Matolcsy György jegybankelnök újabb cikket írt a Magyar Nemzetben, amiben tesz néhány érdekes, önkritikus állítást. Például:

• „2019 végére nem értük el az 1936-os történelmi csúcspontot, amikor a Trianon utáni Magyarország a legközelebb volt Nyugat-Európa fejlettségéhez, illetve a mai uniós országok átlagos fejlettségéhez. Akkor az „uniós” átlag közel 83 százalékát, 2019 végén csak 73 százalékát értük el.”
• „A 2010–2019 közötti siker két eleme – az egyensúlyok helyreállítása és az EU átlagához történő fokozatos felzárkózás – nem hozott olyan mértékű fordulatot, amely elérte volna a baltiak, a lengyelek és a románok lendületét.”
• „Ennek döntő okai az állami működés hiányosságai, kiemelten a kormányzati működés gyengeségei. Kivétel nélkül minden világgazdasági és európai felzárkózási siker az állami intézmények hatékony irányítószerepére épült Amerikától Szingapúrig, a bajoroktól Izraelig, Japántól Dél-Koreáig. Nálunk az eddigi – versenytársainkkal összehasonlítva – közepes gazdasági teljesítmény egy közepes kormányzati teljesítményből eredt ebben az évtizedben. Megfordítva, azért volt csak közepes a magyar felzárkózási teljesítmény, mert az állami működés hatékonysága közepes volt.”

Matolcsy – aki szerint 1936 óta közepes jövedelmi csapdában vagyunk –, 12 tanulságot szűr le, amik közül az egyik az, hogy: „2013-ban hiba volt először pénzügyminiszterre cserélni a gazdaságpolitikai központ (NGM) vezetőjét, majd megszüntetni az NGM-et és a Pénzügyminisztériumra bízni a gazdaságpolitikát. Ez szakított a polgári oldal korábbi vezető elvével, ami szerint nem lehet az éves költségvetési érdek a gazdaságpolitika iránytűje. Ez olyan szakítás, mintha a nemzeti oldal a politika színterén feladná a nemzet, a kereszténység vagy a család eszméjét.”

Szerinte most egy újabb, még erősebb politikai támadást kell kivédenünk, miközben készülnünk kell a 2020-as évtized kihívásaira.

A jegybankelnök egy ideje a nyilvánosságban hadakozik a pénzügyminiszterrel.