Lionel Messi két évtized után zokogva távozott az FC Barcelonából. Nála többet egyetlen klubért senki nem tett a foci történetében. 778 meccsen egyes számítások szerint 671, mások szerint 672 gólt szerzett, de valójában ennél sokkal többel járult hozzá a csapat játékához.
Nem láttam mind a 778 meccset végig, de a túlnyomó többségüket igen. Megpróbáltam összeszedni Messi karrierjének tíz legnagyobb, legfontosabb, legmeghatározóbb meccsét Barcelona-mezben. Nem volt könnyű feladat, olyan meccseket kellett kihagyni, mint például az a 2012-es Bayer Leverkusen elleni BL-nyolcaddöntő, amikor öt gólt rúgott. Vagy amikor két évvel korábban a BL-negyeddöntő visszavágóján négy gólt szerzett az Arsenal ellen. Vagy amikor 2015-ben elfektette Boatenget. Számtalan emlékezetes meccset az Atlético Madrid ellen, vagy amikor karrierje talán legszebb gólját lőtte a Bilbaónak. Azt a tucatnyi meccset kisebb csapatok ellen, amiken olyan könnyedséggel szórta a mesterhármasokat, hogy az ember már fel sem kapta a fejét.
Aki ráér, az fusson neki a Messi minden gólja-válogatásoknak. De most következzen kronologikusan a 10 legnagyobb meccs.
A minden szezon előtt megrendezett Joan Gamper-kupa a bemutatkozás a Barcelona aktuális csapata számára. Itt egy 18 éves, gyorslábú, a labdát ügyesen fedező fiatalember is kiléphetett a nagyközönség elé. Fabio Capello még meccs közben felállt az olaszok kispadjáról, hogy megkérdezze barcelonai kollégáját, Frank Rijkaardot, hogy nem lehetne-e Messit kölcsönvenni. Nem lehetett.
Bár gólt nem szerzett, ez a BL-nyolcaddöntő volt Messi karrierjének első nagy európai kupaszereplése. Ekkor kezdődött több éves meccse az akkor a Chelsea kispadján ülő José Mourinhóval, aki színészkedéssel vádolta meg. Így visszanézve inkább csak az látszik, hogy egy 18 éves gyerek egyedül szembeszáll Európa egyik legjobb csapatával. És nyer.
Messi karrierjének első mesterhármasát éppen a legnagyobb rivális ellen szerezte, mindháromszor kiegyenlítve a mérkőzést. A meccs előtt még Ronaldinho volt a legnagyobb sztár Barcelonában, aztán jött a rendszerváltás.
A maradoniánus gól, amivel Messit végképp megismerte a világ. A Getafe elleni Copa del Rey-elődöntő 29. percében Messi a saját térfelén megkapta a labdát, végigcselezte a pályát, majd szépen bekanalazta. Aztán rúgott még egy szép gólt. Kevesen emlékeznek rá, de ez a párharc már előrevetítette Messi későbbi barcelonai kudarcait: a visszavágót a Getafe nyerte 4:0-ra, és ezzel ők jutottak a döntőbe.
A meccs, ami ki szokott maradni az ilyen válogatásokból, nekem mégis az egyik kedvencem. Guardiola csapata és benne Messi ekkor voltak a csúcson, azt csináltak a pályán, amit akartak. Messi csak azért nem négy gólt szerzett, mert hiába követtek el ellene tizenegyest a megalázóan kicselezett zaragozai védők, ő átengedte a lövést Ibrahimovicnak (fordítva ezt elég nehéz elképzelni). Így csak a mesterhármas jött össze. Az elsőt fejelte, a második talán a Getafe elleninél is nagyobb volt, tekintve hogy indulásként le kellett magáról fejtenie a lábaira tekeredett ellenfelet, a harmadik meg csak a szokásos, 17 méterről ballal szépen a kapuba pofozott Messi-klasszikus.
Megoszlanak a vélemények, hogy melyik volt Guardiola Barcelonájának legnagyobb meccse. Guardiola állítólag a 2011 végén a Santos ellen 4:0-ra megnyert klubvilágbajnoki döntőt tartja annak, ahol gyakorlatilag 4-6-0 felállással ment neki Pelé egykori csapatának. A barcelonai többség viszont érthető okokból minden bizonnyal erre a meccsre szavazna, amivel úgy elkenték a Real Madrid száját, ahogy előtte soha. Messi csak két gólt szerzett, de valójában jóval nagyobb volt a szerepe a meccsen, ahol először játszott hamis 9-es pozíciójában, és ahol végérvényesen a világ legjobb játékosa lett. Ez volt az első lépés a Barcelona tökéletes, hat trófeás szezonja felé, ami után Messi megkapta hat Aranylabdája közül az elsőt.
A 2:6 hatására a Real Madrid és Florentino Perez elnök kénytelenek voltak megújulni, hogy lépést tudjanak tartani Messivel és a Barcelonával. Ekkor érkezett a Madrid kispadjára José Mourinho, és vele olyan rossz hangulatú lett a két örök rivális vetélkedése, hogy a háttérben a két csapatkapitány Xavi és Casillas voltak kénytelenek hűteni a kedélyeket. 2011 tavaszán néhány napon belül a két csapat négyszer is játszott egymással (egy bajnokin, a kupadöntőben és a BL-elődöntő két meccsén), és a feszültség ekkor hágott a csúcsra. A négy meccs közül az első, Madridban játszott BL-elődöntő volt a legfontosabb, ahol szinte csak Messi tudott nyugodt maradni. Mindkét gólt ő szerezte, a másodiknál egészen megalázó módon otthagyva a madridi védőket.
Még egy meccs, ami joggal pályázik a legjobb Barcelona legnagyobb alkotása címre. A mérkőzés után Sir Alex Ferguson és több manchesteri játékos is arról beszélt, hogy ilyen jó csapattal soha nem játszottak, és soha nem érezték magukat ennyire tanácstalannak. Messi lőtte az egyik gólt, és nagyon jól játszott.
Luis Enrique Barcelonája kevésbé ragaszkodott egyetlen futballideológiához, mint Guardioláé. Ha például arra volt szükség, villámgyors kontrákat vezettek. Ez volt Messi utolsó meccse a Madrid ellen Luis Enrique keze alatt, amit két góllal hálált meg, a másodikat egy kontra végén bevágva a 92. percben. Barcelonai pályafutásának ikonikus képe, ahogy utána mezét a magasba tartva ünnepelt.
Igen, a visszavágón 4:0-ra nyert a Liverpool. De ez nem változtat azon a tényen, hogy Messi itt lőtt két gólt, köztük egy tökéletes szabadrúgást is. Talán ha a 97. percben nem passzol Dembelének önzetlenül, hanem maga fejezi be az ígéretes kontrát, máshogy alakul az ő karrierje, a Barcelona sorsa és a foci történelme.