Magához képest is nagyon erős dolgozattal állt elő a miniszterelnök házitörténésze, milliárdos médiatulajdonos, korunk elhallgatott folyamatainak nagy bemutatója, Schmidt Mária. 

Az alaptéma a szokásos: migránsok és Soros. Az ugródeszka a 83 éves német Hans-Peter Schwarz könyve, ami Az Európába irányuló új népvándorlásról, a politikai ellenőrzés elvesztéséről és az erkölcsi bizonyosságokról címet viseli, és természetesen elhallgatja a világ, de Schmidt Mária bemutatja. 

A Terror Háza főigazgatójának a közmédia honlapján megjelent cikkéből nem igazán derül ki, hogy mi az, amit Schwarztól idéz, és mit tesz hozzá saját maga. Az viszont egészen meglepő, hogy a szokásos sorosozás (13-szor említi Schmidt Sorost) eltörpül egy hihetetlenül heves németgyalázás mellett. 

Ott kezdődik, hogy Schengen a németek ötlete volt, az Európa iránti lelkesedés pedig a német elit kötelező kűrje, ahogy a hivatkozás is arra, hogy mindenben európai megoldást akarnak. 

Ez szerepel a szövegben:

„Az Európa mögé bújás, a vele való takarózás, a kisebbrendűségi érzésétől megszabadulni képtelen, kompenzációs fikszációjú német megmondóemberek által terrorizált közvélemény jól bevált menekülési stratégiája lett. Mint ahogy az is, hogy a nemzetállamok végéről és a föderalizált Európáról ábrándoznak, azt remélve, hogy ezzel maguk mögött hagyják majd végre Hitlert, mert nyilvánvalóan elfelejtették, hogy az új, német vezetésű, egységes Európa Hitler dédelgetett terve volt.”

De ez még csak a bemelegítés volt. „2015-ben a német elitnek ez a torz világképe párosult a balosok által uralt sajtómunkásoknak a harmadik világ iránti évtizedek óta berögzült rajongásával, amit a migránsok pártfogására vetítettek ki.” De van még más baj is a németekkel:

„A szocializmus, mint tudjuk, német földről indult útnak, nemzeti és nemzetközi változata egyaránt mélyen gyökerezik a német közgondolkodásban.”

Így aztán nem csoda, hogy 2015-ben „az egész német elit és nyilvánosság elalélt a saját jóságától és nagyvonalúságától, kancellárjukkal az élen. Kimondhatatlanul élvezték, hogy most aztán ők vannak a történelem jó oldalán: ők a jószívűek, a nagyvonalúak, akik segítenek a rászorulókon.”

Lehetett ennek jó vége? Hát nem:

„Azzal ámították magukat, hogy ha bebizonyítják, hogy ők már annyira Európa-pártiak, hogy a saját nemzetük már csak teher és szégyen a számukra, semmi más, akkor lezárhatják végre a második világháborút.”

És ekkor eljutunk a német lélek megfejtéséig. Minden német lelkéről van szó:

„Abban is bíztak, hogy akiket felkarolnak, majd hálásak lesznek, és legalább ők nem emlékeztetik őket minduntalan Adolfra. A németek ugyanis végtelenül szentimentálisak és romantikusak, amit súlyos arroganciával és cinizmussal álcáznak. Semmifajta középutat nem ismernek. Ha egyszer irányba állítják és elindítják őket, történjék bármi, a »bunkerig« meg sem állnak. Most is így történt. Egy rossz és felelőtlen döntést képtelenek voltak időben korrigálni. Mert ha egyszer az az utasítás, hogy »megcsináljuk« (wir schaffen das), akkor a következmények nem játszanak, csak a parancs. Nem számított, ki az és honnan jön? Mik a szándékai? Gazdasági migráns? Vagy tényleg az életéért fut? Ami számított, hogy parancsba kapták, jónak, sőt mindenkinél jóságosabbnak kell lenniük.”

Miután Schmidt nem tünteti fel, hogy ez most idézet-e a könyv írójától, vagy a saját gondolata, tanácstalan vagyok. De a gondolatmenet megy tovább, Európát Hitler vágyai alapján már a németek vezetik, egyszerre erős kézzel és tétován:

„Az unió döntéshozóit a németek tartják vezetőszáron. A lomhaság, a kiülés és a halogatás: a merkelezés taktikája mára döntésre és reagálásra képtelenné tette az uniót is, aminek vezetése mostanra teljesen Merkel-kompatibilissé vált.”   

Még nincs vége. Orbán Viktor 2013-ban már eleresztett egy, a német diplomáciát vérig sértő hasonlatot, amikor azt mondta: “a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be”. 2017-ben is itt az idő erre figyelmeztetni:

„Mi pedig megtanultuk a felemelt mutatóujjal erkölcsi fölénybe merevedett német agresszivitásban hasonló veszélyforrást látni, mint amilyenben már többször is részünk volt. Márpedig a jogi érvekkel alábástyázott erkölcsi felsőbbrendűségből eredő arrogancia még senkit nem tett szimpatikussá.” 

Az a szerencse, hogy bár bebizonyosodott, hogy Németország és az unió német vezényszóra lépő vezetése egyaránt alkalmatlan a krízishelyzetek kezelésére, de „a Budapest mögé felsorakozó régiós országoknak végleg elegük lett a nyugatiak fellengzős alkalmatlanságából és először ideiglenesen, majd tartósan a saját kezükbe vették határaik védelmét. Szögezzük le: ha ez nem történik meg, az Európai Unió már összeomlott volna!”

Akik a németek mellett még Európa vesztét okozzák:

• migránsok (akiknek még azt is nyakába varrja, hogy azzal is integrációs gondokat okoznak, ha őket támadják meg „Németországban 2016-ban napi 10 támadás történt a migránsok ellen.” 
• Soros
• Emberi Jogok Európai Bírósága, ami „az embercsempészek legfontosabb és legmegbízhatóbb szövetségesévé lépett elő”

Akad még egy zavarbaejtő mondat Schmidt írásában, ezt aligha Schwarz jegyzi, inkább a befolyásos kormányközeli magyar gondolkodóra ismerhetünk, igaz, tőle is meglepő szintnek tűnik:

„És bár sokuknak közülük sötétebb a bőrük, mint nekünk, átlag európaiaknak, de annyira azért nem estek a fejükre, hogy beérjék pl. a magyar munkanélkülieknek járó segéllyel + a kötelező közmunkával.”

Van más olvasata ennek, hogy sötétebb a bőrük, de azért, vagy ennek ellenére nem teljesen hülyék?