• Hosszú évek óta küzdenek az EU intézményei a magyar és a lengyel kormánnyal a demokratikus szabályok betartatásáért. Az évek óta tartó konfliktus most új szintre lépett.
• Az EU bírósága soha nem látott mértékű pénzbüntetést rótt ki Lengyelországra, és a Bizottság egyik országnak sem ad egyelőre az újjáépítési alap milliárdjaiból.
• A lengyel alkotmánybíróság viszont kimondta, hogy igazságszolgáltatási ügyekben Varsónak nem kell figyelembe vennie az uniós jogot. Hasonló beadvány van a magyar alkotmánybírók előtt, csak menekültügyben.
• Ha a tagállamok mazsolázhatnak az uniós jogból, akkor szétesik az egész szervezet, ezért sokan nagyon veszélyesnek tartják a konfliktus legújabb fejleményeit Európában.
• Orbán Viktor szerint a megoldás az európai szabályrendszer átszabása volna, a közös intézmények gyengítésével, és az Európai Parlament feloszlatásával.

Idén őszre eldurvult az az évek óta húzódó küzdelem, amelyben az EU-s intézmények a jogállamisági szabályok betartására intik Lengyelországot és Magyarországot, míg a két tagállam azzal vág vissza, hogy a brüsszeliek túlterjeszkednek a hatáskörükön, amikor beleszólnak a magánügyeikbe.

Eddig inkább csak nyilatkozatok és vizsgálatok formájában nyilvánult meg a konfliktus, de mostanra szintet léptek a felek. Immár nagyon sok pénzt tart vissza a brüsszeli oldal, míg a másik az EU jogi építményét fenyegeti.

Mielőtt végigvesszük, hogy mi most a baj, érdemes nagyobb távlatból áttekinteni az eddigi eseményeket, mert a legújabb fordulatok a korábbi lépésekből következnek.

Valamit kezdeni akartak az illiberális építkezéssel

Hosszú évek óta komolyan aggaszt nagyon sok európai vezetőt, hogy a keleti tagállamokban új típusú politikai rendszerek épülnek. A liberális demokráciától távolodó, de az 1989 előtti diktatúráknál szabadabb légkört biztosító, fura egyvelegek, amelyek közelről nézve nem is mindenben hasonlítanak egymásra, de az könnyen belátható, hogy a nyugati mértékekhez képest nem rendes demokráciák már.

Elsősorban Magyarországon és Lengyelországban szilárdult meg olyan kormányzati kultúra, amely az intézményeket és a gazdaságot is jóval szorosabb kontroll alatt tartja, mint az Nyugaton elfogadott; illetve etnicista és homofób kampányokkal formálja a közhangulatot; és ellenzi az EU-n belül fennálló sok évtizedes konszenzust, ami az Unió mind szorosabb integrációját hirdeti.

Ennek a problémának vannak elvi és gyakorlati dimenziói is. Az elvi az, hogy nagyon sokan kínosnak és otrombának érzik az ilyen kormányzati formák virágzását az EU-n belül. Ellentmond az európai fősodrú politika önképének, annak, amit a legtöbb kormány és párt hirdetni akar az európai civilizációról a világnak és a saját választóinak.

A gyakorlati dimenziónak van egy politikai része: olyan ideológiát hirdető erők vannak hatalmon Varsóban és Budapesten, amelyekhez hasonlóak a legtöbb európai országban is jelen vannak, de jórészt csak ellenzékben fordulnak elő. Európa legtöbb részéből nézve a magyar és a lengyel kormány politikája szélsőségesnek számít, és a fősodrú erők szeretnék ezeknek az illiberális tanoknak a terjedését megállítani. Ahogy Orbánék összeurópai üggyé kívánják szélesíteni az ideológiájukat, úgy erősödik az igény a megfékezésükre.

A gyakorlati dimenzió gazdasági vetülete pedig még aggasztóbb sok nyugati kormánynak: az EU-s pénzeket politikai alapon szétosztó magyar rendszer azért bosszantja őket, mert úgy érzik, hogy ellopják, és részben ellenük fordítják a befizetéseiket. Lengyelország esetében elsősorban attól tartanak, hogy a bíróságok politikai irányítás alá vétele veszélyezteti a befektetéseiket, az üzleteiket, mert nem számíthatnak többé elfogulatlan ítélkezésre, ha vitájuk támad.

A 2010-es évek második fele ebben a tekintetben arról szólt, hogy az EU-s intézmények kísérletezni kezdtek azzal, hogy mit lehetne tenni a renitensekkel. A helyzet igen bonyolult, mert az EU-t nem arra találták ki, hogy megbüntethessen kormányokat. Pláne nem olyan ügyekben, amelyeket csak felületesen, elvi deklarációk szintjén kezel a közösségi jog, és tipikusan ilyen a jogállami elvek hangsúlyozása.

