„Német-Magyar Barátság díjat vett át szombaton Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója”

– jelentették be hétfőn a múzeum Facebook-oldalán. Mint írták, Schmidt mellett Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter és Frank Spengler, a Konrad Adenauer Alapítvány budapesti irodájának elnöke vehette át az elismerést a Budapesti Német Gazdasági Klub (DWC) 25 éves fennállásának tiszteletére rendezett ünnepségen, a Pesti Vigadóban. Azt írják: „A díjat minden évben azok vehetik át, akik sokat tettek a két ország közötti kapcsolatok erősítéséért.”

Az ELTE-n 1978-ban történelem-német szakos tanári diplomát szerző Schmidt Mária az életrajza szerint sokat köszönhet a németeknek: 1990-1991-ben a Humboldt Alapítványtól egyéves kutatási ösztöndíjat kapott a Berlini Műszaki Egyetem Zentrum für Antisemitismusforschung intézetéhez, illetve 1995-ben vendégtanári állást kapott az innsbrucki egyetemen.

Ehhez képest Orbán házi történésze, a Figyelő tulajdonosa, az 56-os emlékévért felelős kormánybiztos és Dózsa László legnagyobb védelmezője csak 3 nappal a díj átvétele előtt olyanokat írt éppen a németekről a legújabb, világmagyarázó blogbejegyzésében, hogy megvalósítják Hitler tervét, és „végtelenül szentimentálisak és romantikusak, amit súlyos arroganciával és cinizmussal álcáznak. Semmifajta középutat nem ismernek. Ha egyszer irányba állítják és elindítják őket, történjék bármi, a »bunkerig« meg sem állnak.” Ráadásul ez nem új irány nála, ehhez nagyon hasonló fejtegetést írt tavaly márciusban is a Látószögblogra:

• „A szoftpolitika fontosságát sem tanulták meg a németek, ezért nem képesek mások szimpátiáját megszerezni. Nem szeretik magukat, ezért nem érdekli őket, hogy mások hogy viszonyulnak hozzájuk.”
  
• „Ahogy Orbán Viktor többször is kifejtette: Németország gazdag és gyenge, ami a lehető legrosszabb felállás. Gazdag és ezért sok az irigye, gyenge, mert identitásválságtól sújtott, önbizalomhiányos és a végsőkig ideológiavezérelt, vagyis moralizáló az elitje, mely az elmúlt évtizedek alatt megfosztotta a németeket védekező és önfenntartó képességüktől. Ez az elit, élén a kormányzó koalícióval és kancellárjukkal, ideológiai megfontolásokból muszlim migránsokra akarja lecserélni a menthetetlennek ítélt német polgárokat. Hogy belőlük lehessenek végre a jók, ők legyenek a jövő, a kulturális és nemzeti különbözőségeket meghaladó új globalizált »európaiak« mintapéldányai. Ez a cél azonban, ha a kevéssé művelt kancellár és elittársai nem is tudják, egy az egyben megfelel a hitleri illetve, marxi-lenini-honeckeri elképzeléseknek. Hasonlóan utópikus, antidemokratikus, birodalmi ihletettségű. (Nem szoktuk hangsúlyozni, de az egyesült Új Európa Hitler egyik kedvenc terve volt.) A németek képtelenek maguk mögött hagyni a múltat, azt végképp megtagadták, jövőképük nincs, jövőjük felszámolás alatt áll. Jelenüket épp most cserélik le egy multikulturális globalizált valamire. Addig is Németország kilépett a történelemből, és elfoglalta helyét az időjárás-jelentésekben, valamint a foci- és egyéb sportközvetítésekben.”
  
• „Mondjuk, ami a sajtószabadságot illeti, nem hiszem, hogy a török helyzet alulmúlná az agymosott német, svéd, nyugat európai »mértékadó« médiákat.”
• „A német politikai és médiaelit siralmas állapotára jellemző, hogy a megszűnőfélben lévő Németország már arra sem képes, hogy a mintegy kétmillió migránsról, vagy legalább arról a feléről, amit állítólag regisztráltak, bármilyen lényegi információt közöljenek. Honnan jöttek? Kik ők? Korfájuk? Foglalkozási és képzettségi adataik? Nincs még egy olyan ország a világon, amelyik ne lenne képes a fenti adatok közlésére, illetve ahol ezeket az információkat ilyen sikeresen tudnák eltussolni a nyilvánosság elől.”
• „Mindez azt eredményezte, hogy Merkel Németországa újra Európa legelutasítottabb országává vált. Ezt Merkel kétségkívül elérte. Sie haben es geschafft Frau Merkel. Új életet lehelt térségünk minden németellenes toposzába, előítéletébe, rossz tapasztalatába. A németekre mindig is jellemző volt a kétarcúság, ha Európáról volt szó. Hitler is moderálta magát Nyugaton, míg Keleten szabadjára engedte a legbarbárabb, legkegyetlenebb csahosait, hogy megsemmisítő hadjáratot viselhessenek az alacsonyabb rendűeknek tartottakkal szemben. Úgy látszik Merkel alatt ez a megközelítés is újra elfogadottá vált.”

2015 őszén szintén hasonlóan ostorozta a németeket, akiknek azt is a szemére vetette, hogy túlságosan megbánták a holokausztot:

• „Ebben a régi-új Németországban hiánycikk az érzelem és az értelem, mindent elural az erényterror és az áldozati kultúra, aminek tragikus eredménye a mostani Willkommenskultur. Ennek lényege, hogy a helyes magatartásért járó elismertség érzetével vértezi fel azokat, akik az önfeladást és a gyáva meghunyászkodást választják.”
  
• „A német kancellár nem ismeri a történelmet, sem hazájáét, sem a térségét, sem Európáét. A világról igencsak korlátozott a tudása. Horizontjába, ahogy a német elitébe, a holokauszt miatt kötelező Canossa-járáson kívül más nem fér bele. Vezetése alatt egész Németország egy nagy és reménytelen figyelmeztető, sőt fenyegető mutatóujjá vált.”
  
• „Az egész német politikai életre rányomja a bélyegét a merkelezés. Vagyis minden közügy unalomba és érdektelenségbe fullasztása, a döntések halogatása, az ügyek szétszálazása. A németeknek mára a konformizmuson és a spóroláson kívül nem maradt más közös szenvedélye.”
  
• „Milyen is ez a mai befogadó és iszlámbarát Németország? Az a Németország, melynek kancellárja és médiája a muszlim népvándorlási hullámot állandóan közös nevezőre hozza a szovjet megszállás alá juttatott német területekkel való újraegyesüléssel! A testvérek közötti szolidaritást az idegenek inváziójával! Ez tényleg az önfeladás iskolapéldája! Azzal sem biztos, hogy elégedettnek kellene lenni, amit Németország 25 év alatt a keletnémet részek integrálásában elért.”
• „A huszonöt évvel ezelőtti csoda: Németország és Európa újraegyesülésének negyedszázados évfordulója bebizonyította, hogy a mai Németország képtelen ünnepelni. Nem tudtak egy emlékművet állítani Berlinben, nem voltak képesek egyetlen érdemleges gesztusra sem azok felé, akik egykor oly sokat kockáztatva segítették a menekülőket.”
  
• „Ezúttal ugyanis a régióval áll a német arrogancia szemben! Lehet, hogy a németek annyira ostobának tartanak minket, hogy azt feltételezik, nem tudjuk, a legtöbb hasznot ők húzzák az unióból?”