Nem zajlik igazán konfliktusmentesen a Budapesti Corvinus Egyetem tavasszal megkezdett, átfogó szerkezeti átalakítása. Erről tanúskodik az a levél, amelyet múlt hét pénteken az egyetem minden dolgozójának elküldött a Corvinus Alkalmazotti Tanácsa.

Ebben azt írják, hogy az átszervezésre hivatkozva az egyetem vezetése több oktatót is elbocsátott bármilyen szakmai vagy egyéb érv nélkül, ezzel pedig a tanács véleménye szerint a félelem kultúráját próbálják kiépíteni a szervezetben.

Az egyetem szerint minden a jogszabályi kereteknek megfelelően, az átszervezés folyamatára figyelemmel zajlott.

A levél

Pénteken levelet kaptak a Budapesti Corvinus Egyetem dolgozói az egyetem alkalmazotti tanácsától “Félelem a félelem kultúrájától” tárggyal. Ebben a következőket írja a tanács: “a közelmúltban több dolgozói elbocsátásra is sor került, köztük olyanokra is, melyek sem morálisan, sem munkajogilag nem lettek volna indokolhatók. (...) Az eset nyomán az a vélekedés alakult ki, hogy a cél félelemkeltés, a félelem kultúrájának kiépülése az egyetemen. Az eljárás ugyanis alapjaiban ingatja meg azt az egyetem kultúrájában mélyen gyökerező, sok dolgozó által érvényesnek tekintett értéket, hogy aki jól végzi a dolgát, akinek a tárgyaira szükség van, az bízhat abban, hogy az egyetemen méltó és méltányos bánásmódban lesz része.”

A dolgozóknak küldött levélben egy másik levélre tesz sűrű utalást a tanács, amelyet az egyetem vezetésének küldött. Ebből több részlet is kiderül az elbocsátásokról. Eszerint

olyan oktatókat is elbocsátottak a nyári szünetben, akik “mind oktatói, mind kutatói kötelezettségüket magas színvonalon teljesítették”, a legjobb besorolású nemzetközi folyóiratokba publikáltak, sőt, az egyik elbocsátott dolgozót nemrég az egyetem vezetése ki is tüntette a munkájáért. Az egyetem vezetése az elbocsátásukat csupán azzal indokolta, hogy az egyetem intézeti struktúrájának átszervezésével megszűnt a munkakörük. Közben viszont azok az esetenként elég specifikus tárgyak, amiket oktattak, még mindig szerepelnek a tanrendben, vagyis azokat valaki másnak kell majd átvennie. Ez a tanács levele alapján nem igazán tűnik indokolhatónak azzal a fajta hatékonyságnöveléssel és áramvonalasítással, amire hivatkozva az egyetem rektora nekiállt az átszervezésnek. Az egyik elbocsátott oktató például maga fejlesztette az általa oktatott tárgy tananyagát, vagyis nem arról van szó, hogy mondjuk eggyel kevesebb ember tanít az egyetemen statisztikát vagy alapszintű közgazdaságtant.

Az átszervezésre hivatkozva összesen nyolc dolgozótól vált meg az egyetem, közülük az alkalmazotti tanács szerint két olyan eset volt, ahol semmilyen olyan indokot nem tudtak felhozni, ami védhető lenne a bíróságon. Perekre viszont nem kell számítania a Corvinusnak, a kollégákat ugyanis hivatalosan nem elbocsátották, hanem közös megegyezéssel távoztak. Erről a következőt írja az alkalmazotti tanács: “Kihasználva az információs aszimmetriát, ultimátumszerű, 24 órás döntési lehetőséget adva sokkos állapotában, olyan közös megegyezés elfogadására buzdítja a dolgozót, ami elfedi azt a tényt, hogy a felmondás okai semmilyen jogszabályi követelménynek nem tesznek eleget, jogi úton védhetetlenek lennének.”

“Az okokat kereső, széles körben folyó találgatás nagyrészt ugyanarra a következtetésre jutott. Az egyetemi közgondolkozásban a közelmúlt egyik sötét korszakából származó párhuzam jelent meg magyarázatként. Az, hogy senki sem érezheti magát biztonságban: bármennyire is jól teljesít, bármilyen elismerést kap is, attól még a szabadsága közepén, onnan visszahívva, minden előzetes figyelmeztetés nélkül felmondhat neki az egyetem annak különböző szintű vezetői döntésére hivatkozva” - olvasható a levélben. A tanács szerint a méltánytalannak tartott elbocsátások az egyetem eddigi értékrendjének elbizonytalanodásához és a dolgozói elköteleződés további romlásához vezetnek. A dolgozói elköteleződés amúgy a tanács nemrég készült felmérése szerint a Corvinus átalakítása óta folyamatosan romlik.

