Eltűnt 850 ezer szavazó a hat párt mögül

április 4., hétfő 14:39
93

Ami a 2019-es önkormányzati választáskor Budapesten és sok vidéki nagyvárosban sikerült, az a parlamenti választáson kudarcot vallott. Az ellenzéki pártok összefogása most nem hozott eredményt.

Az önkormányzati választásnál magasabb részvétel és a választási földrajz sajátossága (kevert városi-falusi választókörök) is semlegesíthették az összefogásban rejlő lehetőségeket, de nem csak ezek a körülmények számítottak.

Az ellenzék minden terve abból indult ki, hogy a 2018-as eredmények konvertálhatók lesznek, és ahol négy éve a most összefogó hat párt együtt győzött volna, ott győzni fog most is. Így jött ki a 40 tuti ellenzéki körzet elmélete, amihez csak a billegők több mint felét kellett volna elnyerni a kormányváltáshoz.

Ehhez képest 850 ezerrel kevesebben szavaztak a 6 párt közös listájára most, mint a pártok listáira külön-külön 2018-ban.

Már a délután 5 órás részvételi adatokból látszott, hogy azokban a választókerületekben, ahol különösen erős volt a Fidesz négy éve, ott inkább nőtt a részvétel; míg ahol inkább az ellenzék volt erős, ott elmaradt a választási kedv a 2018-astól. Akkor még nem lehettünk benne biztosak, de gyanús volt, hogy ez arra utal, hogy a kormánypárti szavazók nagyobb kedvvel mennek el, míg az ellenzékiek kevésbé.

Összességében szinte ugyanannyian szavaztak, mint négy éve, de ez több fideszes és kevesebb ellenzéki választót jelentett. Még úgy is, ha a Mi Hazánk és a Kétfarkú szavazóit is ellenzékinek vesszük.

Ha a határon túl leadott szavazatokat nem vesszük figyelembe, a Fidesz-KDNP listára még akkor is százezerrel szavaztak többen az idén, mint négy éve. Mindezt úgy érte el a kormánypárt, hogy mintegy 90 ezerrel kevesebben szavaztak most belföldön, részben a lakosság lélekszámának a csökkenése, részben a 0,7 százalékponttal alacsonyabb részvétel miatt. A Fidesz-KDNP listája négy éve belföldön 2 607 990 szavazatot kapott, idén viszont 2 717 308-at.

Közben a mostani összefogásban résztvevő hat ellenzéki párt négy éve összesen 2 656 269 szavazatot kapott, míg idén a közös listájuk csak 1 804 587-at.

Négy éve még a hat párt együttesen 50 ezerrel több szavazatot kapott, mint a Fidesz. Most viszont 900 ezerrel kevesebbet.

Míg a Fidesz választói 100 ezer fővel gyarapodtak, addig a hat párt mögül eltűnt 850 ezer ember.

Kutatások híján csak találgatni lehet, hogy ők kicsodák, miért tűntek el, és mennyien szavaztak máshova, mennyien maradtak otthon közülük.

Sok jel utal arra, hogy az eltűntek egy jelentős része a Jobbikra szavazott 2018-ban. Akkor a párt egyedül 1,09 millió szavazatot kapott, míg az öt másik összesen 1,56 milliót. A hatpárti összefogás idei eredménye alig valamivel jobb ennél, körülbelül 240 ezerrel több csak.

Nagyjából éppen ennyit, 220 ezer szavazatot kapott a Jobbik a 2019-es EP-választáson. Nyilván az EP-választáson sokkal alacsonyabb volt a részvétel, mint a két parlamentin, ezért a két adat összehasonlítása csak mérsékelten érvényes, de azért azt ki lehet mondani, hogy a Jobbik elkötelezett tábora jelentőset zsugorodott a 2018-as választás után.

Talán azt se túlzás állítani, hogy a Mi Hazánk idei 317 ezer szavazója jórészt egykori jobbikos szavazókból állt össze, hiszen a párt a Jobbikból vált ki, elnöke a Jobbik alelnöke volt. A Mi Hazánk-hatás jól kivehető a Dunaújvárosban történteknél, ahol az ellenzék elvesztette a 2018-ban megnyert egyetlen jobbikos mandátumát is. Négy éve a jobbikos jelölt 20 405 szavazattal győzött. Idén a jobbikos (közös) jelölt 18 483 szavazatot kapott, míg a Mi Hazánk jelöltje 2 141-et. A kettőt összeadva szinte pont kijön a 2018-as eredmény, ami egyébként még most is elég lett volna a fideszes jelölt legyőzéséhez.

