Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter szerdai bejelentésének fényében talán még az éberebb olvasók figyelmét is elkerülte, milyen fényes győzelmet aratott újfent az ukrán hadsereg. Pedig a nyáron kezdődött, hivatalosan augusztus végén megindított herszoni offenzíva úgy is zajos siker volt, ha jellegében nem felelt meg az offenzíva fogalmához társuló képnek.

Nem páncélosokkal támogatott gyalogság rohamaival törték át az orosz frontvonalat. Az ukrán erők, melyeknek közel sem volt meg a kiépített védvonalak áttöréséhez minimálisan szükségesnek tartott háromszoros erőfölényük, módszeres tüzérségi támadásaikkal lényegében katlanba zárták, elvágták kritikus utánpótlásuktól az orosz csapatokat, melyeknek így az októberben a teljes ukrán hadszíntér parancsnokává kinevezett Szergej Szurovikin saját bevallása szerint is tarthatatlanná vált a helyzetük a Dnyeper jobb partján.

Magyarán, az ukránoknak sikerült saját erőiket megkímélve, a véres szeverodonecki harcok árán nyert idő alatt beszerzett nyugati tüzérségi eszközök bevetésével megtörniük az orosz megszállók ellenállását a háború egésze szempontjából stratégailag legfontosabb részen, az egyetlen orosz hídfőállásban a Dnyeper nyugati partján.