Orbán, 2008: Egyenesen kell beszélni, ez katonai agresszió, nem oroszbarát politika szolgálja a magyar érdeket

március 1., kedd 14:36
14

Nagyon más tónusban beszélt Orbán Viktor az orosz katonai agresszióról még nem sokkal kormányra lépése előtt, 2008-ban.

Abban az évben csúcsosodott ki Oroszország és Grúzia konfliktusa: harcok törtek ki Dél-Oszétiában a helyi szakadár csoportok miatt, az orosz csapatok pedig végül nem csak a szintén szakadár Abháziába törtek be, de az egyértelműen grúziai területekre is, ahol több várost bombáztak. A szakadár államok végül leváltak Grúziáról, Oroszország elismerte őket, a fegyveres konfliktus nem fajult tovább. Teljes invázióról nem volt szó.

2008 nyarán egy szárszói konferencián Orbán arról beszélt, hogy a közép-európai országoknak kötelességük egyértelműen és világosan beszélni, amikor független országot ér katonai agresszió.

„Szerintem bennünket '56 miatt különösképpen terhel ez a kötelesség. Ezért, amikor egy független államot az oroszok katonai agresszióval megtámadnak, akkor nekünk világosan, egyenesen és helyi erkölcsi alapállást elfoglalva érdemes megszólalni.”

Orbán arra utalt, hogy Gyurcsány Ferenc hintapolitikát folytatott az oroszokkal, vonakodott határozottan elítélni az agressziót, feltehetően energiapolitikai megfontolások miatt.

A rövid gondolatmenet csúcspontja mából visszatekintve alighanem az, hogy Orbánt mennyire zavarta a maszatolás, a mismásolás.

„A tőlünk nyugatra lévő országokban volt az a szokás, legyen akár szó a '68-ról vagy '56-ról, hogy az első reakciója a Nyugatnak nem az, hogy azonnal és határozottan elítéli az agresszort, hanem mintegy megértő szimpátiával mentségeket keres a számára, hogy miért tette, amit tett. Ez rögtön össze is zavarja egyértelmű állásfoglalását, mert nem tud a lényegi tényekre összpontosítani.”

„A ma bennünket körülvevő konfliktus lényegi ténye pedig úgy hangzik, hogy Oroszország egy másik független állam, Grúzia területén katonai akciókat hajt végre. Ez az a tény, amiről nekünk véleményt kell kialakítani, minden más csak mellébeszélés, önfelmentés és a szocializmus itt maradt erkölcsi relativizmus maradványa. Azt javaslom, beszéljünk világosan: ami katonai agresszió, az katonai agresszió.”

A felvételen már nem látszik, de ebben a beszédében Orbán kitért Ukrajna fenyegetettségére is. Idézte is azt az orosz érvet, amit Putyin a most zajló konfliktusban is hangoztat - mintegy fenyegetően a jövőre nézve. Mert ha Grúziában meghúzzák ezt az oroszok, miért ne húznák meg Ukrajnában is:

„Az oroszoknak az érvelése is rendkívül tanulságos, mert ők azt mondják, hogy meg kívánják védeni a saját állampolgáraikat; nyilván az oroszul beszélő, Oroszországhoz is tartozó állampolgárokról van szó. Na jó, de ma Grúziában – és holnap? Mert ilyenek nemcsak Grúziában laknak, hanem Ukrajnában is nagyon sok orosz él, meg Lettországban is nagyon sok orosz él, és számos közép-ázsiai országban hasonlóképpen. Legközelebb hol fognak fellépni? A mi szomszédságunkban?”

Akkor a Fidesz elnöke kifejezetten sürgette Grúzia és Ukrajna felvételét a NATO-ba, sőt, az Európai Unió és Oroszország közti stratégiai megállapodást is egy lehetséges megoldásnak találta. Azt mondta, lehet hogy az energiahordozókkal Moszkva meg tud fizetni, de a tartásunk miatt megéri: „érdemes átgondolni mit teszünk, de figyelembe véve minden orosz válaszlépést, az olaj-, a benzin- és a gázár kérdését is beleértve, nekünk itt és most világos erkölcsi alapállást érdemes elfoglalni.”

Orbán ugyanitt kiemelte, hogy ebben a helyzetben az Egyesült Államoknak és Európának van felelőssége, és

vannak nemzetközi diplomáciai eszközei, amelyeket ilyen történelmi pillanatban józanul és okosan használni kell.

