"A mérésekben én látom egyébként, hogy az emberek ezt támogatják, tehát mi nem föltettük az ujjunkat a levegőbe, hogy megnézzük, hogy milyen a széljárás, hanem előtte fölmérjük az emberek véleményét." Ezt a magyar miniszterelnök mondta legutóbbi péntek reggeli interjújában arról, hogy miért passzolták át a munkaadóknak a kötelező oltás bevezetésének lehetőségét. Mondott ilyet is: "Egy általános, kötelező oltás elrendelése szerintem túl van azon a tűréshatáron, amit a magyarok elfogadnak." Meg ilyet: "Amiket én most itt mondok, az mind a szakértőktől származik, tehát a kormány eddig sikeresen állt ellen annak a kísértésnek, hogy virológus szakembernek képezzük át magunkat. Továbbra sem gondoljuk, hogy a politikusok jobban értenének a fertőzésekhez meg a járványokhoz, mint az orvosok. Mi a szakembereknek a véleményét hallgatjuk meg, az operatív törzs is folyamatosan begyűjti ezeket a véleményeket."

Ebben a három idézetben benne van az Orbán Viktor-i járványstratégia veleje, és az is, hogy mindez miért nem hozhat megnyugtató eredményeket. A miniszterelnök csapdában van. Egyszerre kell vigyáznia támogatóinak lelki világára, illetve egészségére és puszta életére, valamint pártja népszerűségének szinten tartására, ami fél évvel a parlamenti választások előtt már-már lehetetlen. Orbán Viktornak azzal kellett szembesülnie, hogy híveinek egy jelentős részét képtelen meggyőzni az oltás fontosságáról – ők továbbra is idióta összeesküvés-elméletekben szeretnének hinni –, így win-win szituáció gyakorlatilag nincs.

A döntéshozó politika erre a jelek szerint nem volt felkészülve. A miniszterelnök az oltási kampány elején tavasszal még a 80 százalékos átoltottságról beszélt mint célról, ám időközben kiderült, hogy ez elérhetetlen. A közép- és kelet-európai világban 60 százalék körül van egyelőre a maximum – a portugálok 87-nél tartanak –, és bár Magyarország ezzel simán második a régiónkban Ausztria mögött, ez kevés ahhoz, hogy a negyedik hullám felsejlő veszteségei ne legyenek ijesztőek. Orbán Viktor most nem nagyon nyerhet. Az első hullám kezelésének sikere a régmúlté, a második és a harmadik kudarca után a negyedikkel a korábbiaknál is kevésbé kezdhet bármit. Amit az emberek véleményének meghallgatása jegyében mérnek, az nem a jó irányba mutat, a sokszor hivatkozott magyar néplélek nem siet most a segítségére.

Az első hullám

A koronavírus-járvány 2020. tavaszi első hullámát Magyarország megnyerte. Utólag látszik, hogy mint a válsághelyzetekben sokszor, Orbán Viktor összeszedetten és dinamikusan reagált. Valóban nem képezte ki magát virológusnak egyik pillanatról a másikra, hanem hozzáértő szakembereket összegyűjtve, az ő véleményüket meghallgatva hozott hatékony döntéseket. Ezzel nem volt egyedül, régiónk valamennyi országa elkerülte a katasztrófát, a nyugat-európai – elsősorban észak-olaszországi – apokalipszis látványa éppen eléggé rettentette meg az embereket ahhoz, hogy az életüket féltve készséggel elhiggyék, a szigorú intézkedéseknek van okuk és értelmük. Elfogadták a korlátozásokat és a lezárásokat, túlnyomó többségük betartotta a sebtében hozott szabályokat. Nem véletlen, hogy bár a kritikusok folyamatosan arról beszéltek, hogy Magyarország nem tesztel eleget, az azóta is sokszor emlegetett fertőzöttségi arány – egy járványt akkor tartanak ellenőrzésük alatt a hatóságok, ha a tesztek maximum huszada mutat pozitivitást – nálunk az első hullámban végig 5 százalék alatt vagy akörül alakult.