Ilham Alijev azeri elnök nemrég Budapesten járt, Orbán Viktor pedig mosolyogva, bár kicsit rekedten fogadta őt a Várban. Itt látványosan aláírtak dolgokat, kezet ráztak, majd Orbán díszebéden méltatta a diktátornak is csúfolt autoriter államfőt, mondván, nagyon sokat tanult Alijevtől arról, hogyan kell jól vezetni egy országot.

Alijevet és Orbánt nemcsak az illiberális államirányítás szeretete és gyakorlata köti össze, hanem – ahogy ezt a magyar miniszterelnök nagyon sokat hangoztatta – az energia kérdése is. Azerbajdzsánnak van, Magyarországnak kell, tehát Magyarország elhozná Azerbajdzsánból.

Az egyik erre irányuló projekt, amit a kormány szeret emlegetni, és amiről Alijev mostani látogatása során is szó volt, az, hogy Azerbajzsdánból és Grúziából hoznának zöld áramot egy, a Fekete tenger alján húzódó, több mint 1000 kilométer hosszú vezetéken. A projektről már megállapodást is aláírt a grúz, az azeri, a román és a magyar kormány, ám közben még nagyon sok kérdés megválaszolatlan.

Például, hogy van-e bármi értelme, meg lehet-e építeni, meg hogy van-e egyáltalán Azerbajzsánban és Grúziában annyi megújuló áram, hogy jusson belőle Magyarországnak is. Kérdés az is, hogy Magyarország tényleg kulcsszerepet kaphat-e ezzel a keletről érkező energia elosztásában, ahogy Orbán Viktor állítja. Ezekre próbáltunk választ találni.

Hangzatos tervek