Három napja online tartanak a béketárgyalások az orosz és az ukrán kormány között. Korábban különböző szinteken voltak személyes találkozók is, a fehérorosz-ukrán határon és Törökországban is, de akkor legfeljebb humanitárius folyósók megnyitásáról tudtak megállapodni, és az orosz hadsereg sokszor ezeket az egyezségeket sem tartotta be.

Először szerdán hangzottak el olyan nyilatkozatok magas rangú politikusoktól, elsősorban orosz oldalról, amelyek alapján egy átfogó békemegállapodásról is szó van már. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter már azt sem zárta ki, hogy ha lesz miről megállapodni, akkor Putyin kész találkozni Zelenszkijjel is. Azok után, hogy az orosz elnök a háború elején "drogos náciként" utalt az ukrán elnökre, már ez is előrelépésnek is tűnik.

Osztrák vagy svéd modell

A tárgyalások a szűkszavú szerdai nyilatkozatok alapján elsősorban Ukrajna semlegességéről szólnak. Ehhez módosítani kellene Ukrajna alkotmányát, amelybe 2019 februárjában belekerült, hogy az ország mindenkori vezetésének törekednie kell arra, hogy Ukrajna az EU és a NATO tagja legyen.

Az orosz kormány a mostani háború elindítása előtt elég sokat hangoztatta, hogy mennyire idegesíti a NATO keleti terjeszkedése, különös tekintettel Ukrajna lehetséges csatlakozására.

Miután tavaly ősszel az orosz hadsereg elkezdte három irányból bekeríteni Ukrajnát, az orosz kormány átadott egy szerződéstervezetet a NATO-nak, azzal, hogy ha a feszültség csökkentését akarják, akkor írják alá. A tervezetben többek között benne volt, hogy a NATO Ukrajnát soha nem veszi fel a szövetségbe. Ezt a NATO visszautasította, de közben, ahogy az oroszok háborús szándékáról egyre inkább meggyőződtek Washingtonban a titkosszolgálati jelentések alapján, a nyugatiak több csatornán is jelezték, hogy belátható időn belül nem kívánják felvenni Ukrajnát a NATO-ba.

Ezt elmondta Joe Biden amerikai elnök Putyinnak is, amikor közvetlenül tárgyaltak - erre mondta azt Putyin, hogy ez neki kevés, mert ha nem is holnap, holnapután még felvehetik Ukrajnát, és ezt Oroszország nem viselheti el. Tíz nappal az orosz támadás előtt Kijevben Olaf Scholz német kancellár sajtótájékoztatón nyilvánosan is elmondta Zelenszkij mellett állva, hogy "gyakorlatilag nincs napirenden az ukrán tagság".

Zelenszkij ukrán elnök már a háború első hetének végén azt mondta, látja, hogy a NATO nem akarja felvenni Ukrajnát, de akkor legalább a légtérzárat garantálja - ez annak beismerése volt, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag, bár praktikusan szinte a tagsággal felérő védelmet kért, hiszen egy orosz légitámadás esetén a NATO gépeinek kellett volna kilőniük az oroszok repülőit, rakétáit.

Zelenszkij a háború harmadik hetében még tovább ment ebben az ügyben, és azt mondta, hogy nem fog könyörögni a NATO-tagságért, és elfogadja, ha a szövetség nem akarja felvenni az országát. Boris Johnson brit miniszterelnök szerdán azt mondta, hogy ez jó irány, "Ukrajna NATO-tagsága semmiképpen sem aktuális a közeljövőben".

Ehhez képest az oroszok áttörésként értékelték szerdán, hogy Ukrajna lemondana a NATO-tagságról. Az oroszok azt mondják, hogy olyasmit képzelnek el megoldásként, mint Svédország vagy Ausztria pozíciója. Ausztria a szovjet csapatok kivonulása után, 1955-ben olyan alkotmányt fogadott el, amely eltiltja a kormányt, hogy bármilyen katonai szövetséghez csatlakozzék, és kizárja azt is, hogy külföldi katonák állomásozzanak az ország területén. Svédország még sokkal régebben, a napóleoni háborúk után nyilvánította magát semlegesnek, és azóta valóban nem bonyolódott háborúba, ugyanakkor sem az alkotmányában, sem pedig más nemzetközi szerződésében sincs belevésve a semlegesség. Ilyen értelemben az oroszok által szerdán említett osztrák és svéd modell nem hasonlít egymásra, mert az utóbbi csak elvekről, az előbbi viszont jogi korlátozásról szól.

A két modellben azonban közös, hogy mindkét ország fenntart saját hadsereget, és a kettő közül Svédország a méretéhez képest egészen nagyot, hiszen tűzereje alapján a világ 25. legerősebb seregét tartja fenn, holott csak a 91. legnépesebb ország. (Összehasonlításul: Magyarország a 94. legnépesebb, míg hadserege az 56. tűzerő szempontjából.)

Vagyis az oroszok elfogadnák, hogy Ukrajnának legyen hadserege, és ez elég komoly változás a háború elején képviselt moszkvai állásponthoz képest. Akkor még Ukrajna "demilitarizálása" volt a háború (azaz a "különleges katonai műveletek", ahogy ők mondták) egyik hivatalos célja.

