A címben szereplő mondatot Adolf Eichmann SS-alezredes, az európai zsidódeportálások egyik főszervezője mondta Endre Lászlóról, a Sztójay-kormány belügyi államtitkáráról. Endre és Eichmann között tényleg szoros barátság szövődött, miközben a magyar vidéki zsidóság gettókba zárását és deportálását szervezték, ez az 1944-ben, néhány hét alatt lezajló akció lett a holokauszt történetének leggyorsabb és legeredményesebb deportálása.

Endre Lászlót a II. világháború után a magyar holokauszt egyik legfőbb, ha nem a legfőbb felelősének tartották. Igaz, a zsidók gettósítását és a deportálásokat nem ő engedélyezte, az viszont Eichmann és az ő érdeme, hogy ilyen példátlan gyorsasággal és hatékonysággal küldtek Auschwitzba több mint 430 ezer magyar zsidót a magyar állam hatóságai. A magyar kormányzat annyira hatékony volt, hogy német közreműködés szinte nem is kellett az akció lebonyolításához, Eichmann (az őröket, sofőröket és gépírónőket leszámítva) mindössze kb. 20 tiszttel és tiszthelyettessel érkezett Magyarországra.

A magyar emlékezetből azonban az utóbbi 70 évben Endre László szinte teljesen kiesett. Érthető is ez a felejtés, nincs nemzet, ami szívesen emlékezne a saját bűneire. Endre László élete és hivatali pályafutása pedig éppen a magyar felelősséget emeli ki a holokauszt tragédiájában.

A szélsőségesen antiszemita Endre már 1919-től a magyar közigazgatás komoly posztjain szolgálta és képviselte a magyar államot, a '20-as évektől ő számított a bürokratikus antiszemitizmus (azaz a zsidók törvényi eszközökkel vegzálása) hazai bajnokának. Nem a németek nevezték ki gödöllői szolgabírónak, majd főszolgabírónak, és nem a németek tették meg a legnagyobb magyar vármegye alispánjává. Még államtitkári kinevezéséhez sem feltétlenül ragaszkodtak. A magyar közigazgatás azonban mégis egyre feljebb emelte, 1944-ben pedig végzetesnek bizonyult az a tény, hogy éppen ő döntött a zsidóügyi intézkedések technikai végrehajtásáról.

Endre László életéről és szerepéről a magyar holokausztban hétvégén részletesen is olvashat a 444-en.