Október elején a budapesti Eötvös József Gimnáziumban huszonöt tanár kapott figyelmeztető levelet miután október 5-én polgári engedetlenséggel tiltakoztak a sztrájktörvény kiüresítése és a kölcseys tanárok kirúgása miatt. A fenyegetésre reagálva a tanárok, a diákok és szüleik a Belső-pesti Tankerületi Központ épülete elé vonultak.

Ezzel a tankerületnek pont azt az intézményt támadta be, ahonnan az 1956-os forradalom miatt eltávolították Antall Józsefet, akiről pont most mutatott be kurzusfilmet a Nemzeti Filmintézet. (Az Oscar-díjra is a Blokádot nevezik.) A rendszerváltás utáni első miniszterelnök 1955-ben kezdett magyar és történelmet tanítani az Eötvösben, innen segítette a diákparlament munkáját, majd 1956 októberében ő lett az iskola forradalmi bizottságának vezetője, és a diákjaival vett részt a tüntetéseken, velük volt ott a parlament és a Rádió körüli eseményeknél.

„Az iskola akkoriban már nagyon mozgott, forrongott. Antall József ebben nagyon okosan vett részt. Nem azt mondta, hogy fiúk, ki a gátra, hanem ott volt, javaslatokat tett, olyan konzultatív jelleggel. Így jutottunk el 1956. október 22-ig. Aznap volt egy gyűlés, olyan fejtágító jellegű osztályfőnöki óra, azon volt szó arról, hogy holnap, vagyis október 23-án lesz egy szimpátiatüntetés a lengyelekkel” - írta le később az eseményeket egykori diákja, Réthy Sándor az Antallról szóló kötetben. „Antall azt mondta nekünk október 23-án, hogy akár engedélyezi a belügyminiszter a tüntetést, akár nem, akinek ideje van és úgy érzi, hogy ott kell lennie, az menjen el, mert ez a demonstráció mindenképpen meg lesz tartva, mert a műegyetemistáktól már jöttek a hírek, hogy mennek, és a bölcsészkarról is” - folytatta.

A forradalom leverése után Antallt rövid időre letartóztatták, majd miután kiszabadult, vizsgálatot indítottak ellene, és egy fegyelmi eljárással áthelyezték a Toldy Ferenc Gimnáziumba. „Számomra akkor valahogy be is fejeződött a gimnázium. Jelentéktelen figurákkal próbálták őt pótolni, és a hatalomhoz lojális vezetés maximálisan kihasználta ezt a fegyverét, hogy érettségi nélkül, »megfelelő« iskolai javaslat nélkül mindenki számára bezárul a továbbtanulás lehetősége” - mondta róla később az egyik eötvösös diákja. Az Eötvös Gimnázium vezetősége, hogy azt sem engedte, hogy diákjai feltegyék Antall Józsefet a tablójukra, de ők tiltakozásul készítettek egy üres tablót, amin velük szerepelt név nélkül.

Aztán a Toldyban is népszerű lett. Az egyik diákja, Kapronczay Károly így emlékezett rá: „1957 áprilisában áthelyezték Antall Józsefet az Eötvösből a Toldyba. Ez büntetés volt az 1956-os forradalmi tevékenységéért: részben el akarták az Eötvös-béli osztályától távolítani, részben kiemelni abból a közegből, amelyre hatással volt. [...]

Szemet szúrt az, hogy Antall nem tankönyvből tanít, szabad előadást tartott, bevonta a hallgatóságát az anyagba, érdeklődött egyéni véleményekről, és más volt az óra szerkezete.

Nem az, hogy csengetünk, számon kérünk, leadunk és összefoglalunk, és elmegyünk. A másik, ami nagyon vonzó volt az ő pedagógiai módszerében, ahogy feleltetett. Ő inkább ezekre a beszélgetésekre épített, önálló előadásmódot kívánt, nem követelő módon, hanem rávezette a felelőt, hogy mit kell csinálnia. Tehát nem az volt, hogy mint egy papagáj, elszajkózta a diák a tananyagot.”

Majd 1959-ben eltiltották a tanítástól, mert a forradalom egyéves évfordulóján megemlékezést szervezett. „1957. október 23-án, a forradalom egyéves évfordulójára néma megemlékezést szerveztünk, Antall József volt ennek a szellemi vezéralakja.85 Némán álltunk a folyosón, pontosabban én pisszegtem a többieknek, maradjanak csendben, volt, aki elvágta az iskolarádió vezetékét. Az ezt követő fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyve hiányosan maradt fenn, viszont megvan a fegyelmi határozat, ami eléggé érthetetlen. Nekem az ellenőrzőmbe beírták a miniszteri rovót. Kollektív büntetésünk az lett, hogy két évig egyikünket sem vették fel az egyetemre”- emlékezett vissza Kapronczay a Veritas kötetében.

Antall eltiltását a tanítástól azzal indokolták, hogy „pol. magatartása miatt nem alkalmas pedagógus pályára. A többpártrendszer híve, a szovjet csapatok kivonását és az ország függetlenségét követelte”. Antall József ezután hónapokig munkanélküli volt, később egy színházban kapott pénzbehajtói munkát, 1960-ban sikerült könyvtárosként elhelyezkednie.