Három fontos szám is kiderült a héten, amelyek döntően befolyásolják, hogy milyen évünk lesz 2023-ban. Egyrészt Orbán Viktor egy facebookos videóban jelentette be kedden az országnak, hogy januártól 15 százalékkal korrigálják a nyugdíjakat. Ezzel a kormányfő nem várta meg a Magyar Nemzeti Bank decemberi inflációs jelentését, pedig általában az abban foglalt 2023-as előrejelzéstől szokott függeni a korrekció mértéke.

A 2023-as költségvetés pedig éppen újratervezés alatt áll, így hivatalosan nem lehetett tudni, hogy a kormány mekkora inflációra számít 2023-ban. A miniszterelnöki bejelentés viszont egyértelművé tette, hogy legalább 15 százalékosra, ugyanis törvényi kötelesség minden évben a várható átlagos infláció mértékével megemelni a nyugdíjakat.

A két másik fontos szám pedig csütörtökön lett ismert:

• A minimálbér jövőre 16 százalékkal emelkedik, és bruttó 232 ezer forint lesz.
• A garantált bérminimum eközben 14 százalékkal, bruttó 296 400 forintra emelkedik.

Közös a három számban, hogy mindegyik kisebb, mint az elemzők által 2023-ra várt 17-19 százalékos éves infláció mértéke. Matolcsy György jegybankelnök is arról beszélt december 5-én az Országgyűlés Gazdasági Bizottságában, hogy

2023 egészét tekintve 15 százalékos infláció várható az alapforgatókönyv szerint. Ez a béke forgatókönyve, ha nem ez a forgatókönyv lesz, akkor 18 százalék körül alakul az infláció, ami már az Európai Unió legmagasabb inflációja lesz a jövő évben.

Az természetesen elég rosszul hangzik, hogy nem tartanak lépést az inflációval a nyugdíjak és a bérek. Ugyanakkor közgazdasági tapasztalatok szerint gyakorlatilag lehetetlen úgy leszorítani a pénzromlás ütemét, hogy az ne eredményezzen reálbér- és fogyasztáscsökkenést.

A mostani magas inflációt - a novemberi adat 22,5 százalék - is jelentős részben az áprilisi választások előtti elképesztő kormányzati osztogatás okozta. Magyar léptékkel nézve soha nem látott mértékű pénz került a gazdaságba: a nyugdíjasok 320-345 milliárd forintra számíthattak a 13. havi pluszjuttatás miatt, a gyerekes családok szja-visszatérítése további 600 milliárd forintba került, a minimálbér is bruttó 200 ezer forintra emelkedett.

"Mivel májusig várhatóan 20 százalék felett marad az infláció, ezért reálértékben a bérek és a nyugdíjak is veszítenek a vásárló értékükből. Az alacsonyabb fogyasztás pedig hűtheti az inflációt" - mondta lapunknak Németh Dávid, a K&H Bank vezető makrogazdasági elemzője. Szerinte most a költségvetés állapota miatt nem is várható nagyobb kormányzati osztogatás. A nyugdíj esetében pedig erősen valószínűnek tartja, hogy 2023-ban év közben majd utólag megint kapnak korrigálást a nyugdíjasok. Németh kérdésesnek nevezte, hogy a cégek ki tudják-e gazdálkodni a szükséges béremelést, vagy elbocsátási hullám kezdődik. A munkanélküliség növekedése amúgy tankönyvileg szintén az infláció leszorítását eredményezi.

Alacsony bér=csökkenő infláció?

Erről beszélt már júliusban is Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter. A 24.hu tudósítása szerint az inflációkövető béreket a miniszter nem gondolja jó ötletnek: az ár-bérspirál szerinte akkor tud megoldódni, ha a bérek növekedési üteme elmarad az infláció növekedésétől, hiszen a magasabb bérből magasabb fogyasztás adódik. Ennek a megoldására az alacsonyabb bérek ideiglenes elfogadását javasolta, ugyanis ezzel együtt a csökkenő inflációra is igent mondanának a munkavállalók.

Ez az ár-bér spirál közgazdasági dogmája, amit amúgy kezd meghaladni a közgazdaságtudomány. Ez ugyanis nem számol azzal, hogy az inflációnak nagy nyertesei is vannak. Jelentősen növekednek például az állam bevételei - ha egy termék ára magasabb, az árra kivetett adókból befolyó bevétel is nő -, és nőnek a termékeket előállítók bevételei is. Ez a profit azonban végül nem a dolgozók, hanem a tulajdonosok zsebében köt ki osztalék formájában. Lényegében tehát nem arról van szó, hogy a meg nem adott béremeléssel a pénzt kivonnák a gazdaságból, hanem csupán más arányokban osztódik el a szereplők között.

Ugyanakkor jelenleg inkább a stagflációs állapot a jellemző Magyarországra. Ennek fő jellemzője, hogy a tartós drágulás, a lakossági fogyasztás csökkenése és a gazdasági visszaesés egyszerre van jelen. Piacgazdaságban elvileg a vásárlóerő szabhatna határt a drágulásnak, ellenben október volt egymás után az ötödik hónap, amikor a kiskereskedelmi fogyasztás nem tudott lépést tartani az inflációval, ennek ellenére még mindig nem tetőzött a pénzromlás. Ennek oka, hogy az inflációnak sajnos számos egyéb okozója van a béreken, nyugdíjakon és a fogyasztáson kívül: például a gyenge forint és az élelmiszeripari magas importhányad.