• Régóta halogatják, de most tényleg elveszik az ápolási osztályokat a kórházaktól, és átadják a szociális szférának.
• A váltás jobb körülményeket hozhat az „elfekvőkön”, de valószínűleg többet kell majd fizetni.
• Az ellenzék szerint ezért emberek fognak kiesni az ellátásból, a terület egyik fő szakértője, Dózsa Csaba viszont nem aggódik emiatt.
• A mélyreható változáshoz biztosan kellene idősotthonokat építeni, fejleszteni, bővíteni. Erre most nincs pénz.

Ahogy öregszik a társadalmunk, egyre élesedik a kérdés, hogy mit kezdjünk a betegségekkel küzdő vagy egyszerűen életkoruk miatt segítségre szoruló idősekkel. Most jóformán a szerencsén, pontosabban a család anyagi helyzetén és a környékbeli ellátórendszeren múlik, kik tölthetik méltóságban az egyre hosszabbra nyúló öregkori éveket.

Akik odahaza ápolják idős szüleiket, és emiatt nem tudnak teljes munkaidőben dolgozni, mindössze bruttó 43 ezer forintot kapnak az államtól. A házi segítségnyújtás, vagyis amikor az önkormányzat napi pár órában küld ki gondozót, sok településen nehezen elérhető, egy 2019-es tanulmány szerint csak a 65 év felettiek 7 százaléka tud élni vele.

Sokan bentlakásos ellátásra szorulnak, de ott sem jobb a helyzet, 2019 végén 30 ezren vártak idősotthoni férőhelyre (frissebb adatot nem tettek közzé). Ezekben rég nem kártyázgató, sétálgató, kertészkedő idősek laknak, hanem zömmel fekvőbetegek, gyakran demensek, akik legalább négy óra ápolásra szorulnak. Ez sokszor összetett ellátást jelent a sebek kezelésétől a katétercseréig.

A kórházak ápolási osztályain – korábbi nevükön az „elfekvőkön” – is ellátnak hasonló helyzetben levő, nagyrészt 75-80 év feletti időseket. A helyi viszonyoktól függ, kik kerülnek ide, kik a szociális otthonokba, és kik maradnak otthon, többnyire ápolás nélkül.

A kormány az új egészségügyi törvénycsomag részeként elvenné ezeket az ágyakat az egészségügytől, és átadná a szociális szektornak.