Az alábbi térképen látszik, hogy a Jobbik 2018-as eredményei és a Mi Hazánk 2022-es eredményei hogyan függenek össze. Ahol erős volt a Jobbik, ott volt most erős a Mi Hazánk is:

Közben a Fidesz egyre inkább hasonlít a régi Jobbikhoz: az oroszos orientáció, a homofób kampányok, az EU-ellenes retorika átjárást biztosíthatott a szavazók között, a Fidesz erősödéséhez ezért hozzájárulhattak a jobbikos szavazók közül is. Az egykor egymilliós jobbikos tábor legalább háromfelé (összefogás, Mi Hazánk, Fidesz) bomlott, és az is lehet, hogy sokan idén nem is szavaztak, vagy éppen a Kutyapárt felé fordultak a párt korábbi támogatói közül.

Az ellenzéki összefogás úgy számolt, hogy a billegőnek kinézett körzetek egy jelentős részében jobbikos jelöltnek kellene győznie. A legkönnyebben elvihető fővárosi mandátumokat szétosztották a DK, az MSZP-P és a Momentum között, azzal, hogy a Jobbik majd kompenzálhatja magát vidéken. Ehhez megfelelő kiindulópont volt, hogy a legtöbb vidéki választókerületben a jobbikos jelölt végzett a második helyen 2018-ban. Jakab Péter pártelnök az előválasztás után sokszor elmondta, hogy végső soron nekik kell majd legyőzniük a Fideszt, mert a Jobbik vidéki mozgósításán múlik a kormányváltás. Csakhogy ezúttal sok helyen hiányoztak a 2018-as jobbikos támogatók a hatpárti összefogás mögül.

Ez a térkép azt mutatja, hogy ha a Mi Hazánkra leadott szavazatok most az összellenzéki jelöltekre mentek volna, akkor 11-gyel több ellenzéki, és ennyivel kevesebb fideszes győztes lett volna:

Az ellenzéki összefogás nem számolt azzal, hogy a 2018-as egymilliós jobbikos szavazótábor nincs már együtt, és nem lehet őket átirányítani a közös jelöltek mögé.

Egészen pontosan számoltak is ezzel, meg nem is. Mert amikor a listás helyeket osztották fel, akkor az aktuális kutatásokat figyelembe véve a DK-t tekintették a legerősebbnek, és a Jobbikot csak a másodiknak. De amikor a várható szavazatokat osztották szét előre fejben, és meghatározták a kötelezően megnyerendő és billegő esélyes körzeteket, akkor a 2018-as egymillió jobbikossal és az ötödannyi DK-s szavazóval számoltak, szinte automatikusan átvezetve a négy évvel ezelőtti szavazatszámokat a mostani várakozásaikhoz.

A problémát Márki-Zay Péter részben azonosította, amikor az előválasztás két fordulója között azzal érvelt, hogy a jobboldali választóknak nem lesz jó ajánlat, ha karakteresen baloldali lesz a közös miniszterelnök-jelölt. Viszont a teljesen más üzenetekre fogékony egykori jobbikos választókat nem győzte meg ő sem.

A többiek sem erősödtek

Közben pedig azzal sem számolt az összefogás, hogy kívülről semmit sem erősödtek a pártjaik 2018-hoz képest. A DK és a Momentum erősödött, az MSZP és az LMP gyengült az elmúlt négy évben, minden felmérés és a 2019-es EP-választás alapján is. De ez csak belső átrendeződés lehetett, a pártokat összesen támogató tömeg nem növekedett. Leginkább egy MSZP-től a DK felé, az LMP-től a Momentum felé tartó mozgás a valószínű, lemorzsolódásokkal a Kutyapárt felé.

Az ellenzéki pártok nem tudtak maguk mellé állítani új embereket, viszont a jobbikosok egy jelentős részét elvesztették az elmúlt négy évben.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt