• Adam Michnik főszerkesztő cikke a lengyel Gazeta Wyborcza február 25-i számában jelent meg. A szöveget a szerkesztőség engedélyével közöljük. Olvasónk fordítása.

Aki ismeri a lengyel történelmet, fel tudja idézni 1939 szeptemberét, amikor Hitler hadserege megtámadta Lengyelországot, hogy „megvédje az üldözött németeket”. Két héttel később a szovjet hadsereg Hitler mellé szegődött, hogy „megvédje az üldözött ukránokat és beloruszokat”.

Most Putyin armadája a békés ukrán polgárokat akarja „megvédeni” az „ukrán fasisztáktól és nacionalistáktól”, akik a Donyec-medencében bevezették a „népirtás politikáját”.

Putyin bandita harcmodora azokat a mintákat követi, aminek alapjait Hitler és Sztálin fektette le. Az orosz elnök attól sem tart, hogy a 20. század leggaládabb diktátorainak retorikáját használja, sőt szemlátomást élvezettel teszi.

Véget ért az a korszak, amelyben 1989 óta éltünk. Egyelőre fel sem tudjuk fogni, ennek mik lesznek a következményei. Lehet, hogy a következő világháború előszobájában vagyunk?

Az ukránok alighanem Európa legbalszerencsésebb népe. Hosszú éveken át kitartóan, hősiesen harcoltak, de nem tudták kivívni országuk szabadságát és függetlenségét. Az erőszakos oroszosítás áldozataivá váltak, elnyomták őket, sok ezrüket bebörtönözték, száműzték és megkínozták. A Nagy Éhínség hatalmas tömegeket pusztított el a sztálini terror évei alatt, aztán jöttek a náci megszállók, utánuk pedig visszatértek a kommunisták.

De minden nemzedék emlékezetében ott fénylett a jelmondat: „Ukrajna még nem halt meg”.

Ezeket a szavakat ismétlik most az ukránok, amikor Putyin aljas és hazug kijelentéseit hallják. A KGB egykori alezredese ma is úgy gondolja, hogy a világ az ő saját, különbejáratú börtöne, ahol minden az övé, bárkit be lehet oda zárni, és el lehet tenni láb alól. Megölték Anna Politkovszkaját, mert megírta, milyen bűncselekményeket követtek el Csecsenföldön. Megölték Borisz Nyemcovot, mert népszerű demokratikus politikus volt. Bebörtönözték Mihail Hodorkovszkijt, mert nyíltan bírálni merte a korrupciót és Putyin rendszerét. Most Alekszej Navalnij van rács mögött, mert azt az Oroszországot képviseli, amely nem akar Putyin talpnyalója lenni.

A világnak erről tudnia kell, ha szeretne erőre kapni és útját akarja állni ennek a gyilkos politikának. A hallgatás nem lenne más, mint a gyáva beleegyezés és a megadás jele.

Mindenki gondoljon bele, milyen következményei lettek, amikor a demokratikus országok meghátráltak az erőszakos totális rezsimekkel szemben 1938-ban Münchenben vagy 1945-ben Jaltában. Chamberlain és Daladier azt hitték, Münchenben nemzedékekre biztosították a békét, közben kikövezték az utat Hitlernek a világháború felé. Roosevelt azt hitte, Sztálint észérvekkel meg lehet győzni, és lába elé helyezte fél Európát.

Ilyen hibákat többet ne kövessünk el.

Érthetően és hangosan mondjuk ki: mindannyian ukránok vagyunk! Varsóban és Párizsban, Berlinben, Prágában, Londonban és Budapesten messzire hangozzék az üzenet: az ukránok nem csupán önmagukért harcolnak, hanem mindannyiunk szabadságáért is.

A szerzőről:

Adam Michnik (75) történész, újságíró, esszéista a lengyel demokratikus ellenzék egyik vezéralakja, 1989 óta a liberális Gazeta Wyborcza (GW) főszerkesztője. A GW, amely eredetileg a Szolidaritás mozgalom hivatalos orgánuma volt, ma Lengyelország legnagyobb és Európa 10. legkedveltebb napilapja, nyomtatásban 80 ezer példány kel el, több mint 240 ezer online előfizetője van.