vagy kábítószerrel kereskedik, illetve ha a titkosszolgálatok vagy a honvédség állományának tagjaként szökést, zendülést szervez, vagy veszélyezteti ezen szervek és testületek készenlétének fokozását.

A bűnözők további előnye az átlagpolgárral szemben, hogy a törvények alapján a titkos megfigyelés tényéről egy módon értesülhet annak célszemélye: amennyiben a titkos információszerzés során bűncselekmény bizonyítékát szerzik be, azt a vádlott a büntetőeljárásban megismerheti, így utólag tudomást szerezhet megfigyelése tényéről is. Azok tehát, akiknek a megfigyelése e tekintetben eredménytelen volt, a hatályos magyar jogi szabályozás alapján sohasem szerezhetnek tudomást arról, hogy megfigyelték őket.

UPDATE 10:25: Kedves olvasóm, Ferenc hívta fel a figyelmem, hogy az Rtv.-n és az Nbtv.-n kívül a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény is tartalmaz garanciális elemeket a lelezett eszközök alkalmazásáról büntetőeljárásban. Ezek alapján a külső engedélyhez kötött megfigyelés esetén a bírói engedélyben szereplő érintett személyt tájékoztatni kell a leplezett eszközök alkalmazásának tényéről akkor is, ha az előkészítő eljárás befejezését követően nem indul nyomozás, a nyomozás befejezését követően nem hallgatják ki gyanúsítottként és nem emelnek vele szemben vádat. Ez alól persze egy gumiszabály mentességet ad, aszerint amennyiben a tájékoztatás más büntetőeljárás, vagy általában a titkos információgyűjtés érdekét veszélyezteti, ezt a tájékoztatást mellőzhetik.

Az átlagpolgárt akkor figyelik meg, amikor csak akarják

A nemzetbiztonsági szolgálatok működését szabályozó, 1995. évi CXXV. törvény (Nbtv.) - amit az elfogadása óta számtalan alkalommal módosítottak, így csak névleg 1995-ös - rugalmas gumikategóriákat is tartalmaz, melyek tökéletesen alkalmassá teszik a gyakorlatilag korlátlan megfigyelés legalizálására. Ilyen például "a Magyarország függetlenségét, politikai, gazdasági vagy más fontos érdeket sértő vagy veszélyeztető külföldi titkosszolgálati törekvések és tevékenység" felderítése, magyarán a kémelhárítás. Ez alapján ugyanis a titkosszolgálatok lényegében bárki lehallgatását kezdeményezhetik, akiről bármilyen okból azt gyanítják, hogy külföldi titkosszolgálatok környékezhették meg.

Egy ilyen megfigyelést a szolgálat főigazgatójának előterjesztése alapján nem legalább papíron független bíró, hanem maga az igazságügyi miniszter engedélyezhet, és hosszabbíthat meg saját hatáskörében az idők végeztéig. Hogy döntése jogszerű volt-e, azt lényegében szintén ő maga ellenőrzi. Fontos megemlíteni, hogy míg a rendőrségi törvényben garanciális elemként szerepel, hogy a megfigyelés nem járhat az érintett és a vele kapcsolatban állók alapvető jogainak aránytalan korlátozásával, az Nbtv.-ben nincs ilyen garancia.