Volt egy csomó ember, akik a mai oltásellenesekhez hasonlóan azt mondták, hogy ez az egész hazugság
- Klaniczay Gábor történész, a CEU Középkortudományi Tanszékének professzora nemrég a középkori pestisjárványok társadalmi, vallási és tömeglélektani hatásáról tartott előadást a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület zártkörű konferenciáján. Ugyanerről kérdeztük.
Nagyon megrázó a Dekameron kerettörténete, ahol Boccaccio leírja, hogyan esik szét a firenzei társadalom a pusztító pestisjárvány hatására, és ki hogyan védekezik. Az apokalipitikus jelenetek, amiket a bevezetőben leír, mennyire voltak általánosak?
Boccaccióé az egyik legizgalmasabb beszámoló, mert a pestis Európába érkezése után az egyik legsúlyosabb járvány épp Firenzében tört ki, 1348-ban. 1348 és 53 között Európa lakosságának nagyjából a fele, egyes számítások szerint 60, mások szerint 30 százaléka lett a pestis áldozata, de ezt nem lehet pontosan tudni. Firenze azonban egy nagy központ, egy virágzó kereskedőváros volt a 14. században. Virágzott az ipar, a bankélet és a művészet. És ez a város teljesen szétzilálódott a pestistől, egészen biztos, hogy a lakosságának több mint a fele elpusztult.
Boccaccio leírta hogy volt, aki bezárkózott, más vidékre vonult, és volt, aki őrült kicsapongásba kezdett. Viszont mindenki vidámsággal, tréfálkozással próbálta kompenzálni a felfoghatatlan borzalmakat.
Az egyik reakció, amit Boccaccio leír, az nekünk ma, amikor a coviddal és a lezárásokkal igyekszünk együtt élni, szintén ismerős lehet. Voltak emberek, akik hasonló módon próbáltak egyrészt ellensúlyozni, másrészt pedig eltölteni az idejüket akkor, amikor nem volt tanácsos ott lenni a hétköznapi életben. A Dekameron módosabb főszereplő társasága kivonult egy vidéki kúriába, és vidám, pikáns történetek mesélésével múlatták az időt, azon gondolkodva, hogy milyen forgandó az élet, hiszen bármelyik pillanatban bárki meghalhat, a legrangosabb emberektől a legszegényebbekig.
Mit tudtak az emberek a pestisről?
Semmit, de próbálták megérteni. Első pillanatban mindenki az Özönvízhez hasonlítható isteni büntetésről beszélt. Az orvosok eleinte a szörnyű bűzre, a fertőzött levegőre, a “miazmára” gyanakodtak, és hát el lehet képzelni, hogy egy zsúfolt középkori városban, ahol a higiénia amúgy sem volt túl jó, milyen állapotokat teremtett a pestis. Hullák voltak a házakban, az utcákon. Próbálták őket eltemetni, de idővel csak tömegsírokba tudták. A pestistől megfertőzöttek javait elégették.
Sejtettek bármit arról, hogy hogyan terjed a betegség?
Arra, hogy fertőzés útján terjed, hamar rájöttek, Boccacciónak is van erről egy története. Két disznó turkált egy pestisben meghalt ember rongyaiban, és aztán hamar meg is döglöttek. Szóval az emberek gondolták, hogy fertőző a pestis, de a kórokozókról semmit nem tudtak, elsősorban akkor is a levegőre gyanakodtak.
Hogyan védekeztek ellene?
Az újságírásnak hatása van.
Támogasd a munkánkat, csatlakozz a Körhöz, hogy elérd az exkluzív tartalmainkat!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.