Lionel Messi sztárfocista csütörtökön először vett részt az edzésen új klubjánál, a Paris Saint-Germainnél. Az eseményt a sajtó agyondokumentálta, és a közösségi oldalakon is mindenhonnan az argentin sztárfocista köszönt vissza. A fotókon jól látható volt, hogy mezének hátulján egy elég nagy Visit Rwanda, azaz Látogasson el Ruandába felirat díszelgett.

Mint azt már mindenki tudja, az is, akit nem érdekel a foci, az argentin sztárfocista kétéves szerződést írt alá a francia klubbal egy éves hosszabbítási opcióval. Távozása a Barcelonából elég érzelgősre sikerült, a búcsúnál el is sírta magát, de néhány nappal később már mosolyogva jelent meg új klubjánál. De mi ez a Visit Rwanda? És hogy kerül a focisták hátára?

Ruanda fejlesztési tanácsa 2019 végén kötött három évre szóló szponzorációs szerződést a PSG-vel. A megállapodás értelmében ez idő alatt a női focicsapat tagjai Visit Rwanda feliratú mezt viselnek, a férfiak pedig edzőruhájukon népszerűsítik az üzenetet. A szerződés három éve alatt a kelet-afrikai ország a klubon keresztül promotálja az ország látnivalóit, művészetét, kultúráját, a stadionban is rendszeresen feltűnnek ruandai utazásra bátorító üzenetek.

Most sokan annak örülnek, Messinek köszönhetően a kampány jóval több emberhez jut el ezután, és talán többen utaznak Ruandába, segítve ezzel a gazdasági fellendülést.

A szerződés aláírása után a ruandai fejlesztési tanács igazgatója, Clare Akamanzi közleményt adott ki, melyben arról írt, azért fektetnek sok pénzt az ilyen stratégiai együttműködésekbe, mert úgy látják, hogy összességében nagyon pozitív hatással vannak a Ruandáról kialakult képre. Bár azt nem árulták el, mennyi pénzt fizetnek ezért a PSG-nek, de a ruandai vezetéshez közel álló források szerint 8-10 millió euró körüli összegről lehet szó (bár valószínűbb, hogy ez csak egy év költsége).

Az afrikai ország nem először próbál a focin keresztül látogatókat szerezni magának. 2018 májusában a brit Arsenallal kötöttek hasonló szerződést, a hírek szerint az alku összesen 40 millió dollárról szólt. A döntést sokan kritizálták, mivel Ruanda költségvetésének mintegy negyedét külföldi segélyek adják. Akkor a turisztikai hivatal arra hivatkozott, hosszú távon gondolkoznak, és ez a befektetés szükséges ahhoz, hogy megduplázzák az iparágból befolyó bevételeket. Ruanda évi 80 millió dollárt kap az Egyesült Királyságtól, ehhez képest különösen soknak tűnik a három éves projektre szánt 40 millió.

Az Arsenal mindenesetre teljesítette a rá vonatkozó részeket, ennek részeként családjával Ruandába látogatott a csapat akkori sztárja, a brazil David Luiz, és az utat alaposan dokumentálták is. A focista többek közt hegyi gorillákkal pózolt, egy ilyen látogatás napi 1500 dollár körüli összegbe kerül.

Az biztos, hogy amikor Ruanda leszerződött a PSG-vel, nem számíthattak arra, hogy hamarosan Messi is a kampányuk szereplője lesz. Egy helyi, angol nyelvű portálnak egy ruandai sztártervező, a focirajongó Matthew Rugamba azt mondta, Messi igazolása óriási győzelem Ruandának. „Három hónapja senki sem gondolta volna, hogy Messi elhagyja a Barcelonát” - mondta. „Az embereknek muszáj agresszívebbnek lenniük. Nem lehet azt csinálni, hogy csak ülünk, és örülünk neki, hogy Messi Visit Rwanda feliratú mezt visel. Tovább kell vinnünk a munkát, mindenkinek ki kell vennie belőle a részét. Most, hogy adódott ez a lehetőség, már csak rajtunk áll, hogyan tudjuk kihasználni”.

Az apró afrikai országnak valóban mázlija volt, de a kampánnyal sokak szerint nemcsak az a baj, hogy nagyon sokba van. Nehéz ugyanis elvonatkoztatni attól, hogy Ruandában annyira azért nincsenek rendben a dolgok. A kormányt azzal vádolják, jogtalanul tartanak fogva embereket. Vannak, akiket megkínoznak, vagy örökre eltüntetnek. Szakértők szerint 2018 óta jelentősen romlott az országban az emberi jogi helyzet.

Persze nem Ruanda a legrosszabb hely, ahol az ember elnyomó rendszert segít a pénzzel, amit turistaként elkölt, és a Paris Saint-Germain katari tulajdonosa sem épp a feddhetetlenségéről híresült el. És persze ha a turizmus fejlődik, akkor abból - szerencsés esetben - végső soron csak profitál a lakosság is. De ha az a kormány profitál a legjobban, amelynek a titkosszolgálata levadássza disszidenseit, az valahol mégiscsak aggasztó.

Az országot gyakorlatilag egy személyben irányító Paul Kagamé több mint húsz éve van hatalmon. Ő volt a Ruandai Hazafias Front vezetője, a népirtás 1994-es lezárása óta gyakorlatilag mindenben ő dönt. Ellentmondást nem tűrő politikus, aki egyre keményebben számol le ellenfeleivel, akadályozza a szabad sajtó működését, és rendre megsérti az emberi jogokat. Pedig a polgárháború után ő volt az, aki a legtöbbet tette azért, hogy a helyreállítás mellett arra is jusson energia és idő, hogy a nemzet mentálisan is feldolgozza a népirtást.

Mindenesetre szomszédai most nagyon irigylik Ruandát, afrikai sportújságírók pedig arról értekeznek, a fejlesztési tanácsnak végig igaza volt, a turisztikai ügynökség pedig ontja magából a Messivel kapcsolatos posztokat.

Ruanda turisztikai bevétele 2018-ban 380 millió dollár volt, és arra számítanak, 2024-re ez az összeg felmehet akár 800 millióra is, elsősorban a pénzes turisták gorillanéző túráinak köszönhetően. A Világbank adatai szerint a ruandaiak 60 százaléka mélyszegénységben él, az országban 100 ezer ember dolgozik a turisztikai iparágban.