Öreg, takarodj! – senki sem várt forradalmat Kazahsztánban, de egyre nagyobb az esély arra, hogy brutális legyen a vége

január 5., szerda 12:50
26

Közép-európai idő szerint szerdán kora délután is folytatódnak a zavargások Kazahsztán nagyvárosainak jelentős részében. Almatiban, Aktobéban, Aktauban, Atirauban és számos más településen több ezres tömeg van az utcákon, összecsapások zajlanak a rendőrökkel, néhol vízágyúkat és gumilövedékeket is bevetettek. Éles fegyverekkel az eddigi hírek szerint még nem lőttek.

Az ország legnagyobb városában, a másfél milliós Almatiban tűnik a legélesebbnek a helyzet, itt a tüntetők sikeresen ostromolták meg a polgármesteri hivatalt, egy időre be is vették azt. A hivatal munkatársait evakuálták a hatóságok, az épületet körülvette a hadsereg.

Almati kedden vált a megmozdulások központi helyszínévé, első körben itt és a nyugat-kazahsztáni Mangisztau régióban hirdettek rendkívüli állapotot és vezettek be kijárási tilalmat. Ezt azóta kiterjesztették, érvényesek immár az intézkedések a fővárosra, Nur-Szultanra is, ahol kevésbé voltak intenzívek az utcai aktivitások.

Kaszim-Zsomart Tokajev elnök és csapata egyelőre fut az események után, gyakorlatilag kicsúszott a kezükből az irányítás. Nem segített az sem, hogy az államfő szerda reggel elfogadta Aszkar Mamin miniszterelnök és kormánya lemondását.

Az LPG miatt kezdődött Zsanaozenben

A tiltakozások vasárnap kezdődtek Kazahsztánban azután, hogy szabadárassá tették a cseppfolyósított gáz, az LPG árát. Az LPG Közép-Ázsia legnagyobb országában, annak is különösen a nyugati részén rendkívül népszerű - a térségben, amely az olaj- és gázkitermelés központja, így a központi költségvetés első számú befizetője, a személyautók 80 százaléka azzal megy. Az üzemanyag e típusa fél évvel ezelőtt még 50 tengébe (35-40 forintba) került literenként, majd folyamatos emelkedésnek indult, végül a szabadárasítás nyomán 120 tengére ugrott.

Az emberek elsőként Zsanaozen városában vonultak utcára emiatt, majd a megmozdulások földrajzi és tematikai értelemben is kiterjedtebbé váltak. Tokajev elnök elsőként azt kezdeményezte, hogy kormánybizottság vizsgálja meg a fejleményeket, utána ígéretet tett az árak ismételt csökkentésére, ám ez már mind kevés volt ahhoz, hogy a szellemet visszagyömöszöljék a palackba.

Kedden Almatiban és másutt is sok ezres tömeg gyűlt össze, ekkortól legfeljebb egyebek közt volt szó az üzemanyagokról. Követeltek mindent, ami eszükbe jutott, az élelmiszerárak csökkentésétől a hiteltartozások elengedésén át az általános béremelésig.

Emellett eljutottak az "Öreg, takarodj!" szlogen skandálásáig, ami egyértelmű verbális támadás személyesen Nurszultan Nazarbajev és az általa felépített rendszer ellen.

Az öreg és a szisztéma

A 81 éves Nazarbajev 1984-ben lett a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság miniszterelnöke, 1989-ben a Kazah Kommunista Párt első titkárává avanzsált, 1991-ben a függetlenedő köztársaság elnökévé választották. Ezt a pozícióját különböző alkotmánymódosításokkal és szabadnak aligha nevezhető választásokkal 2019 márciusáig megőrizte, mialatt autoriter államot és lényegében egypártrendszert épített ki, a politikai pluralizmusnak nyomai sem maradtak.

