Alekszej Navalnij nevét mindenki ismeri. Minimum tíz éve ő az orosz nagyvárosi liberális értelmiség és a haldokló haladó Nyugat első számú reménysége, az ember, aki egyszer majd legyőzi a róla elnevezett rendszer atyját és irányítóját, Vlagyimir Putyint. Erre persze meglehetősen kevés esélye van, még úgy is, hogy nemcsak a putyinizmus, hanem maga a főnök is szakadatlanul öregszik.

Alekszej Navalnijt ez idő szerint egyebek közt az is akadályozza, hogy rácsok – vagyis szögesdróttal és őrtornyokkal kiegészített rohadt magas kerítések – mögött kénytelen tartózkodni Vlagyimir város közelében, egy úgynevezett munka- vagy javító kolóniában. Az ilyen kolónia a szovjet eredetű oroszországi büntetés-végrehajtási szisztémában az elviselhetőbb intézmények közé tartozik, bár ezen belül is vannak fokozatok, és a fogva tartás körülményeit indokolt – vagy akár indokolatlan – esetben rövidebb-hosszabb periódusokra itt is szigoríthatják.

Az orosz ellenzéki politikust azután kapcsolták le idén januárban, hogy hazatért Németországból a megmérgeztetése után. Az indok az volt, hogy sorozatosan megszegte a feltételes szabadlábon tartózkodás szabályait. A politikai karrierjét a liberális Jabloko pártban kezdő – ennek egykori elnöke, Grigorij Javlinszkij is nagy reménység volt valaha, és még 2018-ban is indult az elnökválasztáson, ahol 1,05 százalékot szerzett –, majd abban csalódván az orosz nacionalizmussal kacérkodó, még később pedig radikálisan hatalomkritikus bloggerként ismertté váló Navalnijt két alkalommal is elítélték. Ebből a második érdekes és fontos most számunkra.