Ahogy a nyolcvanas évek végétől a magyar futball hanyatlott, úgy erősödött a román. A magyar válogatott utolsó vb-szereplésének évében, 1986-ban a Steaua Bukarest megnyerte a Bajnokok Ligája elődjét, a Bajnokcsapatok Európa-kupáját. Mi azóta sem voltunk vébén, a románok viszont a kilencvenes évek mindhárom vébéjére kijutottak sőt, 1994-ben Argentína legyőzése után negyeddöntőt játszottak, ahol tizenegyesekkel kaptak ki a svédektől.

Mi meg bezzeg románoztunk, nagyokat sóhajtoztunk, hogy nálunk miért nem születnek Hagik, Dan Petrescuk, Popescuk, miért nincs egy olyan szövetségi kapitányunk, mint Anghel Iordănescu, mi az, amit ők tudnak, mi meg nem? A válaszért nem ástunk túlságosan mélyre, általában megelégedtünk azzal, hogy a romániai szegénység miatt sok gyereknek a futball az egyetlen kitörési lehetőség, ezért véresen komolyan veszik a futballt, idehaza viszont elkényeztetett tejbegrízgyerekeket nevelünk, akik felnőttként képtelenek öregbíteni labdarúgásunk hírnevét.

Felcserélt szerepek

Kétezer után is voltak remek román válogatottak, az egyiknek éppen Bölöni László volt a kapitánya. És játékosok is akadtak, például Adrian Mutu. A vébészereplés azonban már nem jött össze, Európa-bajnokságokra, ha minden másodikra is, még csak-csak kijutottak. Legutoljára azonban, 2016-ban úgy estek ki a csoportból, hogy még Albánia is megelőzte őket, miközben a magyar válogatott csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe. A 2021-es Eb pótselejtezőjében Romániát az az Izland verte ki, amelyiket egy fordulóval később mi győztünk le.

És még egy szemléletes adat a szerepek felcseréléséről: a 2018-ban indult Nemzetek Ligájában mindkét válogatott a C divízióból indult. A román a B-be feljutott ugyan, de legutóbb kiesett, így újra a C-ben találta magát. A magyar minden évben egy osztályt ugrott felfelé, és legutóbb megőrizte a tagságát az A-divízióban.

Példát venni Magyarországról

Ez jutott eszembe, amikor a balkaninsight.com riportját olvastam a jelenlegi román futballról. Két megszólaló is pont úgy sóhajtozik benne, ahogy évtizedekkel korábban mi sóhajtoztunk.

A 45 éves Daniel Pancu, a Rapid Bukarest és egy sor román, török, orosz csapat csatára, valamint az aranygenerációhoz tartozó Viorel Moldovan is a magyarokkal példálózott.

Az U20-as válogatott szövetségi kapitányi posztját betöltő Pancu klubedzőként a fiatal tehetségekkel igyekezett egyénileg is foglalkozni - nem túl sok sikerrel. „Nem hasonlíthatjuk magunkat olyan országokhoz, mint Horvátország, Szerbia, Magyarország, Ukrajna, Oroszország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország - mondta. - Kizárólag a tehetség szempontjából. A mentalitás terén messze elmaradunk tőlük.” Fogalmam sincs, hogy igaz-e vagy pont olyan kamu, mint az évtizedekkel korábbi magyar mantra - ez utóbbinak tűnik -, de Pancu szerint a román játékosok a fenti nemzetek fiainál sokkal később, úgy 23-24 évesen érnek meg mentálisan a feladatra.

A másik bezzegmagyarozó Moldovan volt. A most 50 éves egykori csatár szerint kivételes volt az a generáció, amelyik a kilencvenes években jött össze. Szerinte a fiatalokra kell összpontosítani az energiákat, és szó szerint azt mondja: „Példát kell vennünk Magyarországról. Talán tíz év múlva felnő egy generáció, amelyik feljebb emeli a román futballt.”

Már Romániában is túl jól lehet keresni

És miért beteg a román foci? Elég sok okot összeszedtek, és igen, köztük van az is, hogy Románia már nem olyan szegény ország, amilyen a kommunizmus után volt hosszú évekig. Ma már a román bajnokság élcsapataiban is meg lehet keresni 15-20 ezer eurót havonta, ami már a túlfizetett NB I.-gyel is versenyképes, minek is mennének a fiatal játékosok Nyugat-Európába szerencsét próbálni? Egy sor csapatnál viszont éppen ellenkezőleg, csúsznak a fizetések, nem ritka, hogy csődbe mennek klubok.

A fiatal játékosok mentalitására többen panaszkodtak, sokan például megsértődnek a kritikán, eltűnnek a süllyesztőben. Nem véletlen, az első osztályú bajnokságban tizenévesen szinte reménytelen játéklehetőséghez jutni. Pancu mesélte, hogy az U20-as válogatott első meccsén az ellenfél cseheknél hét játékos is rendszeresen pályára lépett az első ligában. Romániában ilyen játékos nincs.

„Nem lehet jó válogatottad, ha nincsenek külföldi ligákból érkező játékosok” - mondta Moldovan, és valóban, a 2000-es Európa-bajnokságon negyeddöntőt játszó válogatottból kilencen játszottak valamelyik topligában. A maiak? Răzvan Marin az egyetlen, aki topbajnokságban, a Serie A 14. helyén álló Empoliban játszik.

Ez az Eb más lesz, mint a többi?

Románia két győzelemmel kezdte az Eb-selejtezőket, ami akkor dicséretes, ha csak Andorrát (2-0) és Belaruszt (2-1) kellett ehhez legyőzni. (Andorra idegenbeli legyőzésének nehézségeiről a 2017-es vereségünk óta nekünk is vannak fogalmaink, Belaruszt pedig lehet, hogy menet közben kizárják a sorozatból, így a győzelem értékét veszti.) Mindkét együttesnél nehezebbnek tűnik a többi ellenfél, Svájc, Izrael és Koszovó, de egyáltalán nem reménytelen egy ilyen csoport első vagy második helyén végezni.

Ami nagyobb gond, az a szurkolók viselkedése. Mindkét meccsen, Andorrában és Bukarestben is magyarellenes rigmusokat kiabáltak (ilyen a bajnokságban is gyakran előfordul, olyan is volt, hogy a játékvezető emiatt lefújta a meccset), majd egymással is összeverekedtek a különböző klubhovatartozású huligánok. Ennél kisebb vétségért is rendelt már el zárt kapus meccset az UEFA, erről mi is tudnánk mesélni. Csoda lenne, ha ezeket az eseteket súlyos büntetés nélkül megúszná a válogatott.

(Borítókép: Nicolae Claudiu Stanciu az Albánia elleni 2016-os Eb-vereség után)