Vlagyimir Putyin orosz elnök már több alkalommal – legutóbb egy 400 éves térkép fölé hajolva – próbálta levezetni, hogy Ukrajna, sőt az ukrán nép valójában nem létezik, és soha nem is létezett. Ez is ahhoz a szovjet birodalmi retorikához tartozik, amit mi, magyarok nem érthetünk, a lengyelek viszont annál inkább. Magyarország szabadságát többször is elvette a keleti birodalom, de a létezéshez való jogát nem kérdőjelezte meg. Magyarországot nem próbálta eltörölni a föld színéről. Ellentétben Lengyelországgal. Ez nagy különbség, és részben oka lehet annak, hogy a két ország teljesen másképpen áll a nagyhatalmi státuszát területszerző háborúval visszaszerezni próbáló Oroszországhoz.

Timothy Snyder történész a Véres övezet című könyvében egy kevéssé ismert népirtás történetét meséli el, ami érthetővé teszi a lengyelek megalapozott félelmét.

Miközben a Szovjetunió a tolerancia hazájaként tüntette fel magát, Sztálin több nemzeti kisebbség kiirtására adott parancsot. A harmincas évek második felében, miközben a világ a hitleri Németországra figyelt, a legsúlyosabb üldöztetésnek kitett nemzeti kisebbség a Szovjetunióban élő 600 ezer lengyel volt. Tévedés, hogy Sztálin alapvetően politikai és osztály alapon irtotta az embereket, úttörő volt a nemzetiségi tömeggyilkosságok terén is, és ezek közül is kiemelkedtek a lengyel áldozatok.