Sorsdöntő hónapok jönnek az ukrán belpolitikában – írhatná ebben az időszakban egyre gyakrabban a kelet-európai ország iránt érdeklődő sajtó, lévén, hogy közelednek a választások. Legalábbis papíron. A vonatkozó jogszabályok szerint a parlamenti választásokat 2023 októberében kellene megtartani, majd az új államfőről 2024 márciusában döntenének a szavazók. Csakhogy totális orosz–ukrán háború árnyékában, a hadiállapot körülményei között kérdéses, hogy ezekre valóban sor kerülhet-e.

Halasztásról hivatalos döntés még nincs, hogy lesz-e, a jövő zenéje, ám az így is érdekes, hogy az orosz agresszió következtében miként változott meg a közhangulat, és hogyan alakultak át az erőviszonyok Ukrajnában. A hangsúlyok a háború kezdete óta eltelt egy évben egészen máshova kerültek ahhoz képest, ahol előtte voltak, a belpolitikai kontextus gyökerestül átalakult. Közben nem csupán az ellenzék tűnt el szinte szőrén-szálán – csupán részben azért, mert az oroszpárti vagy annak titulált pártokat betiltották –, hanem a párt- és a korábban az országban oly „népszerű” kamarillapolitika iránti érdeklődés is majdhogynem megszűnt.

Nem véletlen, hogy az Ukrajinszka Pravda a tendenciákról ezzel a címmel közölt friss elemzést: „Választások politika nélkül. Kit támogatnak az ukránok a nagy háború első éve után”.Politika már van, pártok még nincsenek, állapítja meg az írás szerzője, hivatkozva Anton Hruseckijre, a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (eredeti rövidítéssel: KMISZ) igazgatóhelyettesére, aki azt mondta: „A társadalom egységre vágyik, mégpedig minden szinten. Úgy az egyes emberek között horizontálisan, mint az állampolgárok és az állam között vertikálisan. Korábban a választók káoszt, zűrzavart, fejetlenséget láttak az országban, amit fel kellene végre számolnia egy erős vezetőnek, de most mindenki az egységet és az összefogást helyezi előtérbe.”