Silvio Berlusconi, az olasz politika egyik legismertebb alakja, az unga-bunga partik megteremtője, aki már négyszer volt Olaszország miniszterelnöke, újra lecsapott.
A 86 éves politikus a lehető legrosszabb pillanatban debütált legújabb, talán utolsó show-jával, amivel rögtön az új kormány megalakulását is veszélybe sodorta. Bár ezzel nyilván tisztában van, azt azért már korábban is világossá tette, hogy bárhogy alakulnak a dolgok, az utolsó pillanatig ragaszkodni fog hozzá, hogy megőrizze az alfahím szerepét az olasz politikában, akkor is, ha ez az ország stabilitását fenyegeti.
De mi is történt pontosan? Mit kavar megint a vén játékos? Miért róla szól minden, ha egyszer Giorgia Meloni lesz Olaszország új miniszterelnöke?
Röviden:
Nehéz napokat él Giorgia Meloni, és Silvio Berlusconi mindent megtesz, hogy ezek a napok még nehezebbek legyenek számára. Amióta a jobbközép szövetség megnyerte a választásokat, Meloni tojáshéjakon lépkedve próbálja összerakni az új kormányt, amihez súlyos harcokat kell megvívnia. Olaszország jövőbeli miniszterelnöke nagyon sok energiát fektetett abba, hogy meggyőzze a világot arról, pártja szakított fasiszta múltjával, az euroszkepticizmusuk is a múlté, és mindent meg fog tenni azért, hogy az ország atlantista és EU-barát maradjon.
Ehhez egyrészt az kellett, hogy távol tartsa Matteo Salvinit a belügyminisztériumtól, másrészt kezdenie kellett valamit azzal, hogy a szövetségesei bizony túlságosan is közeli barátságot ápoltak Putyin Oroszországával. Bár úgy tűnt, sikerrel veszi az akadályokat, szinte minden nap beütött valami gikszer, és ebben általában benne volt Berlusconi keze.
Bár a Hajrá Olaszország és Berlusconi minden hivatalosan tett kijelentésében, közleményében nem győzi hangsúlyozni, hogy a párt és vezetőjük maximálisan elkötelezett a NATO és az EU, illetve Ukrajna támogatása mellett, a főnök rendre olyan kijelentéseket tesz, amik erősen megkérdőjelezik ezt az álláspontot. Berlusconi egyébként is szinte nevetséges eszközökkel igyekszik aláásni Meloni tekintélyét, annak ellenére is, hogy az nagyjából a semmiből repítette a csúcsra pártját, ami nélkül a mostani szövetség győzelme soha nem történhetett volna meg. Például szereti La Signora Meloniként emlegetni Olaszország következő miniszterelnökét, ami nem egyértelműen atyáskodó gyakorlat, de a legtöbb olasz véleményvezérnek nincs kétsége afelől, hogy ez afféle lányok-asszonyozás, hölgyezés Berlusconi részéről.
Bár nyíltan nem ment szembe Melonival, kisebb botrányt okozott, amikor alig egy hete lefotózták egy róla írt jegyzetét, amit talán nem is véletlenül felejtett az asztalkáján a szenátusban. Az olasz napilap, a La Repubblica által közzétett képen látszik, hogy egy furcsa listát írt Meloniról, amin kellemetlen tulajdonságait összegzi. A fotó aznap készült, amikor a szenátus elnökévé választották az Olasz Testvérek alelnökét, Ignazio la Russát, aki mostanában főleg azzal szerepelt a nemzetközi sajtóban, hogy az otthona tele van fasiszta relikviákkal. Jegyzeteiben Berlusconi azt írja Meloniról, „öntelt, nagyképű, arrogáns és sértegetős”. A Hajrá Olaszország és az Olasz Testvérek rosszul leplezett konfliktusának eredménye, hogy ezen a szavazáson Berlusconi pártja nem vett részt – ennek ellenére La Russát megválasztották.
Berlusconi akkor éppen azért volt mérges Melonira, mert – sajtóértesülések szerint – az nem fogadta el a listát, melyen azt részletezte, melyik emberét milyen pozícióban látná szívesen. Meloni a róla írt dehonesztáló megjegyzésekre érdemben nem reagált, újságírói kérdésre pedig csupán odavetette: Berlusconi egy dolgot lehagyott az ő jellemét részletező listáról, mégpedig azt, hogy nem megvesztegethető.
