Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású filozófus a Transtelexen elemezte a magyar miniszterelnök Tusványoson előadott fajelméleti fejtegetéseit.

Azt írja: „A magyar miniszterelnök jóváhagyja a fehérek keveredését, de nem hagyja jóvá keveredésü(n)ket a színesekkel, még akkor se, ha a schengeni övezet belsejéből, Nyugatról érkeznek. Ebben a neves államférfi olyan modern francia fasiszták népességcsere-»elméletét« (le grand remplacement) követi, mint Jean Raspail, Renaud Camus, Éric Zemmour; a legnevezetesebb külhoni fasiszták (és nem »jobboldali populisták«) már mind fölkeresték Orbán Viktort szép fekvésű budavári rezidenciáján.”

TGM szerint Orbán „ismét fölállítja a fasiszta-náci alaptézist: a fajok nem egyenlők. A magyarok és más kelet-európaiak szoros érintkezése afrikai, közel-keleti és ázsiai eredetű fajokkal a »mi« magasrendű szellemi és fizikai alkatunk lezüllését eredményezi, »hozzáromlunk a vademberekhez«.”

„Ez náci beszéd, amelyet Orbán Viktor támogatóinak épp oly kevéssé kellene tűrniük, mint ellenfeleinek” – írja.

A kormányfő Hegedüs Zsuzsa lemondására adott reakciójáról azt írja: „Benne azt állítja, hogy az embert Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette, azaz ő hisz minden ember egyenlő méltóságában (amit a teológusok »istenképmásiságnak« neveznek). Tehát a miniszterelnök úr nem lehet rasszista. Szép. Ámde ha minden ember szellemi és erkölcsi értelemben egyenlő (mindannyian Istent tükrözik vissza), akkor a fajkeveredés ellenzése abszurdum. És viszont. Aki a fajok közötti különbséget olyan radikálisnak tartja, hogy állami erővel védené meg a honi lakosságot a fajkeveredéstől, az nem keresztyén. Vagyis téved, ha azt hiszi, hogy keresztyén. Akkor lett volna érvényes a miniszterelnök válaszlevele, ha visszavonja a fajkeveredésről és a »kevert fajúakról« tett szörnyűséges állításait. De ő – és rengeteg segítőtársa (nemcsak ügynöke) a sajtóban és a közösségi médiákban – letagadja, hogy azt mondta, amit mondott.”

TGM szerint Orbán azt állítja, a szuverén nemzetállamok híve, és Románia is szuverén nemzetállam. „De gyakorlatilag a magyar államférfi az etnikumot tekinti primérnek, s úgy viselkedik Erdélyben meg a Vajdaságban, mintha nemcsak lélekben, hanem közjogilag is az »összmagyarság« miniszterelnöke lenne, sőt: uralkodója. Nem lehet valaki egyszerre nacionalista és etnicista, márpedig Orbán Viktor az utóbbi” – írja TGM.

Ugyanakkor szerinte „a magyarországi rezsim nem náci”, mert nincs hozzá tömegmozgalom, ami „az egyik fő jellemzője a fasizmusnak, hiszen a nála korábbi jobboldalnak esze ágában se volt a sokmilliós munkásmozgalmat utánozni, hiszen a fasizmus előtti jobboldal arisztokratikus volt, »a boldog kevesek« pártja – és nincsen hozzá fölforgató (szintén a szocializmusról perverzül másolt) forradalmiság és elitellenesség (az értelmiség iránti gyűlölet nem elitellenesség, ha nincs benne az egyház, a nagypolgárság, a jogi-politikai fölső apparátus gyűlölete)”.

„Igaz ugyan, hogy a társadalmi emelkedés záloga a miniszterelnök úrhoz törleszkedő lojalitás; folyik az ellenzéki zárványok lassú és ravasz elpusztítása. Mindehhöz nem lelkesedés kell – a Fideszt mint pártot Orbán Viktor számolta föl – , hanem konformizmus, passzivitás, regresszív azonosulás az agresszorral” – írja.

TGM szerint „a magyarországi autoritárius, kirekesztő, utasításos rendszer” nem kellemes, „de nem fasizmus, kivéve a romák helyzetét és a menekültek (külföldön is általános) gyötrését és visszakényszerítését a pokolba”, ilyen „gyalázatos helyzetek” viszont „sajnos nem fasiszta rendszerekben is mindmáig sűrűn előadódnak”.

Arról, hogy ha nem náci a rendszer, miért jött ez a náci beszéd, TGM azt írja:

1. „Egyrészt természetes és hagyományos: Pál apostol óta a baloldal beszéde az egyenlőség, a jobboldal beszéde a hierarchia. A náci típusú fajelmélet ennek radikális esete, de nyilvánvalóan odatartozik.”
2. „Miheztartás végett a háttérben az erőszak (a pogrom, a deportálás, az éheztetés, a verés) halk dallamának kell egyvégtében szólnia, de mivel jóformán csak szöveg nélküli dallam, fölismerése, kibetűzése – ha tudunk kottát olvasni – botrány. A betűk és hangjegyek ismerőit »hivatásos rettegőknek«, sőt: »bérretettegőknek« titulálja a (szélső)jobboldali kormánysajtó, ami ha igaz lenne, baj volna.”
   

TGM azt írja, egy pillanatig azt hitte, „nemcsak a miniszterelnök úr egyik (atipikus) munkatársa mond le, hanem a fél kormány, több száz főhivatalnok és állami értelmiségi, ahogyan persze ez normális lenne”.

Szerinte ez volt eddig a legnagyobb botrány, amit „a kétségbeesett (»fél szemem sír, fél szemem nevet« jellegű) ideológiai szektor – különösen az ellenzékinek (?) nevezett orbánisták, akik a rezsim legtehetségesebb védelmezői – letagad, összezagyvál, de igaz, hogy előzmény van bőséggel”.

„A miniszterelnök úr minden kudarca judeobolsevista-judeoliberális merény. Miközben minden csövön a woke életérzés mocskolása ömlik, a szélsőjobboldal és a woke egyaránt a Nyugat és a fölvilágosodás rohadását hirdeti: imperialista a gyarmatosítás és imperialista a gyarmatosítás jelenlegi elutasítása és utálata, amint ezt a nagy amerikai és brit egyetemek baloldali tanszékei mondják, továbbá maga Vlagyimir Putyin, szó szerint ugyanezekkel a fordulatokkal, csak hogy a humanizmust végre a betonba és a beton alá lehessen temetni. No meg Orbán Viktor, a korszellem hullámlovasa is” – írja TGM.

Ungváry Krisztián történész szerint Orbán botrányos kifejezéseket használt a beszédében, de ez csak eltereli a figyelmet putyinista hazugságairól. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a miniszterelnök a magyar nép jövőjét ilyen tudományosan tarthatatlan tannal és veszélyes ideológiával kapcsolja össze” – írta több tiltakozó akadémikus a beszédről.