Vlagyimir Putyin hétfőn este jó háromnegyedórás tévébeszédet tartott, amelynek a végén a kamerák előtt aláírta a szakadár ukrajnai népköztársaságok elismeréséről szóló rendeletét. A beszédet háborús fenyegetésnek értékelték a nyugati világban és Ukrajnában is. Előadása világszerte feltűnést keltett, a kulcsmondatokkal volt tele a világsajtó. Azonban teljes szöveget is érdemes megvizsgálni, most erre teszünk kísérletet.

A szöveg igen sokrétegű, van benne fenyegetés, történelmi lecke és világpolitikai elemzés is. Egyszerre szerepelnek benne Nyugat-ellenes szólamok, és olyan fordulatok, amelyeket éppen a nyugati-liberális érvelési rendszerből vett át, azok ellen fordítva, akik ezeket használni szokták. Egyszerre nosztalgikus a szovjet idők és a cári birodalom felé, és egyszerre használ jobboldali és baloldali ideológiát is érvei alátámasztására, akár úgy is, hogy a két megközelítés a konkrét téma esetében valójában ellentmond egymásnak. Egyszerre mutatta magát jámbor áldozatnak és fenyegető vezérnek.

A beszédet szerkezeti szempontból, és nem az elhangzottak sorrendjében vizsgáljuk most.

Fenyegetések

A beszéd legfontosabb és legaktuálisabb pontjai hadüzenettel felérő, közvetlen fenyegetések Ukrajna és a NATO ellen.