A tálibok által elfoglalt afgán városok képe gyorsan és radikálisan változott meg az elmúlt hetekben-hónapokban. Ahová csak bevonultak, ott néhány óra alatt eltűnt az utcákról nyüzsgés és az élet, nőket elvétve látni. Mintha visszautaztunk volna az időben: férfiak és nők egyaránt lemondtak a modernebb ruháikról, és aki tudta, elővette a hagyományos afgán viseletét.

A kávézók, szépségszalonok kiürültek, zene sem szól. A tudósítások szerint a nők és lányok többsége bezárkózott otthon, mert az tűnik a legbiztonságosabb megoldásnak. Akik ennél is jobban rettegnek a táliboktól - több ezer ember -, azok pedig elmenekültek országon belül, többnyire Kabulba. Parkokban felállított menekülttáborokban élnek, amelyek körül pár napja szintén megjelentek a fegyveres tálib katonák.

Sokan tartanak attól (egyáltalán nem alaptalanul), hogy az a fejlődés, ami Afganisztánban bekövetkezett - a női jogok területén is, de nem kizárólag - az elmúlt húsz évben, hirtelen semmivé foszlik.

A nők jogaival együtt a demokrácia is veszélybe került, hiszen a kettő nem létezik egymás nélkül. Mivel a teljes afgán lakosság körében nagyon magas, 85 százalék körüli a tálibok elutasítottsága, nem sok esélyük lenne egy demokratikus választáson - dehát nem is utal arra semmi, hogy ilyen úton akarnák legitimálni a hatalmukat.

A tálibok által elfoglalt területeken a nőké a legsérülékenyebb csoport: az ENSZ adatai alapján 2021 első felében 50 százalékkal ugrott meg a civil halálesetek száma, emellett több nő és gyerek halt vagy sérült meg, mint 2009 óta bármelyik év első hat hónapjában.

Ez a talibán már nem az a talibán?