Az orosz–ukrán háború február 24-ei eszkalációja óta sokat lehetett hallani az orosz–török „összeborulásról”. Törökország nem csatlakozott az Oroszország elleni nyugati szankciókhoz, amivel lehetővé tette azok egy részének kikerülését. De mégis milyen léptékről beszélünk, és hogyan célszerű értelmeznünk a török magatartást?

Először is fontos látni, hogy az ukrajnai háború nem hozott alapvető elmozdulást a török–orosz kapcsolatokban. A nyugati sajtóban nagy visszhangot kapott, hogy a két elnök augusztus 5-ei szocsi találkozóját követően bejelentették: Törökország orosz rubelben fog fizetni az Oroszországból importált földgáz egy részéért (hogy mekkora részéért, azt nyilvánosan nem közölték), valamint hogy kiterjesztik a Visa és MasterCard orosz „alternatívájának” tekinthető Mir kártyák, illetve a SWIFT fizetési üzenetküldő rendszer orosz helyettesítőjének szánt SPFS alkalmazásának lehetőségét.

Ezeknek az intézkedéseknek az alapjait azonban nem most fektették le. Ankara és Moszkva még 2019-ben írt alá megállapodást arról, hogy növelni akarják saját valutáik használatát a kétoldalú kereskedelemben, Törökországban pedig kiterjesztik az említett fizetési és bankkártyarendszert. Az İşbank volt az első török pénzintézet 2019 májusában, amely elfogadta a Mir kártyákat az ATM-jeiben és a PoS-termináljain. A fő motivációt a lépéshez az orosz turisták nagy száma adta: 2018-ban 5,8 millióan látogattak Törökországba, elsősorban az ő kényelmüket volt hivatott szolgálni az intézkedés. Az İşbankhoz aztán négy további török pénzintézet is csatlakozott; utoljára idén júniusban a Halkbank.

A turizmus a török gazdaság kiemelt bevételi forrása. 2019-ben, a covidjárványt megelőző évben az orosz turisták száma már elérte a 7 milliót (ami az összes külföldi látogató 15,6%-át jelentette), ezzel Oroszország az első helyre került a török toplistán. 2019-ben a turizmus a török GDP 4,5%-át adta (34,5 milliárd dollárt). A pandémia miatti 2020-as visszaesést követően 2021-ben az orosz turisták száma 4,7 millióra (a külföldi látogatók 19%-a), a turizmusból származó török bevételek összesen 25 milliárd dollárra estek vissza.

Törökország – szemben többek között az EU államaival – a háború kezdete után sem zárta le a légterét az orosz légitársaságok előtt, az orosz állampolgárok pedig továbbra is vízummentesen utazhatnak az országba, ahol egyhuzamban legfeljebb 60 napot tölthetnek. A kis-ázsiai állam idén nyáron – három hónap alatt – 1,85 millió orosz turistát látott vendégül, ami az ebben az időszakban külföldre utazó oroszok több mint fele volt.

Mindenekelőtt az ő megtartásuk áll a mögött is, hogy Törökországban nemrég egy új légitársaság kezdte meg működését Southwind néven. Áprilisban jogszabályt módosítottak, amelynek eredményeként könnyebbé vált légitársaságokat alapítani Törökországban (például 5 helyett elég hozzá 3 repülőgépet nyilvántartásba venni, illetve 15 millió dollárról 6 millióra csökkentették a szükséges alaptőke összegét). A lépés elsősorban az Oroszországban tevékenykedő, nehéz helyzetbe került török származású utazásszervezőket célozta. A Southwind az Oroszországban bejegyzett Pegas Touristik vállalathoz köthető. Az Antalya központú új légitársaság első charterjáratai augusztusban meg is kezdték hat orosz város légi kiszolgálását.

A jelenlegi kockázatok mellett egyébként is praktikusabb olyan cégeket létrehozni, amelyek csak Oroszországba repülnek, ezzel elejét véve olyan problémáknak, hogy például a legnagyobb török légi vállalat, a Turkish Airlines ellen esetleg másodlagos szankciókat vezessenek be; ne tudjanak alkatrészt szállítani az Oroszországban esetleg meghibásodó Airbus és Boeing repülőgépeikhez; vagy hogy törökországi reptereken lefoglalják az oroszok nyugatról lízingelt gépeit.

Orosz állampolgárok ugyanakkor nem csak turisztikai célból érkeznek Törökországba. A Török Statisztikai Hivatal adatai szerint oroszok márciusban 547, áprilisban 1152, májusban 1275, júniusban 1887, júliusban 1028 ingatlant vásároltak az országban. Ezzel április óta elsők a Törökországban ingatlanhoz jutó külföldiek listáján. A növekvő érdeklődéshez a tőke Oroszországból történő kimenekítésének motivációján túl minden bizonnyal hozzájárul a 2018-ban indított „arany útlevél” program is. Idén áprilisban döntöttek az értékhatár felemeléséről, így június 13-tól 250 ezer helyett legalább 400 ezer dollár értékű ingatlanbefektetésért cserébe török állampolgárságot lehet vásárolni. 2018 és 2021 között mintegy 20 ezer külföldi – főként irániak, irakiak és afgánok – szerzett így török állampolgárságot.

Növekszik az orosz érintettségű cégalapítások száma is. A 2021. január-áprilisi időszakban 60 orosz partnerrel rendelkező cég jött létre Törökországban, az oroszok által befektetett tőke pedig 31,1 millió líra volt. Az idei év azonos időszakában a cégek száma 231-re, az oroszok által befektetett tőke összege 183,3 millió török lírára nőtt.

Az orosz vagyon kimentésének látványos eleme, hogy a kis-ázsiai állam kis túlzással orosz „jachtkikötővé” vált. Az orosz oligarchák közül sokan Törökországba menekítették a luxushajóikat, hogy elejét vegyék azok feltartóztatásának, illetve lefoglalásának a nyugati szankciók részeként.