Az EU az európai klímarendelettel az európai zöld megállapodás részeként kötelező célként tűzte ki magának a klímasemlegesség elérését 2050-ig, ehhez pedig a következő évtizedekben nagyon le kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási szintjét. Az EU ezért 2030-ra ambiciózus éghajlat-politikai célokat tűzött ki, vállalva, hogy 2030-ig az 1990-es értékhez képest legalább 55 százalékkal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátását.

A GKI CO₂-modelljének eredményei alapján, több vizsgált forgatókönyv közül még a legoptimistább becslés szerint sem tudja Magyarország teljesíteni az EU által elvárt kibocsátási szintet 2030-ra. Eszerint a forgatókönyv szerint (ami gyors gazdasági növekedéssel számol, és a most érvényes kormányzati döntéseket is tartalmazza) 1990-hez képest a csökkenés 34 százalék lesz 2030-ra, ami elmarad az elvárt 55 százalékos mértéktől – írja a GKI Gazdaságkutató Zrt.

Az EU-s elvárást csak a villamosenergia-termelés ágazata teljesíti (mínusz 63 százalék), és megközelíti még a feldolgozóipar is (mínusz 43 százalék), de ebben a
szektorban nagy a multinacionális vállalatok és a beszállítóik aránya, ahol a költséghatékonyság és a megfelelő tőke jelenléte miatt gyors az energia-megtakarító
technológiák terjedése – írja a GKI.

A többi ágazat (szállítás, építőipar, kereskedelem stb.) esetében a kibocsátás az 1990-es értékhez képest még emelkedni is fog, vagyis jelentős kormányzati beavatkozásra lenne szükség, ha teljesíteni kívánjuk a klímacélt.

A háztartások esetében a kibocsátás várható csökkenése 1990 és 2030 között 19 százalék, ami ugyan jó eredmény, de kevés az elvárt 55 százalékhoz képest. Ez a teljes magyar kibocsátásra is jelentős hatással van, mivel a modell adatai alapján a háztartások súlya 2030-ban már 37 százalék lesz az összes kibocsátásból. Ez azt jelenti, hogy nagyvonalú, az energia-hatékonyságot (szigetelés, régi kazánok cseréje stb.) ösztönző állami és EU-s támogatások, beruházások nélkül jelentős csökkenés nem várható a háztartási szektorban sem.

A GKI azt írja, hogy az 1990-es adatokon kívül érdemes az 1995-ös adatokat is összehasonlítani a 2018-as értékekkel, mivel a rendszerváltás után a magyar gazdaság jelentősen átalakult, így 1990 és 1995 között 15 százalékkal csökkent a CO₂-kibocsátás. Az 1995-ös értékhez viszonyítva a csökkenés már közel sem olyan nagy, mínusz 4 százalék.

A vizsgált időszakban ugyanis 77 százalékos volt a reál-GDP növekedése. Csökkent a feldolgozóipar és az energiaszektor CO₂-kibocsátása (15 és 36 százalékkal), viszont jelentősen, több mint négyszeresére nőtt az építőiparé, és közel háromszorosára nőtt a kereskedelemé, emellett másfélszeresére a szállításé, és ezeknél enyhébben (18 százalékkal) nőtt a háztartások kibocsátása. A maradék iparágak és szektorok kibocsátása minimálisan (1,5 százalékkal) csökkent, de itt fontos kiemelni, hogy az állami szektorokban (oktatás, egészségügy stb.) zajló energiamegtakarító, és így CO₂-csökkentő beruházások hatása jelentős volt (mínusz 40 százalék) – írja a GKI.