Szerda este az utolsó magyar katona is hazatért Afganisztánból, így lezárult a honvédség több mint egyhetes mentőakciója, amit „Operation Sámán” névre kereszteltek. „Ne kérdezzék, hogy miért” - viccelődött a honvédség parancsnoka, Ruszin-Szendi Romulusz a csütörtöki sajtótájékoztatón. A különleges műveleti katonák úgy közölték vele a nevet, hogy hozzátették, „ebben most nem voltunk kreatívak. Nem is sokat gondolkoztunk rajta”.

Magyarország összesen 540 embert hozott ki Afganisztánból, miután a tálibok szélvészgyorsan átvették a hatalmat az ország csaknem teljes területén. A kimenekítettek közt vannak magyar, amerikai, osztrák és afgán állampolgárok is. A magyarok közül mindenkit hazahoztak, aki kérte. Benkő Tibor honvédelmi miniszter nem tudta megmondani, hány magyar maradt még Afganisztánban, szerinte erről a külügynek lehet információja. Mindenesetre ők a maradás mellett döntöttek, ott folytatják az életüket, végzik tovább eddigi munkájukat. (Kerestük a külügyminisztériumot is, ha választ kapunk, beszámolunk róla.)

A kormány azokat az afgánokat akarta kimenekíteni, akik az elmúlt években segítették az ottani magyar kontingens munkáját. A névjegyzékben szereplő emberek 87 százalékát sikerült végül kihozni, 57 családot és 180 gyereket. Az embereket először Kabulból Üzbegisztánba szállították, összesen tizennégyszer fordultak a gépek, onnan hozták őket Magyarországra. Az afgánokat aztán Röszkére és Tompára vitték, ott töltik a karantént. Várandós nőt és 40 napos csecsemőt is hoztak. Benkő azt mondta, vannak köztük, akikre számítanak a Honvédelmi Minisztériumban és más tárcáknál.

A sajtótájékoztató elején egy filmet is levetítettek a mentésről, ami augusztus 17-én kezdődött. A parancsnok szerint a honvédség ezzel történelmet írt, a közelmúltban biztosan nem vettek részt hasonló akcióban, mégis 20 órán belül sikerült felkészülniük rá.

Már az előkészítés sem volt egyszerű: létre kellett hozni egy különleges egységet, az egyik kormánygépet fel kellett szerelni a sérültek ellátására alkalmas eszközökkel, diplomáciai engedélyt kellett kérni a repüléshez, miközben kapcsolatot kellett tartani a menekítésre váró emberekkel. A Kabulba érkező gépek ráadásul eleinte csak 30 percet tartózkodhattak ott, ennyi idő alatt kellett felvinni az embereket úgy, hogy közben óriási káosz volt a reptéren, és figyelni kellett, hogy csak azok szálljanak be, akik szerepelnek a listán.

Ruszin-Szendi azt állította, más ország gépén előfordult, hogy valaki már a bombát szerelte a vécében, amikor sikerült lekapcsolni.A reptéren egyetlen hivatalos belépési pont volt, ezért „kreatív és alternatív megoldásokat” kellett keresni, hogy valóban mindenki feljusson. A parancsnok nem részletezte, mit jelent ez, de állítása szerint betartották a biztonsági előírásokat.

Az akció során senki sem sérült meg, de a kimenekített emberek közt voltak, akik korábbi sérülésük miatt ápolásra szorultak. Éles lőszert nem kellett használni.

Szijjártó Péter külügyminiszter hétfőn bírálta a repteret őrző amerikai katonákat, amiért akadályozták a mentést. Azt mondta, többször előfordult hogy a tömegre hivatkozva nem engedtek be olyanokat, akiket Magyarország szeretett volna kihozni. Benkő elmondása szerint ez azt jelentette, hogy egyeseknek voltak ugyan érvényes papírjaik, az őrök mégis elvették tőlük, és széttépték őket. Megkérdeztük, pontosan hány ilyen eset volt, de a miniszter nem tudta megmondani. Az érintettektől hallottak ilyen híreket, „de nem számoltuk meg, hány ember mondta ezt”.

Egyelőre azt sem tudták megmondani, mennyibe került az egész mentőakció. Az osztagot irányító parancsnokot előléptették, és a katonák jutalmat is kapni fognak. Ruszin-Szendi nem számít rá, hogy az akció különösebb pszichés sérülést okozott volna a katonáknak, mert „nem elsőbálozókról van szó”, de nehezen élték meg, hogy csak lassan lehetett haladni a mentéssel, és gyerekek várták a kerítés mögött, hogy elszállítsák őket.