• Az országgyűlési választás szavazólapjait a Vajdaságban a Fidesz helyi szövetséges szervezeteihez köthető aktivisták vitték ki a választókhoz, és nem csak ott maradtak és olykor végignézték a kitöltését, de néha segítettek is kitölteni, hogy aztán a borítékokkal távozzanak.
• Egyes tudhatóan ellenzéki személyek meg se kapták a csomagot.
• Erdélyben az ellenzékre leadott szavazólapokat és borítékokat találtak elégve.
• Más, külföldön élő magyarok nem, vagy túl későn kapták meg a szavazólapjaikat.
• A magyarországi lakcímmel rendelkezőket meg eleve hátrányba hozta a Fidesz, amikor a mostani választási szabályok kialakításakor, 2011-ben elzárta előlük a levélszavazás lehetőségét.

A levélszavazós rendszer nyilvánvalóan nem jó. A felsorolt anomáliák miatt sok választó okkal nem bízik a tisztaságában. A megoldás elég kézenfekvő: lehetővé kéne tenni, hogy számítógépről, okostelefonról is lehessen szavazni. És ha már, akkor nemcsak a külföldön élőknek, hanem mindenkinek.

Ennek egy formája az ellenzéki előválasztáson is választható volt: a jelentkezőket egy videóhívás során azonosították, majd átirányították őket egy felületre, ahol leadhatták a szavazatukat. A technika adott, egyre több országban használják, és sok országban csak egyes választói csoportok számára elérhető. Észtországban 2005 óta lehet interneten is szavazni, és a 2007-es volt az első parlamenti választás, amin már bárki online voksolhatott. A folyamatos kritikák ellenére azóta sem volt különösebb probléma, igaz, többször frissítették a rendszert.

Észtország világviszonylatban is élen jár az e-közigazgatás és az online közszolgáltatások terén, és még ők sem az online választással kezdték a digitális átállást. Az i-voksolás azért különleges, mert komoly bizalmat feltételez az állami intézmények és az azokat irányító politikusok felé: a választónak hinnie kell benne, hogy a kizárólag bitek formájában létező voksát nem fogják megváltoztatni vagy elkeverni. Épp ezért még az észteknél is, ahol az állam az elmúlt 1-2 évtizedben a magyarnál jóval kevesebb okot adott a bizalmatlanságra, és többet tett a digitális átállás népszerűsítéséért, hibrid rendszer működik: aki nem akar a neten választani, az papíron, a szavazófülkékben is megteheti.

Online egy pár napos, a választás napja előtt nem sokkal bezáródó időablakban lehet szavazni, és a voksot akárhányszor meg lehet változtatni. Aki a határidő után gondolja meg magát, a választás napján személyesen voksolhat, törölve ezzel az interneten leadott szavazatát.

Az online voksok aránya választásról választásra nő, a 2021. októberi önkormányzati választáson már a résztvevők 47 százaléka szavazott így. A folyamat biztonságosságával kapcsolatos kritikák miatt a szerveroldali programot, tehát ami a beérkezett voksokat kezeli, már 2013-ban nyilvánosságra hozták, és a kliensoldalit is csak azért nem, hogy ne könnyítsék meg a választók kevésbé védett gépei elleni vokslopási kísérleteket.

Itthon az ellenzéki előválasztás mutatta meg először nagyobb tömegeknek, hogy az online szavazás kényelmes és biztonságos, és bár voltak zavarok, azok nem a voksok kezeléséből és feldolgozásából, hanem - a pénzszűke miatt - a rendszer kapacitásából adódtak. De ami fontosabb: az ellenzéki előválasztás azért tudott működni, mert olcsóbb, a pártoknak ezért érdekükben állt, és meg tudtak egyezni egy olyan transzparens rendszerben, ami mindannyiuknak megfelelő garanciát adott, és a szavazók is megbízhattak benne.

Az online választás hivatalos magyarországi bevezetésének épp ezek a politikai feltételei hiányoznak. Mivel a pénzt a költségvetés biztosítja, a spórolás nem igazán szempont. Az online szavazást a szükséges többség birtokában a Fidesz egyedül is bevezethette volna, de nem érdekelt benne, mert megkönnyítené a szavazást a zömmel épp az elmúlt 12 évben külföldre költözött magyaroknak, amit még levélben sem tesz számukra lehetővé. A Fidesz nélkül meg nem látszik, honnan lenne meg a szabályok módosításához szükséges kétharmados többség.

A másik probléma inkább technikai. Miután a szavazatokat leadták, a papíralapú választási rendszer valójában nagyon megbízható. Az urnákba bekerült szavazatokat nem lehet manipulálni, ha a versengő pártok által delegált szavazatszámláló bizottsági tagok azokat és a jegyzőkönyveket mindvégig szemmel tudják tartani. A központban sem lehet utólag belepiszkálni a számokba, mert a szavazatszámlálók látják, ha a Nemzeti Választási Iroda nyilvántartásában nem ugyanazok az adatok szerepelnek, mint amit ők a szavazatok összeszámolásakor a szavazóhelyiségben jegyzőkönyveztek és lefényképeztek. Ezért volt olyan fontos az ellenzéknek, hogy minden szavazókörbe sikerüljön számlálóbiztosokat delegálnia.

Az online voksok titkosítása, a titkosított adatcsomagok mozgatása és tárolása, majd a desifrírozás és a feldolgozás ezzel szemben még a szakemberek számára se könnyen átlátható. Az állampolgárok csak akkor fognak online szavazni, ha elhiszik, hogy a szavazatuk titkos marad, és érintetlenül számolódik be az eredménybe. Ehhez nemcsak a pártokban és azok komputer-szakértőiben, de az államban és az állami intézmények semlegességében is bízniuk kellene.