Ebben a páratlanul derűs hangulatban ütöttek be aztán a La Pressa hírügynökség leleplező hangfelvételei Berlusconiról. Az állítólag a héten készült felvételek közül az elsőn azzal dicsekszik, hogy nemrég újra felvette a kapcsolatot Vlagyimir Putyinnal. Azt mondja, az orosz elnök vodkát küldött neki ajándékba, és „kedves” üzeneteket váltottak születésnapja alkalmából.
A hír nyilván óriási felháborodást keltett az országban, de mire érdemben reagálni lehetett volna rá – eltekintve az EU óvatos aggodalmaskodásától –, már le is dobták a második bombát. Az újabb hangfelvételen Berlusconi olyan zagyvaságokat beszél az orosz–ukrán háborúról, hogy az nemcsak szembemegy mindennel, amit Meloni pártja – és Európa jobbik fele – képvisel a konfliktusban, de konkrétan a legkreténebb összeesküvés-elméleteket visszhangozza. Röviden összefoglalva azt állítja, Putyin nagyon nem akarta ezt az egészet, de Zelenszkij támadásai miatt egyszerűen nem volt más választása, mint beleállni a háborúba.
Aki szeretné, itt elolvashatja, pontosan mit mondott:
„A következőképpen történt: 2014-ben a fehéroroszországi Minszkben Ukrajna és a két újonnan alakult donbaszi köztársaság aláírt egy békemegállapodást arról, hogy egyik sem támadja meg a másikat. Ukrajna ezt a szerződést egy évvel később dobja a pokolba, és támadni kezdi a két köztársaság határait. A két köztársaságban a hadsereg veszteségei elérik, ha jól tudom, az öt-, hat-, hétezer halottat.
Zelenszkij megérkezik, megháromszorozza a köztársaságok elleni támadásokat. A két köztársaság kétségbeesésében küldöttséget küld Moszkvába, és végül sikerül Putyinnal egyeztetniük. Azt mondják: Vlagyimir, mi nem tudjuk, mit tegyünk, ti védjetek meg minket. Ő ellenzi, ellenáll, egész Oroszország részéről nagy nyomás nehezedik rá. Ezért úgy határoz, kitalál egy különleges hadműveletet: a csapatoknak be kellett volna vonulniuk Ukrajnába, egy hét alatt el kellett volna érniük Kijevet, leváltani a hivatalban lévő kormányt, Zelenszkijt satöbbi, és oda kellett volna rakni egy olyan kormányt, amit már a tisztességes, értelmes emberekből álló ukrán kisebbség választott, és újabb egy hét múlva vissza kellett volna vonulniuk. Bevonult Ukrajnába, és szembesült az ukránok váratlan, előre nem látható ellenállásával, akik a harmadik naptól kezdve pénzt és fegyvereket kaptak a Nyugattól. És ahelyett, hogy a háború ahelyett kéthetes hadművelet lett volna, kétszáz és fél éves háborúvá vált (sic!). Ez tehát az ukrajnai háború helyzete.”
Szerda este Giorgia Meloni végül reagált Berlusconi ámokfutására, elég egyértelmű és kemény üzenetet küldve szövetségesének/riválisának és az egész világnak.
„Egyvalamiben mindig is világos volt, van és lesz az álláspontom. Egy olyan kormányt szeretnék vezetni, aminek világos és egyértelmű a külpolitikai iránya. Olaszország teljes mértékben és emelt fővel Európa és az Atlanti Szövetség része. Aki nem ért egyet ezzel az alaptétellel, az nem lehet a kormány tagja, akár azon az áron is, hogy akkor nem lesz kormány.”
Berlusconi nevét nem említette, de Meloni újra hangsúlyozta, hogy „a mi kormányunkkal Olaszország sosem lesz a gyenge láncszem a Nyugaton, és megbízhatatlan nemzet, ahogy azt sok gyűlölőnk szeretné – mondta. – Ebben a kérdésben világos beszédet fogok megkövetelni egy esetleges új kormány minden miniszterétől.”
A Hajrá Olaszország kulcsemberei jelenleg Brüsszelnek próbálják elmagyarázni, hogy Berlusconi nem úgy értette.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.