Úgy rendelte el a kormány a kötelező oltást az állami szférában, hogy nem egyeztetett a munkavállalók képviselőivel, mondta Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke. A SZEF tizennégy szakszervezetet képvisel, rajtuk keresztül állami és önkormányzati alkalmazottakat, például bölcsődei, közművelődési és szociális dolgozókat.
Csóti szerint, ha megkérdezték volna őket, biztosan találtak volna olyan megoldást, ami nagyobb biztonságot ad a munkavállalóknak. Bár ő oltáspárti, és a SZEF kongresszusa is mindenkinek ajánlotta a vakcinát, szerinte muszáj törődni azokkal is, akik valamiért nem akarják beadatni. „Nem tudok egymondatos megoldást, felelőtlen is lenne ilyet mondani ebben a helyzetben. De pont ezért kellett volna egyeztetni. Több hetes előkészítésre lett volna szükség.”
Gulyás Gergely miniszter csütörtökön jelentette be, hogy az állam előírja a koronavírus elleni oltást a saját dolgozói számára. Ez a teljes közszférára vonatkozik az oktatástól a rendőrségen át az állami fenntartású szociális intézményekig. Az önkormányzatok és a magánszektor munkáltatói pedig maguk dönthetik el, kötelezővé teszik-e az oltást a dolgozóik számára.
Azt, aki az előírás ellenére sem hajlandó beadatni, fizetés nélküli szabadságra küldhetik, és egy év után el is bocsáthatják.Csak a gyeden vagy gyesen levők, illetve azok kaphatnak mentességet, akik orvosi papírt tudnak felmutatni arról, hogy egészségi okokból nem kaphatnak oltást. Csóti szerint sokféle módon lehetne oltásra ösztönözni, de az nem megoldás, hogy veszélybe sodorják emberek megélhetését, és teljesen kiszolgáltatottá teszik őket. Akkor már tisztábbnak látta volna, ha az állam mindenki számára kötelezővé teszi az oltást, „de nem vállalták ennek a felelősségét, hanem áttolták a munkaerőpiacra”.
„A kormánytól ezt kérte a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, és még a turizmusban legalább tizenegynéhány szervezet. A munkaadók részéről is tömeges volt az igény, hogy ezt a jogosultságot adjuk meg nekik” - mondta Gulyás a döntés bejelentésekor.
Ezt Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnöke is megerősítette, szerinte benne volt a dolog a levegőben, de fogalma sem volt, hogy a kormány végül rászánja magát. „Régebben felvetődött a munkáltatók részéről, hogy lenne erre igény. Nyilván nem mindenhol, de vannak kritikus munkakörök.”
Példaként azt hozta fel, hogy súlyos kockázatot jelentene, ha járvány törne ki a ferihegyi repülőtér repülésirányítási csoportjában vagy a paksi atomerőmű vezérlőközpontjában. „De minden vállalatnál, egy termelőüzemben is vannak ilyenek.”
Rolek azt mondta, amikor súlyosabb volt a járványhelyzet, a kormány hetente egyeztetett velük, mostanában már ritkábban. A kötelező oltás is ezeken a találkozókon merült fel, de a munkavállalók képviselői egyszer sem voltak ott. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók is jelen vannak, de Rolek szerint ott nem volt téma a kötelező oltás.
Parragh László, az Iparkamara elnöke örült a bejelentésnek, sőt felvetette, hogy ki kellene fizettetni az oltatlanokkal a kórházi kezelésüket.
Gulyás azt mondta, a kormány igyekezett felmérni, mekkora most az oltottság a közszféra különböző területein, de nem mindenhol egyformán pontosak az adatok. Összességében „a közszféra oltottsága lényegesen magasabb, mint a társadalomé”, de a fegyveres testületeknél például alacsonyabb.
Csóti a szakszervezeti vezetőktől érkező jelzések alapján úgy látja, a szociális területen sokan nem oltatták be magukat, igaz, ennek jelentős része az önkormányzatokhoz tartozik. Nincsenek ennél pontosabb adatok, de a kormányrendelet most megengedte a munkáltatóknak, hogy nyilvántartást vezessenek a dolgozóik oltottságáról.
Más szakszervezetek is bírálták az intézkedést. A Pedagógusok Szakszervezete azt írta: „Nem megkérdőjelezve az oltás fontosságát, vajon mi lesz az esetlegesen kényszerszabadságra küldöttek feladatainak ellátásával?”
