Sok nemzet kultúrájában van jelen a sóvárgás valami nagyszabású, az egész kultúrkörnek ugyanazt jelentő, összegző jellegű műalkotás iránt. Gondolj például a Nagy Amerikai Regényre. Az ilyen műalkotás fontos vonása szokott lenni, hogy a valóságban sosem készül el. A Diósgyőr focicsapatának ultráit azonban nem nyomasztották ilyen félelmek, hanem fogták magukat és a magyar konceptualista művészet örökségét Joseph Kosuth falra írt szövegeinek hagyományával ötvözve létrehozták a lenti, ne féljünk kimondani, tökéletes műalkotást.

Ha van istene a magyaroknak, a diósgyőri stadion ezen szektorát azonnal kortárs múzeummá nyilvánítja a Diósgyőr tulajdonosa, aki nem más, mint Mészáros Lőrinc felcsúti csapatorvosa.

(Ha nem lennél otthon a kortárs magyar futballművészet finomságaiban, a diósgyőri ultrák azért dühösek, mert a csapatuk, hiába az övék az isten - vagyis a NER - pénze, mégsem tudott visszajutni a másodikból az első osztályba.)