Dr. Farkas Richárd, a PTE Közgazdaságtudományi Karának adjunktusa írásában kifejti, hogy a kiskereskedelmi árstop következményeként a benzinkutakat hatalmas veszteség érte, amiért a beszerzési ár alatt kellett értékesíteniük az üzemanyagot.

„Itt konkrétan benzinkutak zártak be, amelyekre egyébként a gazdasági struktúrának szüksége lenne, hiszen nem véletlenül működtek problémamentesen évek óta. A kiskereskedelmi benzinár-stop bevezetése után megszűnő üzemanyagtöltő állomások tehát nem automatikus piaci mechanizmusok alapján szűntek meg, hanem egy a piac szempontjából kívülről érkező döntés miatt” – írja Farkas Richárd, aki szerint ez az összes olyan iparágat – áruszállítás, logisztika, stb. – érinteni fogja, amelyek működéséhez szükséges az üzemanyag, emiatt pedig „ezekben a szektorokban szintén áremelkedések várhatók, így végső soron újra a végfelhasználó viseli az árstop következményét, csak nem a benzinkúton fizeti ki”.Farkas azt írja, a nagykereskedelmi benzinár-stoppal a probléma nem oldódik meg, „csupán annak egy része a nagykereskedelmi szektorra van hárítva, de végső soron, más termékekben ugyanúgy a végső fogyasztók fizetik meg az intézkedés költségeit”. Úgy látja, „a benzinár-stop addig tartható fenn, amíg pénzügyileg kibírja az éppen aktuális teherviselője”, és pont emiatt gondolja azt, hogy „a benzinár-stop, jelenlegi formájában nem tartható túlzottan sokáig, mert a magyar benzinpiaci struktúra ezt egészen egyszerűen nem bírja el hosszú távon”. „Egy jól átgondolt, többlépcsőben bevezetett költségszétterítési-technikával a szektorok, az állam és a végfelhasználók között, amely kétségtelenül népszerűtlen lenne, és ugyan nem teljesen hatékony, olyan állapotot lehetne teremteni, amely a lehető legnagyobb mértékben képes lenne megóvni a szektorális struktúrát, ameddig nem rendeződnek a piaci viszonyok.”