Mérhető dolgokat be lehet hajtani, de azt, hogy egy ország politikai rendszere demokratikus-e, nem lehet úgy kiszámolni, mint az államháztartási hiányt. Ha egyenként, törvényenként kezdenek korrekciót követelni, akkor örökké csak kullognak az események után. Ha általánosságban ítélik el e rendszereket, akkor megmaradnak a politikai nyilatkozatok szintjén, mert nem tudnak szankciókat levezetni az EU-s jogból általános problémákkal szemben.

A kísérletezés konkrét törvények ellen hozott, sokszor évekig húzódó kötelezettségszegési eljárásokkal kezdődött; aztán következtek az úgynevezett hetes cikkely alapján indított, de sehova sem vezető vizsgálatok; jöttek a következmények nélküli parlamenti határozatok, és a Tanácsban folytatott meddő politikai viták. Süketek párbeszédének látszott az egész: volt, hogy egy-egy eljárás végén valamit korrigáltak a magyarok vagy a lengyelek a rendszerükön, de aztán jött egy még durvább lépés tőlük, és a hangulat csak egyre romlott.

Az első igazán nagy csata a jogállamisági mechanizmussal tört ki

2020 nyarán viszont úgy tűnt, hogy kitaláltak valami újat a tagállamok vezetői és az Európai Bizottság munkatársai. Akkor egy maratoni csúcstalálkozón az állam- és kormányfők egyszerre szavaztak meg irdatlan sok pénzt maguknak gazdaságélénkítésre és egy jogállamisági mechanizmusnak nevezett feltételrendszer beiktatását a pénz lehívhatóságához. Utóbbit pontosan nem definiálták, de azt mindenki tudta, hogy alapvetően a magyarok és a lengyelek regulázására jött létre.

A feltételrendszeren ezután hónapokig dolgozott a Bizottság, a Parlament és az éppen a Tanácsot elnöklő német kormány, és végül egy olyan jogszabályt állítottak elő, ami viszonylag tág teret ad a támogatások visszatartásának, amennyiben a Bizottság szakemberei és a tagállamok kormányainak többsége is úgy látja, hogy veszélyben van a demokratikus intézményrendszer valamely EU-s országban.

A magyarok és a lengyelek 2020 decemberében visszavágtak: azzal fenyegettek, hogy az EU következő hét évének teljes költségvetését és a helyreállítási alapot is megvétózzák, ha a feltételrendszert bevezetik. Azzal érveltek, hogy a feltételrendszer egy gumijogszabály, politikai alapon büntethetnék őket, és olyan dolgokat kérnek rajtuk számon, amelyeket az EU-s intézmények nem ellenőrizhetnének. Az EU bíróságához fordultak, és megállapodtak az európai vezetőkkel, hogy amíg ott nem döntenek a feltételrendszer törvényességéről, addig azt nem vethetik be. A visszavágás látszólag sikerült.

Pénz mégsem jött

Annak ellenére, hogy a feltételrendszert jegelték, 2021-ben sem Lengyelország, sem Magyarország nem férhetett még hozzá az újjáépítési alap pénzeihez, mert a Bizottság nem hagyta jóvá a pénzköltési terveiket. Közben nagyon komoly, újabb jogállamisági viták kezdődtek a két tagállam és a Bizottság között, amelyekben a tagállamok túlnyomó többsége a Bizottság mellé állt. Magyarország esetében a homoszexualitás ábrázolását korlátozó törvény miatt tört ki a balhé, Lengyelország esetében pedig a bíróságok politikai ellenőrzése miatt.

A magyar és a lengyel kormány is úgy értelmezi, hogy az Európai Bizottság a 2020 decemberi alkut felrúgta, és a valóságban már életbe léptette a feltételi mechanizmust, és azért nem adnak nekik pénzt, mert nem teljesítik a politikai (jogállamisági) elvárásokat.

Az Európai Bizottság azt állítja, hogy a pénzt a leadott tervek hiányosságai miatt nem adhatja még oda, bár azt elismeri, hogy a tervekben lévő problémák összefüggenek a jogállamisági kritériumokkal, Magyarországon például a korrupció elleni intézkedések elmaradásával, Lengyelország esetében pedig a bíróságok körüli gondokkal. A Bizottság nem a feltételrendszerre, hanem az úgynevezett országspecifikus ajánlások teljesítésének szabotálására hivatkozik, de a két kormány szerint ez csak jogi csűrés-csavarás, és a valóságban máris a feltételrendszer logikája alapján büntetik őket pénzmegvonással.

Nagyon leegyszerűsítve úgy jutottunk idáig, hogy

• az EU-s intézmények szerint a két ország felrúgta a demokratikus szabályokat, ezért büntetni akarták őket,
• de a büntetéshez szükséges jogszabályt a két renitens megvétózta,
• csakhogy a gyakorlatban mégis büntetik őket.

Az egész rendszert támadva vágnak vissza

A következő körös válaszcsapással a lengyelek járnak némileg előbb, de már elkezdődött a hasonló magyar lépés előkészítése is.