• Pontosan két évvel a kezdete után az észak-etiópiai Tigré (Tigray) tartományban dúló polgárháború frontvonalai szinte ugyanott vannak, mint a konfliktus legelején.
• Azonban ahhoz, hogy a harcoló felek eljuthassanak ismét a startvonalhoz, körülbelül félmillió halott és temérdek szenvedés kellett.
• Golyófogóként használt, aknamezőkre hajtott, kényszersorozott fiatalok adják az áldozatok jelentős részét, de a legsúlyosabb veszteségeket a civil lakosság szenvedi el.
• Tigrében folyamatosan romlanak az életkörülmények, a világtól szinte minden szempontból elvágott, két oldalról is támadott tartományban az élet minden túlzás nélkül pokoli. Már a segélymunkásoknak sem jut elég élelmiszer.

Néhány hónap viszonylagos béke után, amely közben valamennyi harcoló fél rendszeresen megsértette a tűzszünet feltételeit, 2022 őszén ismét fellángoltak a harcok Etiópia legészakibb tartományában, a Szudánnal és Eritreával is határos Tigrében. A harcok minden korábbinál hevesebbnek tűnnek a két év alatt a kifejezés minden értelmében folyamatosan pusztuló tartományban. Pedig Tigrében 2020 vége óta sok borzalom történt.

2020-2022: Vissza a startvonalhoz

Minden azzal kezdődött, hogy 2020 november elején, amikor a világ Joe Biden és Donald Trump amerikai választási küzdelmére figyelt, Abij Ahmed etióp miniszterelnök elvágta Tigré valamennyi telekommunikációs csatornáját, és beküldte a hadsereget országa északi tartományába. A 2019-ben az Eritreával kötött békéért Nobel-békedíjjal kitüntetett Abij azzal indokolta a katonai hadműveletet, hogy Tigrében nem voltak hajlandóak elfogadni az etióp hadsereg Addisz-Abebából elrendelt átszervezését, ami a katonaság tigrinya (ők Tigré lakói) részéhez is új parancsnokokat nevezett volna ki.

Abij Etiópia legnagyobb népcsoportjához, az oromókhoz tartozik, de azoknak az amharáknak köszönhetően került hatalomra, akik hagyományosan az ország irányítói, és akik nyelvüket, kultúrájukat, ortodox keresztény vallásukat az „igazi etiópság” letéteményesének érzik. A másik, Etiópiában erején felül befolyásos népcsoport éppen azoké a tigrinyáké, akik ugyan az ország lakosságának mindössze 6 százalékát adják, de relatíve jómódúak, jól szervezettek, és hagyományosan jó harcosok.

Amikor Abij az őt hatalomban tartó amharák érdekeit szem előtt tartva visszavett az előző évek liberalizációjából, és központosítani kezdett, a tigrinyák ellenálltak. A tartományban de facto állampártként működő Tigréi Népi Felszabadítási Front (TPLF) nyíltan szembeszállt az addisz-abebai kormánnyal, és ez vezetett a 2020 novemberi megszálláshoz.

A háború elején az Addiszból irányított csapatok voltak erősebbek. 2020 november végére sikerült elfoglalniuk Tigré fővárosát, Mekellét, a TPLF pedig kénytelen volt visszavonulni a környék csontszáraz, zegzugos, nehezen járható hegyvidékére. Itt a gerillaháborúra átálló tigrinyák voltak előnyben, és a következő hónapokban sikerült annyira megerősödniük, hogy 2021 júniusában ellentámadásba lendülhettek. Ez olyan sikeresnek bizonyult, hogy nem csak Mekelléből és Tigréből sikerült kiverniük az etióp hadsereget, hanem a tartomány határait átlépve megindultak Addisz irányába. Egy ideig még az sem tűnt lehetetlennek, hogy a fővárosig jussanak, és megdöntsék Abij kormányát, de 2021 nyarának végén az etióp hadsereg, többek közt Törökországtól, Irántól és az Egyesült Arab Emírségektől vett drónok segítségével meg tudta állítani a tigrinyák előrenyomulását.

2021 második felében az etióp hadsereg és az azzal szövetséges amhara milíciák nagyjából Tigré határáig szorították vissza a TPLF csapatait. Ekkorra már mindkét harcoló fél kimerült, és a következő hónapok relatíve békések voltak az északi tartományban. 2022 márciusában az addiszi kormány és a tigrinyák tűzszünetről állapodtak meg, amit komolyabb béketárgyalásoknak és a számtalan vitás kérdés rendezésének kellett volna követnie, erre azonban nem került sor. Különböző regionális szereplők és az amerikaiak is igyekeztek közvetíteni a felek közt, de az álláspontok nem közeledtek.