Majdnem az év végéig kellett várni az év egyik legérdekesebb filmes felhördülésére, de megérte, mert izgalmas vita kerekedett belőle: december elején jelent meg a New Yorkerben egy nagyon hosszú portrécikk a Succession egyik főszereplőjét alakító Jeremy Strongról, és a cikknek meglepően komoly utóélete lett.

Strong ugyan már a negyvenes éveiben jár, évtizedek óta az amerikai filmiparban dolgozik, több híres filmben is volt már jelentősebb epizódszerepe, de igazán csak a HBO-s, nálunk Utódlás címen futó sorozattal futott be. A Succession az elmúlt évek legtöbbet díjazott és méltatott sorozata, egy fiktív, de elég valóságosnak bemutatott, családi kézben lévő konzervatív médiabirodalom sorsáról szól, és Strong alakítja az apjával szembeforduló Kendall Royt.

A Succession sikere talán magyarázható azzal is, hogy a készítők nagyon jó érzékkel nyúlnak a királydrámák klasszikus dramaturgiájához, a családon belüli átverések és árulások sokszor gyönyörűen megkomponált jelenetekben bomlanak ki. Például a harmadik évad zárórészének e híressé vált jelenetében:

De emellett sokat számít a remek színészválasztás is: az idős családfőt alakító Brian Cox sok évtizedes brit színházi múlttal érkezett, és a négy viaskodó testvér szerepére is nagyon jó érzékkel sikerült színészeket találni. Különösen igaz ez a Kendallt alakító Strong esetében, aki tavaly az Emmyt is elnyerte az alakításáért.

Kendall a sorozat egyik legösszetettebb karaktere, minden egyes másodpercben feszültség és bizonyítási kényszer hatja át, képtelen egy pillanatnyi felszabadultságra. És ugyan elvileg sokszor úgy tűnik, mintha ő lenne a sorozatban a „jó főhős”, aki a változásokban érdekelt, a Succession forgatókönyvírói elég profik abban, hogy egyik szereplővel se tudjunk túlságosan azonosulni. Különösen az első évadban lehetett az az érzésünk, hogy az egymással hadakozó szupergazdag családtagok közül képtelenség bárkivel is igazán szimpatizálni, az egész világuk úgy rohadt és nyomorúságos, ahogy van.

Strong pedig sosem csinált titkot abból, hogy hatalmas intenzitással vetette bele magát a szerepbe, korábbi interjúiban is beszélt arról, hogy ugyanannyira komolyan veszi Kendall szerepét, mint a saját életét, és az elhivatottságról meséltek már a sorozatbeli kollégái is. Ehhez képest is meglepő volt, hogy a New Yorker portrécikke milyen lendülettel szállt bele a szerepével túlságosan azonosuló Strongba.