A 444.hu rendszeres olvasói is jól tudják, Rácz András Oroszország-szakértő általában Oroszországgal kapcsolatban szakért. Most mégis úgy gondolta, meg kell szólalnia egy másik témában is. Ahogy ő írja legújabb Facebook-posztjában: „Általában nem szoktam belpolitizálni, mert van elég dolgom a háborúval, szóval ez most itt a kivétel.”

Mondandóját négy rövid pontba szedte:

„0) Civilizált ember gyerekeket nem bánt. Soha, semmilyen körülmények között.
Egyet nem érteni, vitatkozni lehet, de bántani őket nem.
1) Ergo, aki egy középiskolás diáklányra kiabál kígyót-békát a (mégoly trágár) a véleménye miatt, a "példás megbüntetést", kirúgást, egyebeket követelve, az utolsó, gyáva, sz@r ember.
Akkor is, ha a kormánymédiában dolgozik, és utasításra teszi.
Ha pedig nem, akkor főleg.
2) Aki nem képes felismerni a költészetet - mert bizony, a slam poetry is költészet - , az ráadásul még hülye is.
3) Aki a stíluson háborodik fel látványosan ahelyett, hogy a tartalommal foglalkozna, és ezzel próbálja elterelni a vitát a lényegről ( = az oktatás helyzete), az pedig a társadalmat és az oktatás javításáért tenni próbálókat nézi hülyének.
4) Aki pedig ennek a verbális szennyáradatnak az elszabadításával reménykedik elrettenteni a fiatalokat attól, hogy kiálljanak saját magukért, a tanáraikért és a jövőjükért... nos, az túlságosan régen volt fiatal.
Egyébként meg az eszem megáll, de tényleg.... 🙁
Mintha nem lenne nagyobb bajunk annál, mint hogy egy tinédzser csúnyán beszél.
Teringettét, na”.

Rácz András nyilván arra az ún. botrányra gondolt, amit Pakontai Lili gyerekslammer, a pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának diákja okozott az elmúlt két napban. Ugyanis vasárnap Budapesten szólalt fel az oktatási tüntetésen, és az alábbi slamet mondta el:

Csütörtök van.
Épp olyan mint az összes többi a többi közül.
Meg mertem kérdezni a keresztény-konzervatív,
az „apa férfi, az anya nő”-iskolámban, hogy:
„Tanárnő, mégis mi a véleménye a tüntetésekről?”
Mert tényleg érzem a szomszéd nyomást
a mi magunk hátán is, hogy a 12 éves Putyin-barátságunk mehet a kukába.
De mi mégse hagyjuk, mert a rezsiár fontosabb, mint Európa most is.
De tanár úr, maga itt, most mit gondol?
Hogy a fizetése 25 évesen diplomával diktatórikusan lett eldemonstrálva?
Mennyire szomorú egy tízes skálán, hogy a tescós dolgozók száma több,
mint a magyar hivatásban elhelyezkedők száma?
Több tanártól kaptam meg, hogy
a semmire sem fogom vinni.
De tudom, hogy nem ők a tanárok mind,
és igenis, akinek nem inge, nem veszi magára.
Hisz ahogy negyedik osztályban a tanárnő tanította,
„Kinek nem inge, kurvára nem veszi magára”.
Mennyire jogos vajon, hogy tizenévesen,
ha ez a hangom, az csakis a baloldalé?
A bal meg, ha éppen nem olyan képes
azt mondani, hogy a jobbé,
pedig vágod? Én csak próbálok jobb lenni, mint amik ti vagytok.
És a legfaszább az egészben, hogy nektek volt is lehetőségetek a rendszerváltásra.
Tőlünk várjátok a jövőre való megváltást?
Hogyan, amikor az egyetlen számításunkra való megoldás
a Pitagorasz?
Azt hiszed, ki tudod törölni a gondolkodást?
A faszt.
A generációm vállalja fel a hivalkodást, hogy leszarjuk,
ki az anya, és ki az apa,
csak szeresse azt a gyereket, akit a ti nemzedéketek nem mert felnevelni sem.
Mert nekem soha nem az lesz az első, kedves Hír TV,
hogy ki kinek a faszát szopja teli erőből,
hanem hogy vállalja a véleményét bárkivel szemben,
még ha telibe előre veri is a többséggel szemben.
Széchenyi fogalmazta meg a legszebben:
„Ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén,
akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”
A faszomat bele az ideológiákba,
mert mi már merünk azok lenni, akik akarunk valójában,
de a kispista nem meri megmondani, hogy
amúgy ezt a fiút szereti a szomszéd faluban.
És tudod, nekem aztán ehhez semmi közöm sincs,
mert nem az én problémám,
de ha a legjobb barátom szíve fáj,
merem azt mondani, hogy változtatok ezen az országon.
Mert ha az ő szíve, az enyém is kezd meghalni már.
És nekem nemcsak a sajátom az érdekem,
nem is a te érdemed,
hanem megtanultam 56 október 23-át,
és fáj, amikor a mai fiatalok kiállnak magukért és tanáraikért,
és azt mondják rájuk, a buzi libsik azt akarják, övék legyen minden,
és ezért harcolnak, mindenért.
Mert hallod? Nem.
Szeretnék gondolkodni, és a világgal végre nem szembemenni.
Azt hiszed, nem tisztelem a múltat?
Hogy Petőfi és Csokonai nekem egy rég elfeledett kulturális ultra?
Hát vágod? Rohadtul nem.
Pont arra nevelt a 12 pont és az aradi vértanúk,
amiért éppen itt most felszólalok,
bár lehet, szerinted túlvadult.
Szeretnék gondolkodni,
a hexameteren túllátni, rálátni,
a fizetésen elcsodálkozni,
mert igenis ők tanítják a jövőt.
És ha el sem hiszed,
de én és mi vagyunk a jelen
és a kibaszott jövő.

Ezután iskolája elhatárolódott tőle, a kormányközeli média pedig minden ágyúcsövét ráirányította, mondván, trágár szavakat használt, és ez nem tolerálható. Azóta az ADOM és a noÁr mozgalom is kiállt a diáklány mellett.