Őrültségbe rángatták bele a Budapestről kitörő német és magyar katonákat

Lezárt tartalom a Kör tagjainak
február 13., vasárnap 5:59
17

A második világháború magyarországi eseményei közül kevés van, amely még ma is olyan heves vitákat vált ki, mint az 1945-ös budapesti kitörés. A legtöbb embernek talán nem is maga a budapesti ostrom és az itt ragadt, több mint 20 ezer német és magyar katona története jut róla eszébe, hanem az évfordulót vonulásra és időnként náci cosplayre kihasználó szélsőjobboldali csoportok eseményei és az ellenük szervezett antifasiszta tüntetések. Ebben a zajban viszont elvész az emlékezés és a reflexió.

Ungváry Krisztián történész könyve azzal foglalkozik, hogy mi történt Budapesten és a környékbeli erdőkben 1945 februárjában, különösen azzal, hogy minderre hogyan emlékeznek vissza azok a katonák, akik a túlélők szerencsés kisebbségéhez tartoznak. Az Utak a senkiföldjén: Kitörés 1945 című könyvében, a kitörés elemzésén kívül a történész összegyűjtött leveleket, naplóbejegyzéseket, visszaemlékezéseket közöl, így a résztvevők szemén keresztül kaphatunk betekintést a kitörés borzalmaiba.

Ungváry Krisztiánnal arról beszélgettünk, mi volt a kitörés történelmi kontextusa, hősök vagy náci tömeggyilkosok voltak-e azok, akik részt vettek benne, és hogy mi a baj azzal, ahogy ma "megemlékezünk" erről az eseményről. Valamint, hogy mit kezdjen magával az ember, ha a könyv olvasása közben azon kapja magát, hogy nácikkal empatizál.

Mi motiválta önt arra, hogy megírja ezt a könyvet az 1945-ös kitörésről?

Ez a téma gyerekkorom óta kísért. Gyerekként apám a saját ostrom és a börtönélményeivel szórakoztatott, ez a két téma otthon visszatérő téma volt. Ez talán picit szokatlan téma normális családban, de mi nem voltunk normális család. Ezért ez eleve érdekelt, történész is talán ezért lettem. Mert az véletlen, hogy mi most 2022-ben beszélgetünk, ezért érdemes végig gondolni, hogy mi lett volna, ha most mondjuk 1945 februárjában beszélgetnénk, egészen más körülmények között. Annál is inkább, mert a stresszes helyzetek nem szűntek meg. Hiába van vége a háborúnak, és gondoljuk azt, viszonylag megalapozottan, hogy itt ez még egyszer nem fog megtörténni, egy csomó minden más meg megtörténhet.

Mi a kitörés történelmi kontextusa? A világháború szempontjából mennyire volt ez jelentős vagy sorsfordító esemény?

Itt is mérhető, hogy a múlt mennyire a mának szól, mert a második világháború szempontjából ennek az eseménynek az égvilágon semmi jelentősége nem volt. Kérdés persze, hogy miben mérjük a jelentőséget. Ha abban, hogy Budapest védelmének fenntartása és a kitörés mennyire állította meg a szovjet hadsereget, akkor ez a nullával egyenlő. Ha abban, hogy a német és a magyar félnek, értve ezalatt a náci Németországot és a Szálasi Ferenc hungarista munkaállamát, ez az akció mennyire volt hasznos, akkor is nullát kapunk.

Ungváry Krisztián Fotó: botost/444.hu

Ehhez képest viszont kevés olyan történelmi esemény van, ami magyar vonatkozású, és emlékezetpolitikai szempontból ennyi embert megmozgat. A Don-kanyar kevésbé fog újságokban zajló csatározásokat okozni. A kitörés, ami maximum öt napos akció volt, sokkal tovább veri a hullámait. Ezek a viták – ahogy a történelmi viták általában – egyáltalán nem is arról szólnak hogy mi volt akkor, ezek mindig a máról szólnak. Ahogy a finnugor nyelvelméleti viták sem arról szólnak, hogy milyen nyelven beszéltek a magyarok 2000 évvel ezelőtt, hanem mai pártszínekről, preferenciákról.

Lépj be a Körbe, és olvass tovább!

Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!

Már tagja vagy a körnek? Lépj be!

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt