A magyar választók úgy döntöttek, hogy Orbán Viktor folytassa a kormányzását. 2010 óta zsinórban a negyedik parlamenti választáson győzött a Fidesz. A 2006-os őszi önkormányzati választás óta mindig, minden választáson a Fidesz kapta a legtöbb szavazatot Magyarországon.

Minden eddiginél több erőfeszítést tett mindkét politikai oldal ebbe a kampányban.

Pénz nem számított

A Fidesz-kormány olyan mértékű osztogatásba fogott 2022-ben, amilyet a rendszerváltás óta nem láttunk Magyarországon. Minden szülő visszakapta a 2021-ben befizetett személyi jövedelemadóját, a nyugdíjasok egy teljes havi plusz nyugdíjhoz jutottak, a benzin árát befagyasztották, a gáz és az áram árának emelését csak óriási kormányzati támogatással lehetett elodázni, a 25 év alattiaknak nem kellett idén szja-t fizetni, a bankokat a jelzáloghitelek befagyasztására kényszerítették.

Akármilyen nehéz hónapok is jönnek ezután, a kormány mindent megtett, hogy a lakosság ne találkozzon az infláció valóságával. Vagy csak mérsékeltebben találkozzon, és kapjon elég sok ember elegendő kárpótlást. Ebből minden idők legdrágább kampánya lett, az egész államháztartás belerokkanhat.

A Fidesz újabb győzelme azonban nem csak az osztogatáson múlott. A párt kiépítette a párhuzamos társadalmak világát Magyarországon, amiben az ország egyik fele védelmező hősnek, a másik fele korrupt kufárnak tekinti a miniszterelnököt. A két csoport létszáma között nincs óriási különbség, de a 2011-ben hozott választási törvény az Orbán iránt lelkesedő csoport akaratát sokkal inkább érvényesíti.

Ám a zsinórban négy győzelemhez arra is szükség volt, hogy Orbán Viktor meggyőző legyen. A győzelméhez szüksége lehetett a sajtó jelentős részének átállítására propaganda-üzemmódba; az állam korlátlan erőforrásainak felhasználására a kampányához; arra a gátlástalanságra, amivel a demokráciát kicsorbította és a hatalom féken tartására hivatott intézményekre bohócsipkát rakott. De mindez nem lehetne elég, ha nem tudna úgy szólni, és olyan ajánlatot tenni a választók egy igen jelentős részének, ami iránt sokan őszintén lelkesednek.

Azt kár lenne várni, hogy a kormány harcias, agresszív politikája szelídülni fog, hiszen éppen ez a politika bizonyult sikeresnek számára. Viszont az új, nagyjából 2014-től irányba álló és 2018 óta szilárduló magyar rendszer konszolidálódik. A központi politikai akarat mindenhatóságának kultúrája magától értetődő, alapállapot lesz. Minden tiltakozás és rendszerkritika egyre inkább tűnik majd extremitásnak, furcsaságnak. A hatalommal szembeni politikai küzdelem kiüresedik. A parlament eddig is érdektelen volt, ezután sem lesz izgalmasabb. A politikai és gazdasági hatalom összefonódásának eddig sem volt gátja, és a várható gazdasági nehézségek ezt az összefonódást csak tovább erősíthetik, mert az állami támogatások szerepe felértékelődik válság idején.

Elkésett az összefogás

Miközben a kormányoldal minden eddiginél többet fektetett a 2022-es kampányba, ugyanez igaz az ellenzékre is. A hatpárti összefogás önmagában olyan tett volt, ami rengeteg erőfeszítést igényelt. Megtermtése és fenntartása fel is emésztette a résztvevők erejét.

Még azt is lenyelték, hogy egy körön kívüli politikus vezesse őket. Ennél több politikai innovációra nem futotta tőlük, de ezt kár lenne lebecsülni. Egymás ellen alakult pártok fogtak össze, tartották be a közös játékszabályokat, olyan emberek dolgoztak végül vállvetve, akik személyes sérelmeket és politikai ellenszenveket táplálnak egymás iránt. Felmérték, hogy összefogás nélkül ebben a rendszerben esély sincs. Az esély önmagában azonban kevés volt a sikerhez. 2018-ban az összefogás pártjai összesítve több egyéni győzelmet arattak volna, mint most. Úgy tűnik, hogy négy év késés az összefogás megszervezésében túl sok volt, ennyi idő alatt a Fidesz erősödött inkább. Az önkormányzati választás 2019-ben megmutatta, hogy a városi környezetben, az ellenzék számára kedvezőbb földrajzi felosztásban az összefogás működhet, az ellenzéki szavazatok összeadódnak. Az ellenzéki összefogásban részt vevő pártok támogatottsága viszont inkább csökkent, mint nőtt 2018 óta országos szinten. Ebben benne van, hogy a Jobbik támogatóinak egy jelentős része most a Mi Hazánkat választotta.

A parlamenti ellenzék jövője bizonytalan

Különösen látványos volt a civilek, aktivisták erőfeszítése az ellenzéki oldalon. Az előválasztás megszervezése, a szavazatszámlálók ezreinek lelkesedése új szintet jelent a magyar politizálásban. Hogy a mostani választási eredmény kiábrándítja őket, vagy új szervezkedésnek lesz alapja a sok önkéntes, az a következő évben derül csak ki.

A parlamenti ellenzék jövője nagyon bizonytalan. Az összefogás eredménye lehet, ha ezúttal nem lesz kétharmados többsége a Fidesznek, és ez néhány fontos ügyben mozgásteret biztosíthat az ellenzéknek. De ez azt is jelenti, hogy a kormány különalkukat köthet az egyes frakciókkal, bomlasztva egyébként is törékeny egységüket. De még az se kizárt, hogy marad a kétharmados többség, vagy hogy a Mi Hazánk támogatásával sikerül átvinni a sarkalatos törvényeket, amennyiben a pártnak sikerül megugrania az 5 százalékos küszöböt.

A mostani választási eredmény nyomán logikus lenne, ha megerősödne a szétválást hirdetők hangja. 2018-ban a Jobbik, az MSZP és az LMP elnökei is távozni kényszerültek a Fidesz győzelme után. Reális, hogy most is több pártban új vezetőt keresnek, és új irányt szabnak a politizálásnak. Nagy kérdés, hogy Márki-Zay Péter parlamenten kívüli pártja juthat-e valamire, ha egyáltalán megszerveződik, ahogy ezt a kampányban ígérte.

Nehéz év lesz

Instabil külpolitikai környezetben, nehéz gazdasági helyzetben folytatja a kormányzását a Fidesz. Az MSZP-SZDSZ 2006-os választási győzelméhez hasonlít annyiban a helyzet, hogy sokkal rosszabb állapotban van az ország, mint ahogy azt a a kormány a kampány idején beállította. Ugyanakkor a Fidesz (KDNP) egy fegyelemre kondicionált, szigorúan hierarchikus szervezet, ahol a főhatalomért nem törhet ki belső harc, azaz a problémákat aligha próbálják kihasználni a párt politikusai, hogy megbuktassák Orbánt. Ez a belső rend ütésállóbbá teszi a Fideszt válságok idején.

Ugyanakkor a Fideszt elutasítók elkeseredése radikalizálhatja az ellenállást a kormánnyal szemben, és az sem kizárt, hogy a gazdasági nehézségek csalódást okoznak a fideszes tábor egy részében is. A várható válságkezelés ezért nem lesz könnyű. A Fidesz eddig ha baj volt, egy választóik elé vetített ellenséggel szembeni dühvel, a veszélyérzet felerősítésével terelte az emberek indulatát.