Az ukrán elnök tárgyalásokban érintett tanácsadója viszont azt mondta szerdán, hogy jelenleg egyik modell sem alkalmazható Ukrajnára, hiszen éppen háborúban áll, és amíg nem szerez az ország biztonsági garanciát, addig nem tud semlegességet sem kinyilvánítani. Ezzel arra utalt, hogy Ukrajna fenn akarja tartani magának a jogot, hogy védelmi szerződést köthessen harmadik országgal, még ha nem is a teljes NATO-val. Például olyasmire gondolhatnak, mint a február 17-én, egy héttel a háború kitörése előtt elindított brit-lengyel-ukrán szövetségi rendszer, amely többek között az ukrán szuverenitást lett volna hivatott megvédeni. A Financial Times értesülése szerint felmerült az is, hogy esetleg Törökország írjon alá védelmi garanciát Ukrajna számára.

Az is kiderült szerdán, hogy az oroszok ragaszkodnának ahhoz, hogy Ukrajnában ne legyenek olyan támadófegyverek, amelyek Oroszország biztonságát veszélyeztetik. Hogy ezek szerintük milyen fegyverek, az nyilván az éppen folyó tárgyalások egyik kulcskérdése, mert közben Ukrajna ragaszkodik ahhoz, hogy annyi fegyvere mindenképpen lehessen, amennyivel meg tudja védeni magát.

Az oroszok követelései közé tartozik még az orosz nyelv használatát korlátozó törvények visszavonása, illetve országos orosz nyelvű tévék és rádiók indítása. Zelenszkij már másfél hete beszélt arról, hogy ebben az ügyben hajlandó engedni.

A lényeg ezen túl van

Az igazán nehezen kezelhető ügyek azonban túlmutatnak az ukrán semlegesség vagy a nyelvtörvény ügyén.

A legnehezebb kérdések közé tartozik, hogy mi legyen az oroszok által 2014-ban elfoglalt területekkel. Sem a Krímről, sem pedig a donyecki és lugánszki szakadár népköztársaságokról nem mondott még le hivatalosan Ukrajna, márpedig egy békemegállapodáshoz ezeknek a területeknek a státuszát is rendezni kellene. Az oroszok a Krímet a sajátjukként kezelik, míg a két mini-népköztársaság függetlenségét a háború megindítása előtt két nappal ismerték el. Ráadásul utóbbiak határait a 2015-ös tűzszüneti vonalon kívül ismerték el, olyan vidékeket is beleértve, ahol jelenleg is hadműveletek zajlanak.

Még ennél is nehezebb ügy, hogy mi lesz az oroszok által most elfoglalt vidékekkel. Északon és keleten is megszálltak a mostani háborúban területeket, de a legnagyobb előrenyomulást dél felől érték el, ahol többszázezres településeket is elfoglaltak. A legjelentősebb köztük Herszon, ahol az ukrán kormány értesülései szerint "népszavazást" akartak szervezni, hogy egy újabb, immár harmadik szakadár népköztársaságot is kiszakítsanak Ukrajnából. A kezdeményezésből semmi sem lett egyelőre, de a terv arra utal, hogy az oroszok nem akarják feladni az erővel elvett területeket. Erre utal az is, hogy több megszállt város vezetőit is elrabolták az orosz katonák, és próbálnának a helyükre új közigazgatási vezetőket beállítani.

Az ukrán elnök tárgyalásokkal foglalkozó tanácsadója szerint a békekötéshez ezekről a területekről mindenképpen ki kellene vonulniuk az oroszoknak. Legalább a február 24-i állapot visszaállítását követeli Kijev. De ezzel arra is utalnak Zelenszkijék, hogy a Krím illetve Donyeck és Luganszk esetében készek lennének valamilyen engedményre. Ezekről azonban csak azután tárgyalnának, hogy a mostani háborúban elvesztett területeket visszakapták.

Már nem azt mondják az oroszok, mint az elején

A háború elején az oroszok három fő célt mondtak, amit el akarnak érni a háborúval: Ukrajna ne legyen soha a NATO tagja; legyen nácitlanítva; legyen demilitarizált.

Az első követelést úgy tűnik, hogy az ukránok valamilyen formában készek teljesíteni - kommunikációsan úgy forgatva, hogy mivel a NATO nem is akarja felvenni őket, büszkén visszavonják a tagsági kérelmüket.

A "nácitlanítás" az oroszok kommunikációs kódja volt arra a szándékukra, hogy meg akarták buktatni az ukrán kormányt. Az orosz sajtóban a mai napig neonácik elleni hadműveletekről írnak, de a nemzetközi térben az orosz kormány sokat hátrált ebből a szövegből. Azzal, hogy Lavrov külügyminiszter elvi szinten szerdán nem zárta ki egy Putyin-Zelenszkij tárgyalás lehetőségét, közvetve tárgyalóképesnek ismerte el az ukrán vezetést. Azaz lehetséges, hogy az oroszok már lemondtak arról, hogy mindenáron egy bábkormányra cseréljék az ukrán vezetést, vagy legalábbis ezt próbálják elhitetni éppen a világgal. A találkozó megszervezésére egyébként az izraeli és a török kormány is bejelentkezett.

A három orosz követelés közül Ukrajna demilitarizálása pedig teljesen lekerült az orosz követelések listájáról, amióta a svéd vagy osztrák modellt jó kiindulópontnak nevezte az orosz külügyminiszter és Putyin szóvivője is.

Vagyis az orosz igények legalább a diplomáciai kinyilatkoztatások szintjén látványosan gyengébbek, mint a háború elején voltak, ami arra utal, hogy Oroszország nehezebbnek látja a helyzetét, mint három héttel ezelőtt, a háború megindításakor.

Hogy ezzel csak időt akarnak nyerni, amíg az első rohamok után friss csapatokkal és felszereléssel megerősítik a hadseregüket, vagy valóban keresik a békekötés lehetőségét, az még nem világos.