Az évszázad sztorijának indult, a Stern csúfos bukása lett a hamisított Hitler-naplókból

„Vagy az évszázad hamisítványáról van szó, vagy át kell írni a náci Németország történelmét.”Ezt írta a brit Times, miután éppen 40 évvel ezelőtt, 1983. április 25-én kiderült, hogy a közel 2 milliós példányszámban megjelenő német Stern magazin megszerezte Adolf Hitler titkos naplóját. Azt a titkos naplót, aminek a létezéséről addig senki sem tudott. A hatvankét kötetből, 31 ezer kézírásos oldalból álló napló első bejegyzése 1932. június 22-i, ekkor már nagyban tartott annak a törvényhozási választásnak a kampánya, amit végül a nácipárt nyert meg: „Mától kezdve, a többi politikushoz hasonlóan, politikai cselekedeteimet és elképzeléseimet jegyzet formájában örökítem meg, hogy arról az utókor is értesülhessen.” Az utolsó bejegyzésnek nem volt dátuma, de minden bizonnyal 1945 áprilisa lehetett. Ez állt a naplóban: „A rég várt berlini offenzíva megkezdődött. Isten legyen velünk.”

Hitler naplót írt? Mégis, mikor?

Az egész történetben a leginkább zavarba ejtő az volt, hogy aki egy kicsit is ismerte Adolf Hitlert - és 1983-ban még sokan éltek, akik a Führer életének egy-egy szakaszában akár naponta találkoztak vele -, kizártnak tartotta a dokumentum hitelességét. Hitler ugyanis gyűlölt kézzel írni. A Mein Kampfot például diktálta, az 1938-as végrendeletét - azt hitte, gégerákja van - kézzel írta ugyan, de sokszor előhozta, mennyire kimerítette az írás.

Egykori magas rangú tisztek már a napló megjelenése előtt biztosak voltak abban, hogy ez csak hamisítvány lehet. Nicolaus von Below Hitler utolsó nyolc évében volt a légügyi adjutánsa, még a végrendeletén is megtalálható az aláírása, mert ő volt az egyik tanúja. Hetvenöt éves volt a Hitler-naplók megjelenésekor, nem sokkal később halt meg. Egy sort se kellett olvasnia, hogy biztos legyen benne: hamisítványokról van szó. Az ő gyanúját a műbőrkötés keltette fel, meg volt győződve róla, hogy Hitler a legdrágább igazi bőrbe köttette volna naplóit.

Ennél megalapozottabb kritikát fogalmazott meg a Hitlert már a hatalomátvétele előtt közelről ismerő, vele az utolsó napokig kapcsolatban álló Wilhelm Mohnke SS-tábornok. A szovjet fogságból való szabadulása után kisteherautók és pótkocsik viszonteladója volt, ekkor már, túl a hetvenen, nyugdíjba vonult. Azt mondta, mielőtt egy sort is olvasott volna a szövegből, hogy Hitler élete vég nélküli tanácskozásokból állt - ő szónokolt, a többiek hallgatták -, szinte sosem volt egyedül. Délben kelt, onnantól kezdve folyamatosan jártak hozzá tábornokai és más vendégei. Ilyen életmódba akkor se fért volna bele az írás, ha utolsó éveiben - Parkinson-kórja és az ellene elkövetett merényletek miatt - nem remegett volna annyira a keze, hogy már írni sem tudott.

Ráadásul nem is volt még olyan messze 1968, amikor egy hetven fölött járó asszony és ötvenvalahány éves lánya azt állította: náluk van Benito Mussolini titkos naplója. A 25 kék füzetből álló gyűjtemény felkeltette a Sunday Times érdeklődését, és miután egy, a korszakkal foglalkozó tekintélyes londoni professzor hitelesnek találta a dokumentumot, megvették a naplót. Ezután derült ki, hogy Mussolini naplóját a két nő írta, miután alaposan beleásták magukat a Duce életébe, kézírásuk pedig alapból erősen hasonlított az övére.