A nagyszámú orosz lakossággal is rendelkező Kazahsztán ugyanakkor a posztszovjet kontextust tekintve értelmezhetően működő államnak bizonyult, elsősorban az említett gáz- és olajbevételeknek köszönhetően. Ha a Szovjetunió 30 évvel ezelőtti széthullásához viszonyítunk, akkor a GDP-t tekintve Ukrajna például 6, Tádzsikisztán 5 százalékos mínuszban van ma is, a kazahok plusza ehhez képest 161 százalék, jobban csak a türkmének és az üzbégek teljesítettek, még a balti államok sem, az éltanuló Észtországot is beleértve.

Az igazsághoz hozzátartozik ugyanakkor, hogy egyrészt alacsonyabb volt a bázis, másrészt a kazah átlagfizetés forintban számolva most is csupán 150 ezer körül jár, harmadrészt hatalmasak a különbségek a régiók között.

Mint azt Alekszej Dubnov Közép-Ázsia-szakértő az orosz független sajtóban több helyütt elmondta – őt kérdezte a Dozsgy tévécsatornától az Eho Moszkvi rádióadón át a Meduzáig mindenki –, a nyugat-kazahsztáni régiót tradicionálisan mostohatestvérként kezelte a politikai vezetés. Ennek olyan következményei voltak, mint hogy abból a rengeteg gáz- és olajpénzből, ami onnan érkezett, nagyságrendekkel kevesebbet osztottak vissza, a szociális feszültségek tehát kódolva voltak.

Forradalom a semmiből

Ezzel együtt sem Dubnov, sem senki nem számított – színes vagy akármilyen – forradalomra Kazahsztánban. A tüntetésekre nemcsak a hatalom nem volt felkészülve, hanem a kezdeményezőik és a résztvevőik sem. Ebben a pillanatban az sem látszik, hogy a tiltakozásoknak kik a vezérei, ha vannak egyáltalán, így tárgyalnia sincs kivel az elnöknek és az embereinek.

De a hatalom szerepköre sem tisztázott, látható, hogy az átmenet felemás mivolta és befejezetlensége, vagyis a kettős vezetés éles helyzetben nem működőképes. Nazarbajev ugyanis úgy ment el 2019 márciusában, amikor lemondott elnöki posztjáról, hogy maradt: ő a nagybetűs Nemzet nagybetűs Vezetője, elvben élete végéig. A helyzet kézben tartásának közben az sem kedvez, hogy Tokajevet amúgy is gyenge kezűnek tartják.

Egyelőre ott járunk, hogy a tüntetők egyre inkább erőt mutatnak, a hatalom viszont többnyire tanácstalan, és jószerével az egyes települések, illetve rendőri vagy katonai erők vezetőin múlik, hogy milyen válaszlépéseket tartanak indokoltnak.

Volt már, hogy lőttek

A politikai ellenzék megsemmisítése, bezárása és elüldözése is visszaüt most bizonyos értelemben. Alekszej Dubnov a Meduzának nyilatkozva egy embert említett, aki a mozgalom élére állhatna, az emigrációban élő egykori miniszterelnököt, Akezsan Kazsigeldint, ám ő egyelőre ugyanúgy hallgat, ahogy maga Nazarbajev sem szólalt meg.

A Közép-Ázsia-szakértő úgy látja, ebben a helyzetben félő, hogy mivel politikai síkon – megfelelő szereplők és eszközök híján – lehetetlen rendezni a kérdéseket, brutálisan véres fordulatot vehetnek az események. Az eszkaláció sokkal durvább is lehet, mint 2014-ben Ukrajnában vagy 2020-ban Fehéroroszországban.

Tokajev egyelőre nem akar lövetni, olyan klasszikus eszközökkel próbálja akadályozni a szervezkedést, mint a mobilinternet, ezen belül külön a Telegram, a Signal, a Whatsapp blokkolása, de arra nem lehet bazírozni – mondja Dubnov –, hogy eddig mindenki gyámoltalannak tartotta. A történet lehetséges kimenetele szempontjából fontos adalék: 2011 decemberében Zsanaozenben – ott, ahol most is elkezdődtek a dolgok – a béremelésért sztrájkoló olajipari munkások közé lövettek. Ennek akkor 17 halálos áldozata és több mint száz sebesültje volt.

(Címlapkép: A polgármesteri hivatalt ostromolja a tömeg Almatiban – AFP-fotó)

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt