• Az NFT-k tavalyi berobbanása után sokan hirdették ki, hogy végre itt a web3, az internet új korszaka, ami a blockchain technológia révén egy decentralizáltabb, közösségibb működést hozhat el.
• De vajon mi valósul meg ebből az ígéretből, és mennyire jelent ténylegesen új korszakot a web3? – erről tört ki komoly szakmai vita januárban.
• És előkerült a legfontosabb kérdés is: egyáltalán mi szükségünk van erre az egészre?!

Január elején a világ egyik legismertebb titkosítási fejlesztője, a Signal megalkotója, Moxie Marlinspike közzétett egy hosszabb bejegyzést a blogján arról, hogy szerinte merre fejlődik az internet.

Moxie, aki épp az év elején hagyta ott a Signal vezérigazgatói posztját, bejegyzésében arról írt, hogy szerinte azokból a hangzatos ígéretekből, melyek demokratikusabb, decentralizáltabb, egyenlőbb digitális ökoszisztémát ígérnek, nem sok minden látszik megvalósulni. Írása komoly hullámokat vetett, az elmúlt pár hétben sorra szólaltak meg ismert net/kriptoügyi szakértők, és nagyobb szakmai vita bontakozott ki arról, hogy milyen lesz a közeljövő internetje.

Web1, web2, web3

Abban, hogy épp jelentős változások szemtanúi vagyunk, nem igazán kételkedik senki. Az internet elmúlt évtizedeinek történetét nagyon röviden úgy lehet összefoglalni, hogy volt a kezdeti ígéret, hogy mindenki egyszerre lehet a tartalmak és az infrastruktúra előállítója és fogyasztója is. Aztán hamar kiderült, hogy a felhasználók döntő többsége nem vágyik erre: ahogy Moxie fogalmaz, szerinte ha egy dolgot tényleg megtanulhattunk ebből a történetből, az az volt, hogy az emberek nem akarnak saját szervereket futtatni, és épp azok a vállalatok lettek sikeresek, mely e feladatok átvételét ígérték. Nagyon leegyszerűsítve, de ezt az átmenetet a decentralizált kezdetekből a centralizált megaplatformok megjelenéséig lehet leírni a web1-ről a web2-re való átlépéssel.

Míg az internet hőskorszakát jelentő web1 a magukban álló, statikus weboldalakból állt, a kétezres évek elején berobbanó web2 (vagy időnként 2.0) jelentős változásokat hozott: a felhasználók egyre inkább pár nagy platform felhasználói lettek, profilokat hoztak létre, és e platformokra kezdtek el tartalmakat gyártani. Aki pedig a web2-re készít saját honlapot vagy szolgáltatást, nagyon nagy valószínűséggel valamelyik óriáscég (Amazon, Google, Microsoft) backend eszközeit veszi ehhez igénybe.

Ehhez képest jöhet most a web3, amiről nem nagyon lehet olyan definíciót találni, amivel mindenki egyetértene, de azt látni, hogy rengetegen nagyon lelkesednek érte. Moxie szerint sokan valami olyasmit várnak, hogy a web3 ugyanolyan sokszínű és interaktív lesz majd, mint a web2, ugyanakkor visszahozza a kezdeti decentralizáltságot. E decentralizáltság kulcsa a blockchain technológia lenne, ami a web3 propagálói szerint radikálisan át fogja alakítani, ahogy kommunikálunk egymással, ahogy a pénzügyeiket vagy ahogy a mindennapi tennivalóinkat intézzük.

Ennek a víziónak az eredetét az Ethereum társalapítójához, Gavin Woodhoz szokás kötni, aki már 2014-ben megírt a blogjára, hogy az internetnek olyan irányba kell elmennie, ahol a blockchain technológia révén a bizalom kérdése szinte teljesen kiküszöbölhető lesz az interakciókból. A blockchain ugyanis a kezdetektől azt ígéri, hogy mivel általa az értékeket, tulajdonjogokat, stb. egy úgynevezett elosztott főkönyvi technológia (distributed ledger technology) rögzíti, ezért nincs szükség egyetlen központi adatbázisra, melynek szükségszerűen van egy tulajdonosa, hanem a hálózat összes tagja egyformán hozzáférhet ahhoz.

A blockchainben rejlő lehetőségekről legutóbb az NFT-k berobbanása után hallhattunk sokat: az NFT-k, azaz a nem helyettesítő tokenek 2021 második felének netes szenzációi voltak.