A Kölcsey Gimnáziumnál tiltakoztak a tanárkirúgások ellen

„Annak ellenére, hogy kirúgtak és többé nem csinálhatom azt, amit legjobban szeretek, most inkább azt érzem, hogy milyen jó, hogy tanár lettem!” - írta a hétvégén Palya Tamás, aki már biztosan tudja, hogy kirúgták a Kölcseyből.

A demonstráció végén volt némi tanácstalanság, hogy mi legyen - érzékelteti a hangulatot helyszíni tudósítónk. Voltak hangok, akik azt várták volna, hogy ne is folytatódjon a munkanap, de felszólalók inkább a tiltakozás szerdai folytatására biztatták az embereket. Addig pedig elviszik a petíciót a belügybe.

Így nézett ki tegnap a Belső-Pesti Tankerületi Központ bejárati ajtaja - írja a Tanárblog:

Délután 3-kor viszik a szülők petícióját a Belügyminisztréiumhoz. A levél célja, hogy azt az 5 tanárt hagyják meg az állásukban, akiket kirúgnak, mert felemelték a szavukat. Pintér Sándor belügyminiszter, Maruzsa Zoltán oktatási államtitkár, és Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke a címzettek.

„Követeljük!”, skandálják a résztvevők.

Nincs oktatási tüntetés a Pál utcai fiúk betétdalának eléneklése nélkül, természetesen most sem maradt el. De miért éppen ez lett az induló? Erről itt írtunk.

Október 5.-én viszontagságos körülmények között sztrájkolnak a pedagógusok. A tét nem csak a béremelés, hanem az oktatási rendszer elhúzódó válsága is - írja a Szuverén közéleti elemző- és véleményportál blogja a 444-en.

A cikk folytatódik

„Felháborított es megrendített mindannyiunkat” - mondja a kirúgásokról Kondorosi Nóra végzős diák.

„Azért dolgoztak, hogy nyitott, okos állampolgárként lépjünk ki innen. Aggódom, ezért biztatok mindenkit, hogy álljanak ki egymásért és a tanárainkért” - mondja.

Az Oktatói Hálózat képviselője az alábbi nyilatkozatot olvassa fel:

„Az Oktatói Hálózat szolidáris a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium elbocsátott tanáraival és mindazokkal a tankerületi szervek által megfenyegetett pedagógusokkal, akik a sztrájkjoggal való élést ellehetetlenítő szabályozás miatt a polgári engedetlenség eszközéhez nyúltak.

A leghatározottabban elítéljük a kormányzat 12 éve folytatott katasztrofális oktatáspolitikáját betetéző cinikus és erőszakos eljárást, amivel el akarják fojtani a tanárok tiltakozását. Követeljük az elbocsátott pedagógusok azonnali visszavételét!

Követeljük, hogy állítsák vissza a sztrájkjog gyakorlásának normális feltételeit!”

Ő az a tanár, aki hivatalosan még nem tudja, hogy valóban kirúgták-e, mert pénteken nem volt bent az iskolában, de mivel a polgári elégedetlenségi akciók egyik ismert arca, így jó esély van erre.

Szól a „veletek vagyunk”.

„Őrizzék meg a tanárokat, mert a családbarátság nemcsak a meg nem születettek védelmet jelenti, hanem a megszületettekét is” - mondja egy felszólaló szülő, aki a kormányzati szlogeneket aktualizálja: „védjék meg a magyar családokat és gyermekeket, fogjunk össze ne legyünk közönyösek!”

Szeptemberben jelent meg interjúnk Radó Péter oktatáskutatóval, akitől többek között azt kérdeztük: össze tud omlani egy oktatási rendszer, és ha igen, a miénk összeomlott már?

A válasza ez volt:

„Igen is, meg nem is. Abban az értelemben nem, hogy a gyerekmegőrző funkciót be fogja tölteni az iskola, valakik majd bemennek vigyázni a gyerekekre, lesz valami tanításnak látszó tevékenység.

Abban az értelemben viszont már nem működik a magyar oktatás, hogy képes legyen azt csinálni, amit várunk tőle. Azt várjuk az oktatástól, hogy jövőorientáltan működjön, készítse fel a formális oktatásból kilépő embereket azokra a készségekre és kompetenciákra, amikre szükségük lesz tizenöt-húsz év múlva. Ez az egyik. A másik, amit várunk az oktatástól, hogy fenntartsa a társadalom kohézióját, megelőzze azt, hogy brutális egyenlőtlenségek alakuljanak ki, és juttassa esélyhez azokat, akik alacsony státuszú családba születnek.

Ezeket a funkciókat nem tölti be a magyar oktatás. Oktatási célok tekintetében még mindig atavisztikusan ősi célokat követ, és olyan tananyagot tanít, amit a való életben jórészt soha senki nem fog használni. Az egyenlőtlenségek tekintetében pedig még szörnyűbb a helyzet, mert az elmúlt 12 évben Magyarországon egy oktatási kasztrendszer alakult ki. Az alacsony státuszú és szegény gyerekek számára pocsék állami iskolákat működtet, az alsó középosztály számára egyházi iskolákat működtet, a felső középosztály számára pedig méregdrága magániskolákat működtet. Már a legkorábbi időszakban is szétosztja a gyerekeket a társadalmi hátterük alapján.

Úgyhogy attól függően, hogy miből indulunk ki, az oktatás vagy már összeomlott, vagy sosem fog.”