Napnyugtától napkeltéig ő uralta ezt a várost; A legjobb regény, amit ezen a bolygón írtak; Aki az egész országot maga mellé ültette a vádlottak padjára - csak néhány emlékezetes cikk Sarkadi Zsolttól, akinek most jelent meg első könyve A Banánujjú ember, aminek a Kastner Budapestben volt a bemutatója.

Hogy lett író Sarkadi Zsoltból? Például erre a kérdésre keresték a választ a könyvbemutató vendégei: Karafiáth Orsolya író, költő, műfordító, Esze Dóra író, a kötet szerkesztője és Urfi Péter újságíró. A válasz pedig, az hogy sehogy. Zsolt újságírónak tartja magát, nem írónak. Viszont arra fény derült, hogy ebbe a slamasztikába hogy keveredett.

Helyzetes Srác

A történet szerint a 444 szerzője az egyetem után négy évet lehúzott a közigazgatásban, nem is akárhol, hanem a Nemzeti Erőforrások Minisztériumban. „Emlékszem pont a hungarikum törvényt készítettük elő és az nagyon para volt. Arra gondoltam, hogy de jó lenne állást váltani.” Zsoltnak akkoriban volt egy mikroblogja a Tumblr-en (a méltán híres Herizonford), ami akkor még egy jó hely volt, most már nem annyira. Abban az időben a magyar újságírók ott kommunikáltak egymással. Oda kezdett el novellákat (?), krokikat (?), glosszákat (?), humoros szösszeneteket írni, aminek a szcénában azonnal nagy sikere lett.

„Írtam egy ask-ot a Gazda Albertnek, aki akkoriban az Origo főszerkesztője volt, hogy nem lehetnék-e újságíró, ő pedig válaszolt, hogy de.” Így lett aktakukac Zsoltból előbb szépirodalmi mikroblogger, majd újságíró. De a hivatali élet nem múlt el nyom nélkül: „Van egy írás a könyvben, ami arról szól, hogy volt egy kollégám, aki mindig megkérdezte, hogy „Mi a helyzet?” vagy csak szimplán „Helyzet?”. Napjában ötször. Próbáltam elmenekülni előle, hogy nehogy megkérdezze, mi a helyzet. Így ő lett a könyvben a Helyzetes Srác. Remélem, hogy nem olvassa el.” Így aggodalmaskodott Zsolt.

A Lottó

Érdekes vita alakult ki a bemutatón. Szabad-e, érdemes-e aktuálpolitikát vinni a szépirodalomba, ahogy azt Zsolt megtette. A jövő olvasói mondjuk évtizedek múlva tudnak-e mit kezdeni az olyan írásokkal, mint a Rogán Antal karácsonya, ami azzal foglalkozik, hogy a propagandaminiszter a gyerekeinek is úgy szokott-e hazudni, mint a népnek vagy például a Lottó című novella, ami arról szól, hogy Mészáros Lőrinc nyer a lottón, de Orbán Viktor nem engedi neki, hogy átvegye a nyereményét, amitől a milliárdos összeomlik.

Esze Dóra a Banánujjú szerkesztője arról beszélt, hogy akkor működik a politikum megjelenítése, ha az olvasó — bármikor is olvassa a művet — azt érzi, hogy ez akár ma is történhetne, és közben anélkül, hogy rákeresne az adott szereplő nevére pontosan érti, hogy miről van szó. „Tehát az aktualizálás akkor jó, ha túl is lép az aktuálison.”

Véleményem már három éve megvan

A könyv másik fontos témája az internetes jelenlétünk. Ott van rögtön a Motivációs levél című írás:

„Tisztelt Hölgyem/Uram!

Ezúton szeretnék jelentkezni az internetre, influencer pozícióba. Hirdetésükkel a két héttel ezelőtti Szuperinfóban találkoztam.

Kisgyermek korom óta fontos része az életemnek a befolyásolás, szűkebb környezetemben már azelőtt is influencernek számítottam, hogy beszélni vagy írni tudtam volna. Később még erősebben kiütközött influenceri vénám: az első leírt betűm a # volt.

Az érettségi után közösségi párbeszédek kialakításával foglalkoztam, márkahitelességet és pincéket alapoztam. Mivel éreztem, hogy többre vágyom, és húzott a sors az influencerszakma, a nagybetűs Hivatás felé, hobbiként elkezdtem forgalmat is irányítani, igaz, csak offline.

Tizenhat éves koromban szereztem meg az első véleményem, és kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is mindig rendelkeztem valamilyennel. A jelenlegi véleményem már három éve megvan.

Hatást segítség nélkül, önállóan is képes vagyok gyakorolni, iránymutatásban leinformálható vagyok, terméket bármikor és bárhol el tudok helyezni. Közösségi hálómat a legnagyobb halakra is kivetem.

Személyes, valamint német márkával és B-kategóriás jogosítvánnyal is rendelkezem. Kérem, vegyék figyelembe jelentkezésemet a pozícióra.

Mielőbbi válaszukat várva üdvözlettel:

Tóth-Zétényi Pál (palikathefighter91)”

Sarkadi arról beszélt, hogy sokat olvas arról, hogy a közösségi média mit tesz az életünkkel. „Szilárdan hiszem, hogy a közösségi média az, ami most leginkább alakítja az életünket. És szívből hiszem, hogy az, amit tesz velünk, az rossz, és olyan dolgokat hoz ki, amik bennünk voltak, de jótékonyan eltemetve. Ez persze vicces is, de inkább szomorú. Sokat gondolkodom ezen. Ennek a gondolkodásnak a termékei ezek a szövegek.”

A büdöstévé

A büdöstévé című írás hozta elő a személyesség kérdését. Sarkadi Zsolt több cikkébe is befűzte saját életének történéseit, legyen szó válásról vagy éppen a vidéki emigráció terveiről. Zsolt halovány emlékei szerint a 90-es években Kecskeméten olyan készüléken nézték a Friderikusz Show-t, ami bekapcsolás után fokozatosan büdösödni kezdett, míg végül a szag elviselhetetlenné nem vált. A büdös tévé olyan, mint Adynál a fekete zongora, magába szippant egy halom váratlan jelentésréteget. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy a valóságban létezett-e az ominózus bűzös szerkezet. Zsolt szerint talán igen, szülei szerint baromság az egész. Ennyit a lírai, prózai és egyéb ÉN-ekről.

Kollektív szerződés

Az eseményen egy nagyon furcsa regény terve is előjött, ami szarvasokról, őzekről, a MÁV-ról és a Volánról fog szólni, ha egyszer megíródik. Az író képzeletében a MÁV és a Volán szerződést köt a szarvasokkal és az őzekkel, hogy azok utazás közben rendszeresen bukkanjanak fel, és így szórakoztassák az ablakon kifelé bámuló utasokat. A bonyodalom ott kezdődik, amikor az állami vállalatok az őzekkel felmondják a kollektív szerződést.

A bemutatón nyilván felmerült Mosonyi Aliztól kezdve, Karinthyn keresztül (Sarkadi: „Valószínűleg minden szót elolvastam, amit Karinthy valaha leírt.”) Efrájim Kishonon át, Örkényig sok irodalmi hatás, de az est konklúziója mégis csak az volt, hogy:

„Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez egy nagyon vicces könyv, és egyébként jó is.”

Itt rendelheti meg A banánujjú embert.