„...a tüdőm annyira összeroncsolódott a koronavírus miatt, hogy nekem a tudomány mai állása szerint meg kellett volna halnom. A szívem azonban, bár kétszer is megállt, nem adta fel a harcot” - mondta Bányai Gábor fideszes parlamenti képviselő a Mediaworks gondozásában megjelent Vakcinainfó című kiadványban közölt interjúban. A 24.hu szerint a 16 oldalas kiadvány elsősorban az ellenzéket kritizálja és a kormányt méltatja, az ilyen anyagok mellé fért be az interjú Bányaival, akit valószínűleg azért kérdeztek meg a tapasztalatairól, hogy ezzel is minél több embert bírjanak rá a koronavírus elleni oltás felvételére.

Bányainak egy február 18-án rendezett találkozó után kezdett kaparni a torka, és először nem gondolt semmi komolyra, viszont miután több koronavírusos tünet is megjelent nála, PCR-tesztet végeztetett, és ez pozitív eredményt mutatott.

„Keddre a véroxigénszintem bezuhant 90 alá, azonnal mentőt hívtunk. Könnyes búcsút vettem a családtól, majd beszállítottak a kiskunhalasi járványkórházba. Másnap már lélegeztetőgépre tettek, mivel egy nap alatt 50 százalékig esett az oxigénszaturációm és így életveszélyes állapotba kerültem.”

Február 24-én a képviselőt mélyaltatásba tették. Összesen 111 napot töltött az intenzíven, ebből 85-öt mélyaltatásban, 69 napon át pedig műtüdő segítette a légzését. Mikor közölték vele, hogy lélegeztetőre teszik, videoüzenetekben búcsúzott el a családtagjaitól.

Májusban tért magához, meg is döbbent, hogy nem tud mozogni, és csövek lógnak ki belőle.

„Igazán azonban csak akkor döbbentem meg, amikor közölték velem, hogy már május van, ezzel az információval egy darabig nem is tudtam mit kezdeni. (…) Az esetem valódi rémtörténet volt, velem az is megtörtént, amire előzetesen nem is gondoltak.”

Amikor felébresztették, még nem tudott önállóan lélegezni, a felfekvésektől pedig óriási fájdalmai voltak.

„Nem tudtam beszélni, és komoly gondot okozott, hogy képtelen voltam különbséget tenni nappal és éjszaka között, ezért esténként altatót kaptam. Ez nekem olyan depressziót okozott, hogy meg akartam halni. Könyörögtem az Istenhez, hogy vegyen magához. Találkoztam is a teremtővel, aki felajánlotta a választás lehetőségét, és én hosszas vívódás után a maradás mellett döntöttem. Hatalmas hatással volt rám, hogy találkozhattam az Úrral, akiben korábban is hittem, de most már tudom, hogy tényleg van, nem ment nyugdíjba.”