Az átszervezés vége

Ahogy arról korábban írtam, a Corvinus vezetése tavasszal jelentette be, hogy radikálisan átszervezi az egyetem szervezeti struktúráját. A BCE korábban három karból állt, amelyek alatt intézetek és tanszékek működtek. A kari rendszert nem sokkal az alapítványi modellváltás után felszámolta az egyetem vezetése. Már akkor pletykálták az egyetemen, hogy hamarosan újabb szervezeti átalakulások jöhetnek, és a tanszékeket is megszüntetheti a vezetés.

A nagy átszervezés idén áprilisig váratott magára, amikor az egyetem vezetése bejelentette, hogy új intézeti struktúrába szervezi a Corvinus tanszékeit és intézeteit, feldarabolva nagyobb egységeket, összeolvasztva kisebbeket, ezzel megtörve az egyetem addigi, hosszú évek, évtizedek alatt kialakult struktúráját. A vezetés szerint erre azért volt szükség, mert az eddigi struktúrában sok volt az átfedés, a fölösleges párhuzam, az egyetemi egységek mérete nagyon eltérő volt, ami az erőforrás-gazdálkodásban, kapacitástervezésben is probléma, és a kutatásban sem engedte a megfelelő szinergiák kiaknázását.

Ezt az elég jelentős reformot Takáts Előd rektor a tavaszi szünet alatt jelentette be a dolgozóknak, előtte nem sokkal beszéltek erről az intézetvezetőkkel, majd az egész folyamatot példátlan gyorsasággal verték keresztül az egyetemen. A szenátusból többen kritizálták a tervet, hogy azt komolyabb előkészítés és konzultációk nélkül, ráadásul a saját szervezeti működési rendjének is ellentmondva akarja a vezetés lebonyolítani. Az átalakítás tervét végül megszavazta a szenátus, igaz, egy olyan ülésen, ahol nem volt biztosított a titkos szavazás lehetősége.

Takáts Előd rektor ezen a szenátusi ülésen arról beszélt, hogy szerinte “szélsőséges bevonást”, kérnek számon a folyamat kritikusai az egyetemen.

A szervezeti átalakítás ebben a szellemben, vagyis a “szélsőséges bevonás” elkerülésével folytatódott, egyetemi forrásaink szerint ugyanis az újonnan kitalált intézetek vezetőinek kiválasztását sem a transzparencia jellemezte. Forrásaink szerint az intézetvezetők kiválasztása a következőképpen zajlott: A pozíciókra többen pályázhattak, azonban sem a pályázók nevét, sem a pályázati anyagaikat nem ismerhette meg senki az egyetem vezetésén és a rektor által felkért bíráló bizottság tagjain kívül. A vezetés a pályázók közül minden intézet élére kiválasztott egy pályázót. A dolgozók ezután ismerhették meg a pályázó nevét és a pályázatát, pontosabban annak egy, a vezetés által jóváhagyott, prezentációs változatát. Hogy ez mennyiben egyezett az eredeti pályázati anyagokkal, nem tudjuk, de egyes források szerint a tervek még alakultak a kiválasztott vezetőjelöltek és az egyetem vezetésének tárgyalásai során. Egyetemi pletykák szerint a bemutatott prezentációk és a leadott pályázatok nem feltétlenül fedték egymást, bizonyos esetekben az egyetemi vezetés módosíttatta azokat.

A kiválasztott jelöltek 20 percben prezentálták elképzeléseiket az újonnan létrejövő intézmények leendő dolgozóinak, akik ezután 20 percben kérdezhettek és kritizálhatták a pályázatot. Kritika viszont, az egész átalakítási folyamat bírálatát leszámítva nem nagyon hangzott el, hiszen minden jelenlévő tudta, hogy nagy eséllyel a jövendőbeli főnökének szólna be. Ahhoz pedig nem kell egy üzleti tudományokkal is foglalkozó egyetemen oktatni, hogy valaki érezze, ez nem a legjobb munkahelyi stratégia.

