"1. Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot."
Esterházy Péter: Harmonia Cælestis. Első könyv. Számozott mondatok az Esterházy család életéből.
Nem az első alkalommal jutott eszembe Esterházy Péter egy magyar kormányzati szereplő megnyilvánulásáról, és valószínűleg nem is utoljára. Esterházy mellett Örkényt, Kafkát is idehozhatnám a 20. századi irodalom nagyjai közül: az abszurd és a posztmodern keveredett Gulyás Gergely igyekezetében, ahogy önmaga farkába harapó kígyóként kavargó érveléssel próbálta elmagyarázni, hogy
miért is nincs semmi látnivaló akörül, hogy a kormány kritikus újságírókat, üzletembereket, ellenzéki politikusokat figyeltethetett meg egy olyan kémszoftverrel, amiről még az sem hajlandók elárulni, sem tagadni, hogy egyáltalán megvették-e.
Gulyás a csütörtöki, valami duplacsavaros poénból kifolyólag kormányinfónak nevezett, csak légidézőjelek között "tájékoztatónak" nevezhetett sajtóeseményén ugyanis rendre arra hivatkozott, hogy Magyarországon csak és kizárólag törvényesen hallgatnak le embereket.
Ez formailag igaz is lehet: a magyar jogszabályok keretei között rendkívüli erőfeszítések árán lehet csak törvénytelenül lehallgatni bárkit. Azt, hogy a titkosszolgálat kit hallgathat le, a törvény miniszteri engedélyhez köti csupán, majd azt, hogy a lehallgatás törvényes volt-e, ugyanaz a miniszter ellenőrizheti, aki a lehallgatást elrendelte. Elveben a nemzetbiztonsági bizottság is ellenőrizhetné. Gulyás állítása szerint a maga részéről még támogatja is, hogy a bizottság ilyen ellenőrzéseket végezzen. Kivéve a mostani esetet, mert ez szerinte csupán hisztériakeltés. Azt, hogy a bizottság ellenőrizhesse a titkosszolgálatokat, a mindenkori kormánytöbbség hatékonyan tudja akadályozni azzal, hogy képviselői távolmaradásával határozatképtelenné teszi a bizottságot.
Gulyás arra is hivatkozott, hogy Magyarországon megfigyelést csak célhoz kötötten lehet végezni. Formailag ez is igaz, bár a gyakorlatban a titkosszolgálat csupán azzal is indokolhatja a megfigyelés szükségességét, hogy más módszerrel nem tudja beszerezni az információkat, amikre szüksége van. Magyarán, azért figyelnek meg valakit, hogy kiderüljön, meg kell-e figyelni. A megfigyelés célja a megfigyelés, amit a miniszter ez alapján engedélyezhet is. Hogy aztán önmagát ellenőrizve megállapítsa a megfigyelés jogszerűségét.
Már ha egyáltalán vizsgálja ezt, mert Gulyás azt is többször közölte, hogy a kormány nem vizsgálja az ügyet, nem volt ez téma a kormányülésen sem, a nemzetbiztonsági bizottság vizsgálatát meg a Fidesz akadályozza, amivel Gulyás egyet is ért, mert szerinte csak hisztériakeltés zajlik.
Ha egy ilyen megfigyelés amúgy eredménytelen - mármint abban az értelemben, hogy semmilyen bűncselekményt, nemzetbiztonsági kockázatot, bármilyen legitim indokot nem tár fel -, a megfigyelt hivatalosan sohasem szerezhet tudomást róla. Vagyis Magyarországon jogszerűen csak azok a megfigyeltek értesülhetnek arról, hogy meg voltak figyelve, akiket valóban jogosan figyeltek meg, mert a megfigyelés bűncselekmény bizonyítékát tárta fel, amit aztán az ellenük folyó büntetőeljárásban megismerhetnek.
A Pegasus-botrány konkrét esetekről szól. Két újságíró kollégánk, Panyi Szabolcs és Szabó András telefonján az Amnesty International Security Labjának kutatói megtalálták az izraeli kémszoftver használatát bizonyító nyomokat. A kormány védekezése ennél sokkal súlyosabb dolgot tett teljesen egyértelművé: ma Magyarországon azt figyel meg a kormány, akit csak akar, és csak saját magának tartozik elszámolással arról, hogy ezt miért, milyen alapon teszi.