Csütörtökön megkérdeztük Gulyástól a kormányinfón, van-e tervük arra az esetre, ha sokan így sem oltatják be magukat, és mit tennének azért, hogy ne kerüljön veszélybe az intézmények működése.
„Azt szeretnénk, ha mindenki beoltatná magát. Nyilván a kormány azért felel, hogy az állam a saját funkcióit jó színvonalon el tudja látni. Ezt biztosítani fogjuk, és szertnénk azokkal biztosítani, akik ma az állam szolgáltatában állnak, ezért azt kérjük tőlük, hogy oltassák be magukat” - válaszolta.A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) is hiányolja az egyeztetést, és bírálja a kormányt, amiért a munkáltatókra hárítja a felelősséget. A rendkívüli felmondást alaptörvény-ellenesnek tartják. A kormány ezzel nem ért egyet, de Gulyás kilátásba helyezte, hogy ha az Alkotmánybíróság másként dönt, akkor majd módosítják az alkotmányt.
A MASZSZ arról is írt: „Fizetés nélküli szabadságot eddig kizárólag a munkavállaló kérhetett, így a munkaadó nem jogosult azt meghatározni. Most viszont a fizetés nélküli szabadság kapcsán a munkáltató a munkaidőkeret kijátszására is lehetőséget kap, amely tovább rontja a dolgozók megélhetését”.
Szerintük „az ellátásbiztonságot és az oltási hajlandóság növelését más eszközökkel is meg lehetett volna oldani, nem pedig a munkáltatók erőfölényét erősítve, a dolgozók kiszolgáltatottságát növelve, ad hoc intézkedéseket hozni”.
Nem a magyar kormány az első, amely törvénnyel próbálja oltásra bírni az embereket. Olaszország ment eddig a legmesszebb, ahol felfüggesztik a bérét azoknak, akik nem rendelkeznek védettségi igazolással. Ez nagy port kavart a világsajtóban, a Washington Post úgy írt róla, mint ami szokatlan a nyugati demokráciák világában.
Pedig az olaszok nem kifejezetten oltást, hanem Green Passt kérnek, ugyanazt a papírt, amivel utazni is lehet. Ez pedig nemcsak oltással, hanem gyógyultsági igazolással vagy negatív teszttel is megszerezhető. Igaz, aki még nem volt beteg, és oltást sem akar, annak kétnaponta kell tesztelnie magát, ráadásul pénzért.
Bár az olasz kormány nyilvánossá tette a terveit, egyeztetett a nagyvállalatokkal és a munkavállalókkal is, október elején mégis erőszakos tüntetés robbant ki Rómában.
Szlovéniában oltásra vagy gyógyultsági igazolásra van szükségük az állami alkalmazottaknak ahhoz, hogy találkozzanak az ügyfelekkel. Szinte minden más ágazatban védettségi igazolást kérnek. Mindenkinek rendelkeznie kell oltási vagy gyógyultsági igazolással, illetve negatív teszttel, aki közvetlen kapcsolatba lép másokkal, olyan intézményben dolgozik vagy olyan tevékenységet folytat, ahol fennáll a vírus terjedésének veszélye.
Magyarországon mostanáig a lakosság 59 százaléka kapta meg mindkét oltását, ami a régióban jónak számít ugyan, de ahhoz kevés, hogy ne okozzon bajt a negyedik hullám. Szlovéniában 54, Olaszországban pedig 71 százalékos az oltottság.
Ha a kormány intézkedése segít is feltornászni ezt az arányt, inkább középtávon segítheti a vírussal szembeni küzdelmet. Sokan év végén vagy január elején kaphatják meg a második dózist, attól is függően, hogy milyen vakcinát választanak. Utána is időre van szükség, hogy kialakuljon az elérhető védettség, így a rendelet hatályba lépésétől mérve legalább hetekre, de inkább hónapokra lesz szükség, hogy ennek mérhető hatása legyen a vírus terjedésére és a megbetegedésekre.
Bár a szakértők hetek óta általános maszkviselést javasolnak, a kormány egyelőre csak a tömegközlekedésen írta elő. Gulyás semmilyen szakmai érvet nem tudott felhozni, amikor arról kérdeztük, miért kizárólag erre a területre koncentráltak. Más, magasabb oltottságú országokban máig maszkot kell viselni a zárt, zsúfolt terekben, és sok nyilvános helyen védettségi igazolványt is kérnek.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.