A szenátus ezután szavazhatott a kiválasztott jelöltekről. Ezt már titkosan tehették meg, ugyan a szenátusnak nyílt szavazással kellett megszavaznia a szervezeti működési rend módosítását, amivel már nem mondott ellent az egyetem saját szabályainak az intézetvezetők kiválasztási folyamata. Bár beszámolók szerint sok ellenszavazat érkezett a jelöltekre, minden jelöltet megszavazott a többség. Ehhez hozzájárulhatott, hogy a modellváltás óta jelentősen átalakult az egyetem szenátusának struktúrája, sokkal több olyan jelölt került be, akiket az egyetem vezetése jelölt ki a szervezetbe, és akik így a vezetéstől kapták a mandátumukat. Hogy ez hogyan alakult ki, arról itt írtam részletesebben.

A nagy vesztesek

Forrásaink szerint az intézeti átalakulásban a legtöbb még létező tanszék végül megmaradt, erről az intézetek új vezetői dönthettek. A reformnak azért voltak nagy vesztesei. Ahogy már korábban erről írtam, az egyetem egyik legnevesebb egysége, a vállalatgazdaságtani intézet volt az egyik legnagyobb vesztes, ezt feldarabolták, a darabjai pedig különböző intézetekbe kerültek. Az átalakulás során emellett két tanszék megszűnt: az Összehasonlító és Intézményi Gazdaságtan Tanszék és a Gazdaságpolitika és Munkagazdaságtan Tanszék. A két tanszék oktatóinak nagy részét a Közgazdaságtani Intézetbe szervezték át, a tanszéki struktúra viszont megszűnt. Ezekről az tanszékekről két dolgot érdemes tudni:

• Egyrészt ezekben több olyan közgazdász is oktat, mint például Bod Péter Ákos, Csaba László vagy Győrffy Dóra, akik időről időre megszólalnak a sajtóban gazdaságpolitikai kérdésekben és néha kritikát fogalmaznak meg a kormány gazdaságpolitikájával kapcsolatban;

• Másrészt mindkét tanszék vezetője perben áll a Budapesti Corvinus Egyetemmel.

A Gazdaságpolitika és Munkagazdaságtan Tanszék vezetője, Ádám Zoltán azért perelte be az egyetemet, mert úgy ítélte meg, hogy a Corvinus nemrég bevezetett kommunikációs szabályzata alkotmányellenesen korlátozza a dolgozók szólásszabadsághoz való jogát. A szabályzatot a dolgozók tiltakozása miatt felfüggesztette a rektor, és épp az újragondolás folyamata zajlik, a pert viszont időközben befogadta a bíróság. Az Összehasonlító és Intézményi Gazdaságtan Tanszék vezetője, Rosta Miklós pedig azért indított pert az egyetem ellen, mert írásbeli figyelmeztetést kapott, miután a tanszék honlapján megosztott egy Kornai Jánossal készült interjút, amellyel az egyetem vezetése szerint megsértette az egyetem világnézeti semlegességét. A tavaly októberben elhunyt Kornai János, aki talán a nemzetközileg legelismertebb magyar közgazdász volt, az összehasonlító tanszék emeritus professzora volt.

Azt persze nem lehet tudni, hogy van-e összefüggés a perek és a tanszékek felszámolása között. Úgy tudjuk viszont, hogy a két oktató, akitől elfogadható indok nélkül vált meg az egyetem, szintén ezen tanszékek egyikében dolgozott, bár nem vettek részt az egyetem vezetésével folytatott vitákban. Kerestem a Budapesti Corvinus Egyetemet, hogy kommentálják az alkalmazotti tanács levelét. A következő választ kaptam: “A Budapesti Corvinus Egyetem megújulási programjának része a HR- és szervezetfejlesztés, amelynek markáns eleme, hogy a munkavállalók munkáját teljesítményalapon értékeli az intézmény. Ennek megfelelően három év alatt 70 százalékkal nőtt az átlagos alapbér, és másfélszeresére nőtt az összjövedelem, mindez természetesen differenciáltan. A Corvinus megújulásának legutóbbi állomása az intézetek szervezeti struktúraváltása volt diszciplínaalapú szervezetekké. Mint minden átalakulás, ez a változás is magával vonhat egyes szervezeti egységeken belül létszámváltozást. A Budapesti Corvinus Egyetem, mint munkáltató, eljárása a jogszabályi kereteknek megfelelően, az átszervezés folyamatára figyelemmel zajlott. Amennyiben a munkavállaló a rendes felmondás helyett a közös megegyezést kezdeményezi, az egyetem nyitott az egyeztetésre, így történt ez az elmúlt hetekben is.”