Elveszítette stabilitását az atlanti-óceáni áramlatrendszer, az összeomlás korai jelei mutatkoznak
- Egy új kutatás szerint elveszítette stabilitását az atlanti-óceáni áramlatrendszer, összeomlásának korai jelei mutatkoznak.
- Ha ez megtörténik, annak világszerte pusztító következményei lehetnek, de elsősorban az európai klímára lehet súlyos hatással.
Az atlanti meridionális áramlási rendszer (AMOC) a meleg vizet északabbra, a hideget délebbre irányítja, biztosítva, hogy a magasabb szélességi körön fekvő szárazföldi területek (köztük Európa) klímája viszonylag enyhe legyen.
A Potsdami Klímakutató Intézet (PIK) tudósa, Niklas Boers a Nature Climate Change tudományos lapban mutatta be a tanulmányát, ami szerint az AMOC soha nem volt ennyire gyenge az elmúlt ezer évben, mint most. Azt nem lehetett tudni, hogy ennek hátterében a keringésben bekövetkezett változás, vagy valóban a dinamikai stabilitás elvesztése áll, de a különbség döntő jelentőségű – mondta Boers.
A stabilitás csökkenése azt jelenti, hogy az atlanti-óceáni áramlat kritikus ponthoz közelít, amin túlhaladva valószínűleg visszafordíthatatlanul legyengülhet, majd összeomolhat.
Boers ennek felderítésére az Atlanti-óceán felszínén a hőmérséklet és sótartalom mintázatát vizsgálta. Az elemzése szerint az áramlatnak az elmúlt évszázadban tapasztalható gyengülése valószínűleg a stabilitás elvesztésével függ össze.
Az AMOC-ra az Atlanti-óceán melegedése közvetlen hatással van, de emellett más tényezők is befolyásolják, például a növekvő mennyiségű édesvíz, ami az olvadó jégtömegekkel, a növekvő csapadékkal és a folyók vizéből kerül az óceánba.
A befolyásoló tényezőket tovább kell vizsgálni, de az már most biztos, hogy összefüggésben vannak az ember okozta klímaváltozással.
Azt, hogy pontosan mikor fog kritikus mértékben legyengülni az áramlási rendszer, nagyon nehéz megjósolni, „mindenekelőtt attól függ, mennyi szén-dioxid szabadul fel, és ezáltal mennyire emelkedik meg a hőmérséklet” – mondta Boers, aki szerint bizonytalan az is, hogy mennyire fog felmelegedni az Északi-sarkvidék, és milyen erőteljesen növekszik az édesvíz beáramlásának mértéke az Atlanti-óceánba.
A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy a vártnál korábban és jóval nagyobb mértékben fogjuk észlelni a stabilitás elveszítésének egyértelmű jeleit.
„Ez azt jelenti, hogy az AMOC egy kritikus határérték felé tart, és minden kibocsátott 1 gramm szén-dioxid növeli a valószínűségét annak, hogy eléri ezt a kritikus értéket” – közölte.
Amikor átlépi ezt a pontot, az AMOC néhány évtizeden belül leállhat, ez pedig drámai következményekkel járhat: komolyan összezavarhatja a nagy esőzéseket, amiktől Indiában, Dél-Amerikában és Nyugat-Afrikában emberek milliárdjainak tápláléka függ. Európa heves viharokat élhet meg, lecsökkenhet a kontinens hőmérséklete, miközben az Amazonas esőerdei mellett a déli-sarkvidéki jégtakarót is komoly veszély fenyegetné.
Más klímamodellek szerint az AMOC a következő évszázadban folyamatosan gyengülni fog, de valószerűtlen, hogy 2100 előtt összeomlik. (MTI)