A megszokott fideszes üzenetekhez képest kifejezetten keményen beszélt Schmidt Mária az orosz-ukrán háborúról, illetve az oroszok felelősségéről az amerikai konzervatívok Budapestre szervezett konferenciáján, a CPAC-on, de azért a legkeményebb kritikát ezúttal is Németország kapta. (Arról, hogy mi is ez az egész rendezvény, ebben a cikkünkben lehet olvasni.)

A kormánypárthoz közeli történész/milliárdos 15 perces beszédét alapvetően a nemzeti identitás kérdése köré építette fel, és már viszonylag hamar látványosan eltért a fideszes közbeszédben megszokott panelektől, amikor azt mondta, hogy „a nemzeti identitás megéléséhez való jog az, ami az orosz-ukrán háborúban oly elszánttá teszi az ukránok ellenállását. Mert ők is hazájukért, függetlenségükért és szuverenitásukért harcolnak”.

Beszédének első fele alapvetően egy történeti összefoglaló volt, 1848-tól 1956-on át 1989-ig, majd áttért gyakran emlegetett témájára, hogy míg az államszocializmusban már a 70-es évekre mindenki bőven végzett a marxizmussal, nem tudtuk, hogy a vasfüggönyön túl közben átvették a marxisták a hatalmat. Ezért aztán 1990 után „neoliberális marxisták” sora azt gondolja tökéletes társadalomnak, amit a technologizmus és a tudományizmus ural és a szakértőkrácia vezet. És ez az ideológia mára világnézete, valláspótléka lett a nyugati balliberális megmondóknak.

Szerinte a nyugatiak első dolga volt, hogy a kommunistáktól 1989 után, még az első szabad választás előtt felvásárolták a teljes magyar médiát, és mindenhol bebetonozták a régi marxista gárdát. „És bár az első szabad választást a nemzeti antikommunista tömb nyerte meg, kormánya nem tudott hatalomra is szert tenni, mert minden a posztkommunisták kezében maradt, és a nyugat is őket támogatta.” – mondja Schmidt, aki szerint Orbán 2010 után lépésről lépésre szerezte vissza Magyarország önrendelkezését: „az elmúlt 12 évben újból magyar kézbe kerültek a közszolgálatások, a média és a bankok fele, ami megerősítette nemzeti szuverenitásunkat.”

De mégis baj van, mert közben az utóbbi években az EU birodalommá akar átalakulni. Schmidt magyarázata szerint ugyan korábban a hasonló föderalizáló tervek mögött a németek szándékait vélhettük felfedezni, az orosz-ukrán háború kitörése után az uniós bürokraták már önszorgalomból, német ösztökélés nélkül rendelik alá az európai értékeket a globális gazdasági érdekeket megjelenítő lobbiknak, nemzetközi intézményeknek és a hiperprogresszív agytrösztök uralmának. Azaz Európán kívüli érdekek kijáróivá alacsonyodtak le.

Korábban a régió országai Schmidt szerint a történelmükből a szuverenitásukra leselkedő legnagyobb veszélyként a német és az orosz birodalmi törekvéseket azonosították, különösen a kettő együttmozgásától tartottak.

„Németország azonban a szemünk láttára tűnt el a térképről. Katonailag nincs, politikailag eljelentéktelenedett, gazdaságilag harakiri üzemmódba helyezte magát. Mert identitását, kultúráját és büszkeségét réges rég feladta. A német politikai elitnek nincs tekintélye, ezért nem is számít a véleménye. 1949 óta nem volt olyan német kancellár, akit ennyire semmibe vettek volna, mint a mostanit” – foglalta össze Schmidt, akitől egyáltalán nem idegen, hogy Németországgal szemben fogalmazzon meg kritikákat.

Schmidt szerint az oroszok „szörnyű háborújukkal” vissza akarják kapni azt, amiről azt gondolják, hogy az övék: „Putyin nem a jövőt akarja megnyerni, hanem a múltat akarja kiigazítani. Nem a világot akarja megváltoztatni, még csak nem is az erőviszonyokat akarja módosítani, hanem a történelemkönyveket akarja újraírni. Közben épp most iratkozik ki Európából” – mondta Schmidt, aki szerint a kialakult új helyzet Európában veszélyt jelent Magyarország szuverenitására is.

És míg az Egyesült Államokra korábban mindig támaszként és barátként tekinthetett Magyarország, most egy hiperprogresszív, birodalomépítő USA-t látni. Pedig Schmidt szerint Trump idején már elhihettük, hogy vége a demokráciaexportnak, most azonban „a Biden-adminisztráció még a rossz emlékű Obama-éveken is túltesz kulturális imperializmusának intenzitásával és kíméletlen birodalmasító politikájával”.

Közben pedig az EU korábban békét, jólétet és egyenlő döntéshozatalt ígért, ehhez képest most fegyverszállítmányokról és szankciókról beszélnek. Olyan szankciókról, melyek lenullázzák az európai gazdaságot, de az oroszoknak alig, míg az Egyesült Államoknak egyáltalán nem fájnak.

Schmidt szerint az EU a legitimitásával játszik, ha a békét, a prosperitást és az egyenlőséget feladja. A végén még annyit tett hozzá, hogy Magyarország határozottan képviseli érdekeit az Unión és a NATO-n belül, és ez néha kényelmetlen, felidegesíti szövetségeseinket és kiidegeli barátainkat, de erre kötelez a szuverenitás védelme szerinte.