Orbán elítélte a különc politikát

2014-ben, amikor felségjelzés nélküli orosz csapatok bevonultak a Krím-félszigetre, egyszer már leporoltuk azokat a mondatokat, amiket ezzel összefüggésben Orbán elmondott. A jelenleg zajló 2022-es ukrán konfliktus idejéből visszatekintve talán még tanulságosabb egy-két gondolat:

„A nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretlen volt" - panaszkodott 2008 augusztusában az Inforádiónak. Ugyanitt arról beszélt, hogy a jövőnk a tét: „...az a világ köszönt-e ránk, amiben az erőpolitika sikereket érhet el a világban, vagy pedig a nemzetközi közösség elég erős, bölcs és megfontolt lesz ahhoz, hogy világossá tegye: hiába érzi valaki újra megerősödve magát, mint például Oroszország, nem jelenti azt, hogy fönnálló konfliktusait olyan módon rendezheti el, amely elfogadhatatlan a 21. század emberi életet és méltóságot tiszteletben tartó világában.”

Orbán nagyon gyorsan és még egyértelműbben ítélte el az orosz agressziót, és hozzátette, hogy Európának igenis van felelőssége, és vannak eszközei, amelyeket ilyen történelmi pillanatban józanul és okosan használni kell. Azt is mondta, hogy Magyarországnak nem egy külső szemlélő szerepét érdemes elfoglalnia, hanem egy közép-európai ország szerepét.

A Fidelitas tüntetést is szervezett akkor az orosz nagykövetség elé. Felszólalt akkor nevén Deutsch-Für Tamás, és aggódva kérdezte az egybegyűltektől: „Ma Grúzia, holnap talán Ukrajna, nem tudjuk, hogy hol lehet a vége?”

Szijjártó Péter, miután kritizálta a Gyurcsány-kormányt, amiért nem foglalt egyértelműen állást a konfliktusban, ugyanitt egy szöveget olvasott fel, amiben az állt: „A hatalmi önkény ilyen nyílt és durva megnyilvánulását egyetlen demokratikus berendezkedésű állam, egyetlen, a hazájáért és a népek békés együttéléséért felelősséget érző politikus sem szemlélheti szótlanul és tétlenül. (...) Ha lerohannak egy független államot, akkor az is elképzelhetővé válik, hogy Moszkva ugyanilyen brutálisan fejezi ki nemtetszését, ha érdekeivel ellentétesnek tartja a következő ukrán, szlovák, litván vagy akár magyar miniszterelnököt.”

Nem érdek az oroszbarátság

Orbán a Polgári Gondola 2008-as eseményén arról beszélt, hogy a nyugatiak a saját gazdasági érdekeiket szem előtt tartva távolságtartóak voltak az orosz-grúz konfliktusban, bezzeg a nem oroszbarát közép-európai államfők azonnal telefont és levelet váltottak, tanácskoztak, és együtt Grúzia fővárosába utaztak. Csak a magyarok nem voltak ott.

"Magyarország egy felértékelődő, közép-európai régióban találhatja meg a gazdasági és politikai számításait. Nem egy közép-európai külön utas, oroszbarát, magát az orosz érdekek alá rendelő vonalvezetés szolgálja az érdekét. Utóbbi sokkal kevesebb esélyt kínál, mint egy felértékelődő régióhoz való csatlakozás"

- jelentette ki Orbán, figyelmeztetve egyben, hogy „ami Grúziában történt, az nem tőlünk távol, hanem a mi szomszédunkban történt. Grúzia, Ukrajna, Budapest nagyon közel van egymáshoz politikai értelemben, még ha földrajzilag távoli helyzetűnek is tűnnek”.

A magyar kormány politikája ezzel szemben a 2022-es ukrán válság idején minden tekintetben szembemegy Orbán korábbi álláspontjával. Miközben a kormánypárti médiumok eltérő hangszínben, de egyértelműen oroszbarát narratívát közvetítenek, a kormány a felszínen libikókaszerű politikát folytat: ha nagyon lassan is, de végül elítélték az agressziót, azonban katonai diplomáciában egyáltalán nem működnek együtt az unióval és a NATO-val; nem engednek át fegyverszállítmányokat az országon. Hangsúlyosan igyekeznek magukat távol tartani a konfliktustól, és minden helyzetben kerülik az egyértelmű és határozott állásfoglalást.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt